Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

A hit evolúciója, avagy az emberi butaság határtalansága

Jeremiás könyve 23,25-36
„Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják? A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért? A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr? És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.”
 

Áldott testvérek, mára már fel sem tűnik szinte senkinek, hogy igehirdetés címszó alatt többnyire önjelölt, vagy gyülekezeti vezetők által, demokratikus úton jelölt személyek, álmokat, tévelygéseket, elképzeléseket hirdetnek, és nem az Isten igéjét. Nemrégiben hallottam egy mélyenszántó okfejtését, egy sokak által „ismert” gyülekezeti vezetőnek, egy oly témakörben, ami világosan írva van a Szenttanban. Bár a kérdés egyszerű volt, bár arra a válasz ott van az igében, mégis annyira körmönfont igétől elválasztott képzelgés szerint magyarázott, hogy elképedtem. Hogy lehet az, hogy valaki, aki arra adta az életét, hogy az igét hirdesse, valaki, akit úgy ismernek, mint az igehirdetőjét, valaki, akitől az igét várják, nem is tudom, fantáziál?! Ami még ennél is jobban megdöbbentett, sokan hallgatták ezt a magyarázatát, nagyon sokan. Helyben is, és elképzelhetetlen tömegek a médián keresztül is. Hogy lehet, hogy senki nem szólt közbe, hogy helló! Ezek hol vannak az igében? És beszélt két ítéletről, és annak két beteljesedéséről, az első ítélet mely bár nem a végleges, de azért végleges, és ez azonnal végrehajtásra is kerül, de azért a második végleges is tárgyalásra kerül, de valójában a második végleges, nem fogja felülírni az első végleges döntését, vagy egyszerűen az én felfogásommal van baj, vagy tényleg értelmezhetetlen ez a káosz. De ez csak egy a sok közül szemelvénynek. Mert rögtön ez után jönnek a másvilág turisták, akik hol a mennybe, hol a pokolba utaznak, és vagy vágykeltéssel, vagy ijesztgetéssel próbálják meggyőzni a nagyérdeműt, a megtérés fontosságáról. Ha ez így elfogadható lenne az Úr szemében, nos, nála jobban senki sem tudna ijesztgetni, azt gondolom. Aztán szépen eljött egy új nemzedék, akik ezekből a tántorgásokból, szédelgésekből, plusz a maguk elképzeléséből keverik ki a védjegyüknek is számító tévelygéseiket, és azt tálalják a hívők elé, mint egyetemes igazságot, és ez is kelendő a hívői körökben. Aztán megint mások, a gyávák és gyökértelenek, akik az általuk preferált „tanítások” (teológiai álláspontok) terjesztésében látják a szolgálatuk beteljesedését. Szóval a hazugság terjed, és tömegeket vezet a vágóhídra, miközben észre sem veszik, hogy hova, merre tartanak. Naná hogy nem! Hisz ők a hangos többség, és rivalgásuk hangja elnyomja, az övékénél sajnos halkabb, józanság hangját is. Eljutottunk arra a pontra, amiről Pál prófétált: 

2Timóteus 4,1-4
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak...”
 

Na, nem az teljesedett be, hogy az igehirdetők az életüknél is jobban kapaszkodnak az Isten igéjébe, hanem az az idő jött el, amikor az igazság már nyomokban sem érdekli a többséget, mert a mesékhez ferdülnek. Rendkívül fontosnak tartom tisztázni valóban, vannak oly dolgok az igében, amikre nem ismerjük, nem ismerhetjük, a választ. Ilyenkor az aranyszabály, mely írva van: 

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”
 

Nem attól vagyunk hívők, hogy mindig, és mindenre csípőből tudunk válaszolni, és minden ismerettel rendelkezünk, nem attól, hogy ha nem is tudjuk a választ, de azt tudjuk, hogy muszáj válaszolnunk valami pazar butaságot, hogy az emberek lássák mekkora a tudás bennünk. Attól vagyunk hívők, hogy követjük a mi Urunkat! Hit = emunah = engedelemben történő követés! Ne akarjuk annak a látszatát mutatni, mintha mindent tudnánk, és mindent értenénk. Írva van: 

Ézsaiás könyve 55,6-9
„Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”
 

