Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Nincsen Istennek ismerete a földön

 

2Mózes 9,1-25
„A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.”
 

Áldott testvérek, e mai alkalommal beszéljünk azokról a dolgokról, melyek sajnos elsikkadtak sok hívő számára, pedig roppant fontos lenne tisztában lenni ezekkel. Ilyenekkel, mint Isten ismeret, Isten iránti tisztelet. Manapság a hívők táborában él az a tévedés, hogy Isten mindenkit olyannak fogad el amilyen, és bármely állapotában megfelel az ember az Istennek. Erről egy prófécia így szól: 

Malakiás könyve 2,17
„Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?”
 

Vannak oly nézetek, miszerint volt az „ó” szövetségnek egy Istene, aki kemény és bosszúálló Isten volt. Őt nevezik ma sokan így, ítélet Istene. És sokak szerint van az „új” szövetségnek is egy Istene, aki szenilis, minden botlást elfelejtő, rossz látású, és még rosszabb hallású nagypapa, aki már beéri akárkivel és akármivel, csak ne unatkozzon. Nos, hogy ne legyenek ily Istenkáromló nézetek, kimondva, vagy kimondatlanul fantáziált Istenképek, ahhoz kell az Isten ismeret. Ennek tisztázására kérdezte egykor Mózes az Istent, ma semó? Azaz: mi a neved? 

2Mózes 3,13-15
„Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.”
 

Néha és sokak számára, még ezt a szót is oly nehéz megérteni „Vagyok” Ő már a teremtés kezdete előtt: Vagyok, és Ábrahámmal is Vagyok, és ma is vagyok, és az idők végtelenjében is Vagyok. Ez azt jelenti minden időben, mindenhol ugyanaz az Isten! Nem változik, mert akkor már nem lehetne jelen állapotban! Ezt próbálja tudtunkra/értésünkre adni az apostol is: 

Jakab levele 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”
 

Tehát, amilyennek megismerhetővé tette magát egykor, ugyanaz ma is, sőt mindig ugyanaz marad! Talán valahol itt kezdődik az Isten ismeret. Teremtő, gondviselő, igaz, változhatatlan, nem személyválogató. Ahogy Mózes beszél róla bizonyságot tevén az Ő személyéről a mennyeiek és a földiek előtt: 

5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
 

Kőszikla, ami változatlan, mozdíthatatlan, örök. Minden útjában és mindenkor ugyanaz, mindenkor az igazság szerint ítél. Ezért kőszikla. Azt pedig, hogy nem személyválogató, sokan annak tudják be, hogy mindenkit a magáévá fogad, ám ez is csak féligazság, mert ez azt is jelenti, hogy az ítéletben senkivel nem kivételez! Bárkiről van szó, ha bűnben találtatik az ítélet idején, ítélet alá kerül az Örökkévalótól! Ezért mondja Pál: 

2Korintusi levél 10,5-6
„Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.”
 

Vagyis, abban a közösségben, ha lehívnák az Isten ítéletét egy bűnnel kapcsolatban, Pálon kívül senki nem maradna meg a bűnök miatt, mert az Isten ítélete nem korlátozódik egy személyre vagy egy „bizonyos bűnre” hanem a bűn ellen szól, ami az igaztalanság, és nincs válogatás! Isten soha és senki kedvéért nem változik! Amikor az Örökkévaló Mózesnek így adta tudtára ezt a jellemzőt „Vagyok” akkor egyben azt is tudtára adta, hogy a szabadítás, a 400 évvel ezelőtt megadott módon fog végbemenni. 1Mózes 15 szabadítás által, meggazdagodva, megsokasodva, az ígéret földjére. Ezt a szót „vagyok” egyetlen zsidó sem vonatkoztatta, és vonatkoztatja magára azóta, mert az Örökkévaló lefoglalta itt magának ezt a jelzőt! A bemutatkozásnál sem mondjuk ki, ha kérdezik a nevünket. Ma semó, azaz mi a neved? És a válasz, áni Ferenc! Azaz és szó szerint fordítva, én Ferenc. Ez így volt azóta, és így van most is! Így válik érthetővé talán az a drámai és ez eddig érthetetlen változás, aminek tanúi lehetünk Jézus esetében, és amit ha értettünk volna eddig is, akkor nem lenne az a tévképzet Jézus személyére vonatkozóan, hogy Ő eltörölte, megváltoztatta volna a szabályokat. 

