Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Növekedés

Nyissuk meg egy közismert igerésszel:

1Korintusi levél 3,1-7
„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Vannak tehát Istennek a munkásai, akik végzik szolgálatukat, de minden esetben Isten adja a növekedést. De mit értsünk növekedés alatt? Muszáj volt feltennem ezt a kérdést, mivel sokan úgy hiszik, hogy jól értik, pedig közel sincsenek a valódi értelmezéséhez. Mert mit gondolnak a növekedésről? Az „óember” levetkőzésére asszociálnak, vagyis a bűnök elhagyására. Pedig nem ezt jelenti!

Az ige, bűn tekintetében egyértelmű üzenetet közöl olvasóival, mégpedig: azonnal elhagyni a bűnt, most kell megtérni! Nem lehet halogatni, nem lehet félvállról venni:

Józsué könyve 24,15
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

Amint látjuk, a választás alatt nem azt értette Józsué, mint a maiak - akik valahogy úgy válasszák Jézust, mint egy polgármestert vagy egy miniszterelnököt (elmennek szavazni) - , hanem a választást egyben szolgálattal közötte egybe: 

„válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok;”

Merthogy mindenki valakinek a szolgája. Vagy e világot szolgálva a világi javaknak él, vagy Istennek szolgálva a mennyeieket keresi. Azt pedig tudjuk jól, hogy a kettő együtt nem lehetséges:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Mégis a legtöbben ezzel próbálkoznak… Jézus nevére hivatkoznak, de a cselekedeteikkel megtagadják. Ők azok, akik hiába vették Isten kegyelmét:

2Korintusi levél 6,1-10
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan.”

Kik veszik hiába Isten kegyelmét? Azok, akik nem becsülik, visszaélnek vele, vagyis akik bántalmazzák:  

Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

Mert bizony Isten kegyelmét meg kell becsülni, úgy is mondhatnánk: meg kell tartani! A terjedelme miatt nem hozom a Máté evangéliumának a 18. fejezetét, de mindenki önmaga győződjön meg az olvasottakról, amelyben Jézus egy igen szemléletes példázaton keresztül adja tudtunkra, hogy aki bár Isten kegyelmének részese lett, de önmaga nem gyakorolja másokon a kegyelmet, annak Isten visszavonja kegyelmét és a kárhozottak sorsára juttatja. Ez jelenti azt, hogy hiába venni Isten kegyelmét.  

Az igében vajon azt látjuk, hogy Isten megértően azt mondja a bűnös emberre, hogy ráér megtérni? Nincs erre példa igaz? Vagy talán Jézus tett vagy mondott olyat, ami arra enged következtetni, hogy a bűnt ráér elhagyni? Hiszen Jézus mindig azonnali felszólításokat tett, mint például: „kövess engem”, „többé ne vétkezzél”, sőt, aki el akarta temeti apját, annak sem adott türelmi időt, hanem azonnali követésre szólította fel. Máté azonnal otthagyta a vámot, Péter és András a halászatot, Bartimeus a felső ruháját, ha Jézus szól, ezt jelenti követni! De mi van ma ehelyett? Megválasztják Istenüknek, de élnek továbbra is a tanításától eltérő életet.

A megtérést is leredukálták a maiak csupán egy döntésre, míg az ige a megtérés alatt a bűntől való azonnali elfordulást érti. Aki tehát megtért, az azonnal elhagyta a bűnöket és követi Istent. Nem elég csupán dönteni, a bűnökre pedig nem legyinteni kellene, hanem Isten kéréseit komolyan kellene venni.

A növekedés tehát nem az, amire a legtöbben gondolnak. A növekedés nem a bűnök elhagyásáról szól, hiszen a bűnöket azonnal el kell hagyni. A növekedni az Istenben való ismeretben kell, az alázatban, a szeretetben, a szelídségben, a bölcsességben, a türelemben, és amik ezekhez hasonlóak! Ezekben növekedhetünk, Isten erre adja az esőt, azaz a Szentlelket, hogy a mag, amelyet bennünk elvetett, minél inkább megnövekedve gyümölcsöt hozzon az Ő dicsőségére.

2Péter levele 3,18
„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”