Téma: Hogyan imádkozzunk?

[Árvai Emil]

"... A legnagyobb problémánk az, hogy szeretnénk „eleve elrendelni” a saját életünket, amihez behívjuk a természetfölötti jó barátot, hogy áldja meg azt.
Ha jó történik velünk, akkor azt könnyen Isten akaratának mondjuk, ha viszont rossz, akkor lázadozunk...

... Elfogadom az emberi gondolkodásom korlátait, hogy nem tudom megérteni Istent, viszont a Szentírás arra vezet bennünket, hogy attól, hogy nem értjük meg, mert nem érthetjük meg, még maximálisan bízunk benne, akár gyermek a szülőjében..."

Lénárt Tibor (internetről - parokia)

[Zsotza]

Dávid  király  olyan  messzire  ment  az  őszinte  imádságban,
hogy  szinte  sürgette  szemrehányóan  a  Mindenhatót:

>>" Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!"<<

(Zsoltárok  44: 24)

[Árvai Emil]

Igen!
Az őszinteség alapkövetelmény.
De nem cél.
Pl.:
Fontos egy beteg őszintesége is. De a cél nem a beteg őszintesége, hanem a beteg gyógyulása.
.
Egy Ige:
"Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr." (Jer 24:7a)

[Zsotza]

Abban  valószínűleg  egyetértünk,
hogy a színpadias, cikornyás,hosszú "imádságok"
tévesek, és  kerülendőek?

[Árvai Emil]

Egyetértünk.
Máté ev. 6:7
"Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg."