Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Szemünk legyen Istenünkön!

Számtalan dolog terelheti el figyelmünket Istenről, ezért minden nap küzdelem számunkra a fókusz megtartása, már aki küzdeni akar érte. Ugyanis sokak a hívő életet küzdelmek nélkül próbálják megélni, de ennek eredménye meg is mutatkozik a gyümölcseikből. Nyissuk meg a Pál egyik kijelentésével:

2Korintusi levél 11,3
„Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”

Hogyan csalta meg a kígyó Évát? Olvassuk el:

1Mózes 3,1-5
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”

Elhitette Évával, hogy nem lesz rossz következménye az Isten elleni engedetlenség, sőt, helyette jót ígért (olyanok lesztek mint Isten)! Nem változott ez a mai korban sem, hiszen a hívek az Isten beszédének való engedetlenséget nem tartják rossznak, sőt, ez által hiszik magukénak a kegyelmet. Borzasztó a helyzet ugye? A mai hívekkel is elhiteti a Sátán, hogy éljenek a saját élvezetüknek, a saját gondolatuknak, és e mellé ígér Isteni természetet. Évának nem jött be! Miért gondolja tehát a mai nemzedék, hogy nekik sikerülni fog?

A legtöbben vallják, hogy Jézus a pásztoruk! De ha egy kicsit is őszinték magukhoz, akkor feltehetnék maguknak a kérdést, hogy miből ismerik meg Jézust, hogy követhessék?

János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Ismerni kell a hangját ahhoz, hogy követhessük! De hogyan ismerheti fel valaki, ha sosem hallotta azelőtt?

János evangéliuma 7,16-18
„Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”

Bár sokan elhitetik magukkal, hogy Jézust követik, ámde nem több az a saját gondolataiknál vagy az érzelmeiknél. Jézust követni nem mást jelent, mint hogy az igét követni!

Jézus csak azt mondta, csak azt tette, amint az Atya parancsolt neki. Folyton az Isten beszéde iránti engedelmességet tanította! Felismerjük Jézus hangját? Ennek fényében sokakról kiderül, hogy sosem követték Jézust, mert ha Isten igéjének nem engedelmeskednek, akkor a Sátán hangját követik és nem Jézusét.

Ha tehát megértjük, hogy Jézust követni valójában az ige követését jelenti, akkor a szemünk mindvégig az Úron lesz. Hiszen Jézus, azaz az Isten igéje a mi pásztorunk, amelyet nem csupán hallgatni, hanem megcselekedni kell, hogy igazak lehessünk Isten előtt:

Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”

A mai hívők engedetlenek, önmagukat szeretők, hitetlenek! Isten gyümölcstermésre hívott el minket, valódi követésére, engedelmességre! Ez pedig csak úgy lehetséges, ha folyton Istenen tartjuk a szemünket. Erre adatott Jézus, aki az Istennek az igéje (Jel. 19,13), általa megtudhatjuk, hogy mi kedves az Atyának és mi nem.

Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.”

Ha levesszük a szemünket az igéről, akkor egyben Istenről vesszük le, és helyette sok haszontalan dolgokkal telünk meg. Mert amivel táplálkozunk, azzal telünk meg! Ha letesszük akár egy pillanatra is a fegyvert, akkor azonnal sebezhetővé válunk. Ezt pedig az ellenség ki fogja használni. Dávid bukását Bethsabéval jól ismerjük. Ez azért történhetett meg, mert Dávid épp letette a fegyvert és sebezhetővé vált.

2Sámuel 11,1-4
„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához.”

Úgy kezdődik az igevers, hogy:

„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni…”

Dávid mégsem a harcban volt, hanem nézelődött a palota tetejéről, szemlélve királyságát. Az Úr harcát kellett volna vívnia és akkor ez nem történhetett volna meg. Bár olvasunk egy olyan történetről is, mikor Dávid majdnem elesett egy csatában (2Sám. 21,17) és ezért kérték, hogy többé ne vonuljon fel velük. Ez jóval e történet után volt, így Dávid egyértelműen harcra képes férfi volt még akkor.

Mi tanulunk Dávid hibájából? Legyünk bölcsek és mások hibájából tanuljunk, és ne várjuk meg, míg a saját bőrünkön tapasztaljuk. Nekünk mindig az Úr harcát kell vívnunk. Egy hívő sosem mehet szabadságra, hiszen ahogy mondani szokták: „az Ördög sohasem alszik”, így megtalálja azokat, akik éppen ráérősek.

Filippi levél 4,4-9
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

Figyeljünk oda mindennapjainkra és töltekezzünk Istenből, ne a világból. Nem az élvezeteket, nem a jó időtöltéseket kell keresnie a hívőknek, hanem Isten szolgálatát.

Jakab levele 1,27
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”