|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Válassz képeffektet
Rendezés: Balra Középre Jobbra
MARADJ A HELYEDEN Szerző: Túrmezei Erzsébet Maradj a helyeden ahol Isten látni akar! Ő tudja mi használ, s mi fenyeget, elrejt, ha kell, be is takar! Maradj a posztodon! Ott a helyed. Ha elfogadtad, amit ő ígért, a legjobb dolog: hinni! Az Ő szent lényét sérti a „miért”, és a te Igéd: bízni! Maradj a helyeden, ha fárasztó is, és a feladat nehéz, az Úr ismeri szíved titkait, Ő rád szeretettel néz. A világ csak kínoz és elárul, fordítsd el tőle arcod! Az Úr irgalmán szíved elámul, csak Őt dicsérje hangod! Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred, ha nehéz úton vezet, tanítja az engedelmességet, s életed boldog lehet! Ő már előre kiválasztotta, utad merre vezessen, lépésről lépésre eléd hozza! Te maradj a helyeden! AHOL RáNK JéZUS VáR Szerző: Túrmezei Erzsébet Valami mindig vár. Hol munka, lárma, hajsza, hol a mindennapok küzdelme, harca, hol keservek és kísértések, próbák, bukások, szenvedések, hol csend, csend, csend... Kívül? Vagy bent? Valami mindig vár. S Valaki mindig vár. Mert Jézus mindig, mindenütt ott van. Ott a zajban, a mindennapokban, küzdelmekben és feladatokban, ott szenvedésben és kísértésben, hogy felemeljen, őrizzen, védjen, hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon, átvigyen tűzön és akadályon, új erőt adjon új kegyelemben. Mindenütt mindig vár, de százszorosan vár ránk -a csendben! A HARMADIK Szerző: Túrmezei Erzsébet Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog,mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd,tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! - nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet. ŐSZ Szerző: Túrmezei Erzsébet Uram, búcsúzik az élet, mert a gyümölcsök megértek, meleg nyárnak vége lett. Elszáll a vándormadár is, és megborzong a virág is. Hullanak a levelek aranyszínű szemfödélnek. Egyre csendesebb az ének. De borongós ég alatt most az őszért áldalak. Üzensz sárguló levélen, és elém írod az égen vándormadarak jelét, hogy mélyen szívembe rejtsem, vándorvoltom ne felejtsem, vándoroljak Tefeléd. Mind korábban itt az este. Megért a szőlő gerezdje. Hadd mondjak, Uram, neked, mindezért dicséretet. Köszönetet a ködért is, a lehulló levélért is, minden gyümölcsért a fán. Röptéért vándormadárnak. Hirdessétek, könnyű szárnyak, hogy van melegebb hazám! Át a ködön, át az éjen édes zengéssel kísérjen dér belepte réteken őszi hálaénekem! A VéGIGCSóKOLT BIBLIA Szerző: Túrmezei Erzsébet Sok porosodó, drága Biblia, ha kinyitását mindhiába várja, lenne nagy örömest távoli vak testvérünk Bibliája. Elveszítette mindkét karját, rászakadt a vakság éjjele. De felragyogott néki Krisztus, és az élete fénnyel lett tele. Szomjazott az Ige kristályvizére. Hogyan is olvashatna Bibliát? Keze sincsen, hogy betűit tapintsa, és nem betűzheti, mint aki lát! Mégis Bibliát olvas! Előtte vakírásos Bibliája. Nyelvével tapintja ki betűit, s lelke az Ige mélységeit járja. Így csókolta elölről-végig többször Isten szent könyvét. Az az élete, vigasztalása, kincse, békessége! S Bibliája sokunk ítélete. Éhezzük-e, ahogy ő éhezi, és látó szemünk tapad-e úgy rája? Nem vádol-e bennünket távoli testvérünk végigcsókolt Bibliája?! AKI HELYETT A KRISZTUS VéRZETT Szerző: Túrmezei Erzsébet Emlékszem: Kemény bilincsbe verten, bénultan ültem a hideg kövön. Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem, ijesztő csend kietlen börtönöm. Halál: Oly mindegy. Csak nagy néha lázadt valami bennem. Életvágy talán. S akkor... szerettem volna összetörni bűnt és bilincset börtönöm falán... Neki az ajtó rozsdamart vasának sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki, ahol szabad mezők ujjongva várnak, s ahol az élet szent magvát veti! Néha. És máskor rémek. Megremegtem: a szívemen kemény, hideg marok. Egy síron túli hang titkos hívása: 'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok! 'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása. Ezer torokból tör ki: Ó, elég! Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa és nem kiálthatok felé: Ne még! Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése... csikordul a zár... szoborrá meredt minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás, szabad lettél. Le a bilincseket!' Először mint egy álom. De lehullnak mégis. Tántorgó lábaim előtt kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet. Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt! Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt, zúgó tömegben torpant meg a lábam. Pilátust láttam, népem véneit... S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel megkoronázott, véres, tört alak. Vállán vörös palást, kezébe nádszál. Hogy le nem roskad annyi kin alatt! Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem: szelíd, egészen más, mint én vagyok. Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében valami földöntúli fény ragyog. Ki ez az ember? Megkövülten állok. Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett? Valaki szól: 'A Názáreti Jézus. Őt feszítik meg Barabás helyett.' Oly hosszú út vezet a Golgotára... Én végigjártam. Két lázas szemem odatapadt vonagló alakjára, ott égett minden gyilkoló szegen. És nem tudtam többé levenni róla. A szemek fénye... az a szent ajak... a hulló vér... Múlott a perc, az óra. Felejthetetlen percek és szavak. A szívemen gigászi nagyra nőttek láttán kemény, hideg gránithegyek: Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem! Hogy én éljek, hogy én szabad legyek! Mikor utolsót vonaglott a teste, mikor már minden elvégeztetett, mentem alá a gyász hegyéről én is. - S ölbe vettem egy síró gyermeket... Megsimogattam... lázadó kezemmel, mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt. S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt. Az ő testét fedi a sziklabolt. Már csak szeretni, simogatni vágytam, haladni csendesen, mint Ő haladt, aki helyettem roskadt le a porba Golgota útján a kereszt alatt. Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem! Ez a szó zengi át életem. - Napfény gyanánt ez tündököl felettem, s ez nyitja meg a mennyet is nekem. 'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás, aki helyett a Krisztus vérezett.' S kitárják akkor ujjongó örömmel a gyöngykaput fehér angyalkezek. ESTI BESZéLGETéS Szerző: Túrmezei Erzsébet Faházikóm ajtajából elnézem az esti erdőt. Mély sötétjén átcikázik számlatan kis fénybogárka. Szálló gyémánt, megpihenni ráül egy a függönyömre. Lámpám fényét rávillantom: hadd lássalak, kis bogárka. Szálló gyémánt, de szegény vagy, de sötét vagy önmagadban! Kicsi testvér, ilyen vagyok én is: szegény, sötét vagyok. Mégis, mint kis fénybogárka, szállhatok az éjszakán át, ha megcsillan életemen Jézus Krisztus fényessége... szegény, sötét életemben Jézus Krisztus fényessége. MEDDIG Szerző: Túrmezei Erzsébetf Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig. Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok Veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet. Talán csak egy kisgyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme... Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, az otthon képe hív... Óh, legalább búcsúzni kellene! Hamu alól az életösztön is felparázslik: Óh., Ily hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! S már el is hangzott a 'Nem ismerem!' Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. Óh, bár lehetnék csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hü marad egész a Golgotáig. PILáTUS UDVARáN Szerző: Túrmezei Erzsébet Már fejsze csattog hajnal óta, tompán zuhog a kalapács. Ma valakit még megsiratnak, Krisztus, vagy Barabás... Sorsdöntő óra súlyosul rám. Pilátus zsúfolt udvarán mind a ketten előttem állnak, Melyiket akarom? Barabás ... úgy áll, mint az élet. Daccal hátrafeszül a nyak. Merészen villanó szemében Tüzek parázslanak. Mozdul acélos karja, Feszíti, törne már elő gátat szakító áradatban a lázadó erő. Pogány hatalom ... pogány szépség és pogány élni akarás. Igen, a testnek és a földnek Krisztus, vagy Barabás? Farizeusok bujtogatnak: “Te Barabással vagy rokon, Tenlázadásod lásd meg ott a merész vonásokon! Te megtagadod ezt a földet? Te megtagadnád magadat? Krisztust feszíttesd a keresztre, Barabást ne tagadd! Ők nem élhetnek mind a ketten, S melyik idegenebb neked? Annak a szemnek tiszta fényét el se viselheted. Bélpoklos, rút tisztátalannak érzed magad, ha rádtekint! Feszítsd meg Őt, feszítsd keresztre, hogy úr lehess megint!” A fejsze is utolsót csattant, nem suhog már a kalapács. Kész a kereszt és vár és kérdez: Krisztus, vagy Barabás? Pogány erő és pogány szépség ... Tagadjak mindent ... magamat? ... “Barabást feszítsd meg, Pilátus, Krisztus legyen szabad!” Azóta is nap mint nap jő a sorsdöntő súlyos perc felém, s új választásra hív: Ki éljen? Ki éljen? Ő vagy én? Én ... földi, poklos és fekélyes ... Ő olyan égi, tiszta, más. És mégis Ő, a Krisztus éljen, Sohase Barabás! Elébe hullok, s tisztasága ítél, megfeszít, eltemet, Aztán keze, - újjáteremtőn érinti lelkemet. "REZEDASZíV"? Szerző: Túrmezei Erzsébet A rezeda illatot lehel akkor is, ha rátaposnak. Jóért rosszal fizetni ördögi. Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért jóval fizetni isteni. Új szív, 'rezedaszív' kellene, hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat! Hisz a rezeda illatot lehel még akkor is, ha rátaposnak.
A képeslap értékeléséhez kattints a csillagokra. A személyes értékelésed sárga színű lesz. ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Kattints ide a bezáráshoz
![]()
Szerkesztés Küldés most
Szerkesztés Küldés most
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Média letöltés
Feketelista
Véletlenszerűek
Hírlevél
Visszajelzés
Keresés igehely szerint
Segítség
|