A mai hívői többség teóriája szerint, a hit és a hívői magatartás, egyfajta evolúción megy át, és ezt nevezik hitben való fejlődésnek. Amikor a mai kor hívője, mindent jobban tud, mint az egykoriak. Hiszen megadatott a Szenttan lettek Istentől kijelentések, ezért van több próféta lassan, mint ahány hívő összesen van. Ennek a nézetnek tudható be az is, hogy szerintük nem kell az Istennek sem engedelmeskedni, hiszen az engedelem a piszkozatnak volt a kötelessége, mert azok még nem voltak annyira tökéletesek, mint a mai kor gyermeke. Számukra a piszkozat jelenti egyszerre az Isten választott népét is, és a mostanit megelőző kort is. Megragadó gondolat, számukra lehet, hogy az. Azonban, és csendesen jegyzem meg, ez sem stimmel, mert az ige ennek ellent mond! Az ige mondja: 

Malakiás könyve 4,4-6
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
 

Malakiástól, Éli (bemerítő) megjelenéséig, cirka négyszáz év telt el, éspedig csendben! Nem volt ennyi időn át újabb kijelentése Istennek. De ez nem azt jelentette, hogy a négyszáz év alatt, meggondolta volna magát az Örökkévaló, hiszen e prófécia is, pontról-pontra; szóról-szóra teljesedett be azután. Most nézzük ezt a próféciát a Mózesi törvényekre való emlékeztetés, Éli szolgálata. Na, ezt sem értik sokan. Atyák szívét a fiakhoz, fiak szívét az atyákhoz fordítja. Most tehát a szöges ellentét a mai felfogás és az Istentől rendelt dolgok között az elődök, e prófécia szerint, nem piszkozatok, hanem Atyák. Jelentése: azok, akik hitét, hitben való járását átörökítjük, követjük. Van egy prófécia arról, hogy nevezi, az Isten azokat, akik nem követik az elődeiket, bár megvallásuk szerint ugyan azt a célt tűzték maguk elé: 

Ézsaiás könyve 30,8-14
„Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét! Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok: Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.”
 

Nem a mai igehirdetés kedvéért írtam a Szentírásba az Ézsaiás 30-at, már régóta ott van.Sőt, sokkoló lehet, de mutatok valamit, hogy lássátok a szövetség és az „üdv történelem” jelen szakaszára nézve, Pál sem máshonnan vette a kijelentést, hanem a Szenttanból: 

Ézsaiás könyve 30,9-11
„Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!”
 

Illetve ugyanez Páltól: 

2Timóteus 4,1-4
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”
 

Igazság = Isten igéje = Jézus! Ezért mondja Jézus magáról: 

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
 

És ugyanezt mondja János Jézusról: 

1János levele 1,1
„A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.”
 

Majd a folytatás, mely pontosan a Messiás főpapi imájának bekövetkeztéről tanúskodik: 

1János levele 1,2-4
„(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.”
 

És pedig a főpapi ima e része: 

János evangéliuma 17,17-23
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.”
 

Igazság, egység, szentség, szentségben való tökéletes egység, mégpedig az igazságban! Pontosan úgy kell tehát élnünk, járnunk, gondolkodnunk, ahogy Jézus, hiszen mondja: 

„A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.” 

Ennek a járásnak a legfőbb jellemzője: 

János evangéliuma 5,30
„Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.”
 

Na, most ha ez így van, márpedig így van! Akkor mi módon mondogatják, hogy Jézus eltörölte az Örökkévaló szabályrendszerét, és a maga akarata szerint határoz emberekre vonatkozóan, üdvösség és kárhozat dolgában? És most egy kis emlékeztető Pál tanítására ebben a dologban: 

1Korintusi levél 15,21-28
„Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.”
 

Tehát a közvéleménnyel ellentétben Pál szerint sem töröltetik el az Isten, és nem Isten nélkül fog Jézus uralkodni. Nem hit evolúció van tehát, hanem visszatérés az atyák hitéhez! Hogy az milyen volt? Isten szólt, és megtették! Mint Ábrahám, Yichák, Jakov majd, mint Mózes, Illés, Dávid és a többiek, akikről örök időkre megemlékezik az Isten, és adott elénk példákul, mint atyákat a hitben! 

Zsidó levél 11,1-40
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”
 

Az utolsó vers szerint, nem arról van szó, hogy mi nélkülük jutnánk tökéletességre, ellenben azzal, amit ma vélnek oly sokan, hanem arról van szó, hogy nélkülünk, ők sem! Tehát együtt. És a prófécia szerint ez úgy megy végbe: 

Malakiás könyve 4,5-6
„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
 

Tehát nem külön utakat járva, más úton, mint az atyák, hanem megbékélve, a kijelentett igazságot alapul véve, együtt! A Messiás visszajövetelét várjuk ma is, ahogyan írva is van. És pontosan, ahogy írva is van, azt megelőzi Éli próféta lelke, aki megtérésre, egészen pontosan vissza térésre hív mindenkit!