János evangéliuma 8,45-59
„Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem? A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned? Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem. Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.”
 

Elsőként, és ami nagyon fontos, talán itt van az a rendkívül vékony és alig látható határvonal, ha egyáltalán van ilyen határvonal, ami az Isten ismerte és az Isten iránt való tisztelet között húzódik. Figyeljünk csak, igazság hirdetése = Isten igéjének hirdetése! Igazság, azaz az Isten igéjének való alárendelődés = az Isten iránt való tisztelettel! Az igazságban, azaz az Isten igéjének vezetésében való megmaradás = örökélet! És végül, de talán a legelső és legfontosabb ismérv a változhatatlanságról: 

János evangéliuma 8,51-58
„Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
 

Tehát Jézus azt a szót, amit Mózes óta senki ember fia nem használt önmagára vonatkoztatva kimondta, ezzel egyértelműsítve, hogy Ő volt az, aki Mózessel beszélt, aki Ábrahámmal beszélt. Ezért volt az a drámai változás, hogy a beszélgetést, gyilkossággal akarták lezárni! Ezért őrült meg a hallgatóság! 

„Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.” 

Ezek ismeretének hiányában ma? 

Hóseás könyve 4,1
„Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.”
 

Eddig, az Istenismeret alapjairól, illetve az Isten iránt való igaz tiszteletről volt szó. Talán eddigre megértettük, hogy a törvényadásnál, miért intette a népét az Örökkévaló: 

2Mózes 19,20-25
„Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.”
 

Hiszen egyértelmű mostanra, a színtiszta igazság jelenléte teljesen és tökéletesen véget vet az igaztalanságnak. Ha tehát az Ő jelenébe kívánkozik valaki, nos és ne én beszéljek, hanem inkább a próféta: 

Ézsaiás könyve 33,10-24
„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.”
 

Tehát a konkrét kérdésre, ami így szól. Ki mehet az Örökkévaló jelenébe? A konkrét válasz: 

„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson...” 

Igazságban jár, azaz Isten igéjének vezetését követi! Nézzük ezt egy oly próféciában, ami bár tanach-i prófécia, de igenis az új szövetségi időkről szól: 

Ezékiél könyve 36,24-28
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
 

Hogy miért állítom, hogy az újszövetségi időkről szól? Nos, az újszövetség idejének az egyértelmű jelei, az újjá születés, a Szentlélek általános kitöltetése, és az új szív. Tehát ezzel egybevágóan, és ez sokak számára sokkoló lehet, a Szentlélekkel való betöltekezett állapot jelzője nem egyéb, hanem az Isten igéje iránti olthatatlan vágy, az ige el és befogadása, az ige megértése egyre mélyebb és mélyebb szinten, és az Isten igéjének megélése! 

„És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” 

Egyben ez a történés a helyes magyarázata annak a ténynek, amit szokás mondani, de elsőként az Örökkévaló hirdetett, az Isten megigazít, megszentel. (Y.H.V.H Mekkades!) És így, és az igazság által! Azaz, az Ő igazságában való járása által szentel meg, igazít meg mindeneket, nem pedig úgy, ahogy vélekednek arról sajnos nagyon sokan, hogy az által, hogy az igaztalanokat igaznak mondja. Ha lenne Istenismeret, akkor nem gondolkodnának így az emberek. Isten igaz! Soha és senki kedvéért nem fog hazudni!