Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Terméketlenség

Az ige a terméketlenséget sok helyen megemlíti, a mai nap meg fogjuk nézni, hogy mi számít terméketlenségnek, és hogy milyen sorsra jutnak azok, akik ily módon élnek. Gondolom már sejtitek, hogy nem lesz valami vidám és vigasztaló üzenet, de beszélnünk kell erről.

A terméketlenséget gyakorta össze szokták keverni a rossz gyümölcsökkel, ámde nem egy és ugyanaz. A rossz gyümölcsök gonosz cselekedeteket jelölnek, míg a terméketlenség, azaz a gyümölcstelenség egy tétlen állapotról tesz bizonyságot.

Isten igéjében gyakorta fellelhetjük azt, hogy az embereket fákhoz hasonlítja. Egy ezek közül:

Máté evangéliuma 12,33
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”

Az ige gyümölcsfákhoz hasonlít minket, főként fügefához, amelyek lehetnek jó vagy rossz gyümölcsűek. Ugyanakkor találkozunk egy történettel, mikor Jézus elátkozott egy fügefát a gyümölcstelensége miatt:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”

Témánál is vagyunk. Más evangélium is megemlékezik erről a történetről, és egy fontos kiegészítést is olvashatunk:

Márk evangéliuma 11,11-14
„És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.”

Vagyis elég jogtalannak tűnik az, hogy Jézus elátkozta a fügefát, mikor természetes az, hogy nincs gyümölcsérés ideje. Csakhogy jól tudjuk, hogy Jézus maga a jog, így amit tett, az valami több, mint amit első következtetésre levonhatunk.  Először nézzük meg, hogy Jézus mit ígér azoknak, akik gyümölcstelenek, azaz terméketlenek:

János evangéliuma 15,1-6
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”

A gyümölcstelenség sorsát egyértelműen szemléltette Jézus, nem jó másra az ilyen, csak tűzre. Erről Ezékielnél is olvasunk:

Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”

A terméketlenség elég szomorú időt hozhat ránk, ezért a termés fontosságra jól láthatóan üdvösségfontosságú! Erre rendeltettünk, hogy gyümölcsöt teremjünk, ha ez nincs meg, akkor semmire sem vagyunk jók.

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Az elátkozott fügefához térjünk vissza még. Jézus erről a cselekedetéről más beszédében is megemlékezik:

Máté evangéliuma 24,42-51
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Ahogyan Jézus meglátogatta a fügefát, úgy látogat meg minket is. Jön gyümölcsöt keresni rajtunk, hiszen ahogyan előzőleg olvastuk, erre lettünk teremtve. Ez a természetes, hogy Jézusban gyümölcsöt termünk, méghozzá folytonosan. Mi az élet fájához vagyok hasonlóak, hiszen ha maga az Élet (Jézus) vesz bennünk lakozást, akkor a gyümölcstermésünk az élet fájához hasonlít:

Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”

Folytonosan gyümölcsöt teremni! Nem mondhatjuk azt Jézusnak, hogy: „Bocs, hiába keresel gyümölcsöt rajtam, most épp nehéz időn megyek keresztül!” Ahogyan természetes az, hogy a fa jó gyümölcsöt terem, ha a jó földben van, és mindig vizet kap, akképpen természetes az, hogy jó gyümölcsöt termünk, ha Jézusban maradunk. Jézussal csak jó gyümölcsöt teremhetünk, lehetetlen az, hogy gyümölcstelenek vagy épp rossz gyümölcstermők legyünk.

2Péter levele 1,1-10
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.”

Akárcsak a fügefa! Hivalkodó volt a levelei, de közelebbről megvizsgálva egy gyümölcs sem volt található rajta. Mint ahogyan a mai napon is csak szájukkal vallják meg Jézust, de cselekedeteikkel megtagadják! Felismerjük a mai kor hitvallását, amely nem tartja fontosnak a cselekedeteket? Ne legyünk részesei, mert velük együtt az elátkozott fügefa sorsára fogunk jutni.

Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”