Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Ne beszéljen úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már letette

Ézsaiás könyve 56,1-12
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úr00hoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára! Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez! Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai! Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt! Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!”
 

Áldott testvérek, Yesájá próféta szavai, a mai napon épp olyan erővel és épp oly figyelmeztetően szól, mint egykor. Bár sokan gondolkodnak úgy, hogy ezen üzenet, minthogy tanach-i üzenet, az egykoriaknak szólt csak, ám ez nem így van. Stílszerűen egy igét mutatnék erről: 

Ézsaiás könyve 40,1-8
„Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
 

Látjuk ugye, hogy ezen üzenet, Messiási prófécia, illetve közvetlenül a Messiás érkezéséről szóló prófécia, melyet a bemerítő ismételt. 

Máté evangéliuma 3,1-3
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.”
 

A 8-as vers pedig azt mondja: 

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” 

Tehát akkor a kérdés, mindenkihez szólnak a próféciák? És a válasz. Nem! Csak azokhoz, akik az Úrhoz adták magukat. Visszatérve a kezdeti igénkhez, az első verset szeretném így elsőre kiemelni: 

Ézsaiás könyve 56,1
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék...”
 

Jog és igazság, egymástól nem elválasztható fogalmak Isten előtt. Emlékszem, régen egy ügyvéd mondta a következőket „az igazság senkit sem érdekel a bíróságon, csak az a kérdés, hogy a jog alapján megáll-e a dolog!” Na, ez az Isten előtt nem így van. Rendkívül fontos ezt tisztáznunk testvérek, hogy ne legyen félreértés, mint ahogy már sokak részéről megtörtént. Szintén a prófétánál mondja: 

Ézsaiás könyve 1,27-28
„Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.”
 

Tehát mit mond a jog, és mi az igazság? A jogosság alapjáról, szintén Ézsaiás 56-ban kapunk magyarázatot: 

Ézsaiás könyve 56,2-7
„Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!”
 

Vagyis, aki az Isten tanítása szerint él/jár, annak van joga az Örökkévaló jó ígéreteihez. Az igazság pedig az Isten igéje! Vagyis, akit az Isten igéje pásztorol, az cselekszi az igazságot! Lényegében és konkrétan ezt foglalta össze egy mondatban a Messiás: 

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
 

Most pedig beszéljünk arról a sajnálatos felfogásról, ami azt mondja, ha valaki egyszer elmondta a megtérők imáját (amit nem is jegyez a szentírás) annak számára már biztos a siker. Egy igei példában szeretném megmutatni ennek a felfogásnak az alaptalanságát: 

Zakariás könyve 3,1-7
„Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között...”
 

Annak lehetünk a tanúi, hogy a főpapot bár megvédi az Úr, bár eltörli a bűneit, bár az igazság ünnepi ruháját adja rá, bár ígéreteket ad neki, de azok örökségét feltételekhez köti, nevezetesen az ige megtartásától teszi függővé. Azt mondja a Messiás: 

János evangéliuma 6,63-65
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.”
 

Az Örökkévaló volt a kapcsolatban a kezdeményező tehát, és ezt láthatjuk a Zakariási próféciában is. Az igét adta gyámolitóul, ezt is láthatjuk ugyanott. De nem elég egy rész, kell a másik fél is, a gyümölcsöző kapcsolathoz. János evangéliumában is láthatjuk Jézushoz mentek olyanok is, akik „nem hittek benne” és ez a hit pedig nem azt jelenti, hogy „elhinni ezt is, meg azt is” a hit jelentése emunah, azaz engedelemben való követés! Körülbelül ennyi elég lehet ahhoz, hogy megértsük az Ézsaiás 56 első versét. 

„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék...” 

A mai nyelvezeten ezt így is mondhatnánk summázásként, őrizzük meg a jogosságot az Isten jó ígéreteihez, az igazság cselekvése által! Mert az Istentől csak az várhat jót és kedvező döntést, aki maga az igazságban és az igazság által él! Mert az Istennek a kegyelme nem jogosít fel minket a bűnök elkövetésére, hanem az Isten kegyelme által kerekedhetünk a bűnök kényszere fölé! Majd ugye a folytatás „mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék”. Szabadító = Yessua = Jézus eljön, hogy ítéljen igazságban! Hiszen a róla szóló prófécia szerint: 

Ézsaiás könyve 11,1-5
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség...”
 

Figyelem: 

„És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik” 

Nem a szemeinek látása szerint ítél. Tehát nem lehet Őt megtéveszteni, sem bepárásodott szemmel, sem egyszer-egyszer elkövetett, vagy álságosan felmutatott cselekedetekkel! Nem füleinek hallása szerint bíráskodik. Nem hatják meg Őt a megvallások sem. Csak egyetlen út adatott arra testvérek, hogy az ígéretek földjére Isten örök jelenébe és jelenlétébe eljuthassunk! Ez az út nem más, mint az igaságban való járás, azaz az igazság követése! Igazság = Isten igéje! Ha követjük az Isten igéjét, akkor mondhatjuk jogosan azt magunkról, hogy Jézus az én pásztorom! Az Ézsaiás 56 beszél még „heréltekről” és „idegenekről” is. Túl azon, amit látunk, vagyis hogy ezeknek is elérhetővé teszi az Örökkévaló az ige megtartása által, az ígéretek öröklését, talán nem árt, ha tisztázzuk, kik is ezek? Nos, a heréltekről a törvényben adatott, hogy az Ároni főpapság idején ezek nem mehettek az Úr közösségébe, azaz kirekesztettek voltak! Szintén ugyanitt rendelkezik a törvény az „idegenekről” is. Idegeneknek tekintetnek azok, akik a törvény szerint eleve kizárattak az Úrral való közösségből. 

5Mózes 23,1-6
„Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe. A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe. Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké: Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. Ne keresd az ő békességöket és az ő javokat teljes életedben, soha.”
 

Ez a törvény azonban, ahogy mondtam is az Ároni főpapság idején volt hatályban, hisz a Messiás engesztelő áldozatáig az áldozati rend, csak az oda járuló áldozatára vonatkozott, és csak az adott személyre vonatkozott. A Messiás engesztelő áldozata azonban, az egész világért adatott! Ebből is láthatjuk, hogy az Ézsaiás 56 is a Messiásról és a Messiási időkről tesz bizonyságot, tehát a ma emberéhez szól!