Békesség nektek!
A felebarátkérdéséről az Úr Jézus tanít a Luk 10-ben.
Időzzünk el egy kicsit ennél a történetnél.
Elmegy a bajbajutott ember mellett a pap és a lévita. Két olyan ember, akinek a helyzete a szolgálata alapján illett volna megállni. Nem tették.
Megáll a samaritánus, aki tesz néhány dolgot.
a./ sebellátás,
b./ szállítás
c./ pénz a további ellátásra.
Mi az Úr Jézus sebeiben gyógyultunk meg. Ő volt az, aki odajött és bekötözött bennünket. Ő volt az aki aranynál és ezüstnél drágábbat adott az életünkért, az Ő drága vérét. Ő volt az, aki gondoskodott a mi szállásunkról. Elment helyet készíteni a számunkra, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk vele.
Az irgalmas szívről szól ez a történet. Az a szív meg volt az Úr Jézusban.
Mi a helyzet velünk, az Ő követőivel?
Mennyire tudjuk mi befogadni a másikat? Esetleg más felekezetűt, esetleg más bőrszínűt? Esetleg más kultúrába tartozót? Esetleg egy hajléktalant, egy beteget?
Beszélhetnénk ezen kérdés kapcsán - Ki a felebarát? - a kultúrgyülekezetekről. Zárt ajtók, kirekesztés és miegymás. Megemlíthetnénk Jakab apostol alapján a személyválogatást is a szegények felé való szolgálat kapcsán...
Beszélhetnénk nyugodtan a keresztény rasszizmusról is. Igen, mert létezik! Amikor nem szívlelik a zsidókat cigányokat, a másságban élőket, s sorolhatnám. Mi ugye egy keresztény országban élünk.... Mennyire nyitott a magyar kereszténység ezek felé az emberek felé? Nem akarok politizálni, de meg kell említsem, hogy a keresztény politika mennyire kész elhatárolódni a kisebbségek elleni rasszista indítékú erőszaktól?
De ne maszatoljuk el a kérdést! Én mennyire tekintem a fent említetteket felebarátomnak?