Téma: Öröm

[Antee]

Igen Testverem!
Jezus pedig azt mondta, hogy ha mi gonosz letunkre tudunk jo ajandekokat adni gyermekeinknek, akkor hogy ne adna a mennyei Atyank Szentlelket azoknak, akik kerik Tole!

[ditte]

Ámen és ámen!

[Elisabeth]

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."
Mt 5,4.11-12

Nem azt írja az Íge, hogy boldogok lesznek, hanem hogy most boldogok. Sokan ismerjük jól a Hegyi Beszédeket és könnyen mondunk rá Áment! De tényleg meg is éljük ezt a boldogságot, ha sírunk, ha lenéznek, ha támadnak hamis tévtanítók követöi?

De meg is adja az Íge a választ. Különbek vagyunk a prófétáknál? Nem. Különbek vagyunk Jézus Krisztusnál? Nem.

Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, 9. azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10. Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
Zsid 2,8-9

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4. aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. 5. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.

 
2Kor 1,2-5

[julika]

ÁMEN!

[Sándor]

Az Orom, mint a lelek gyumolcse - egy olyan felismeres, hogy elveszett letemre Isten szeret engem. Ennek a megtapasztalasa, a fontossagi sorrendek helyere kerulese adja meg annak az oromet, hogy Jezust minel jobban megismerhetem es ezzel egyutt az elveszettseget is egyre jobban latom. Ebben az oromben alazat van, mento szeretet - es orommel oltozom fel a lelek fegyvereit, foleg ebben van az alapmotivacioja. Az udvossegem sisakjat, a bekesseg sarujat veszem fel orommel, hogy tudom, hogy Isten meghalt ertem, nem itelkezni indulok, hanem a bekesseget mondom, annak a titkat - ez ad oromet, ha valaki felkapja a fejet es kijon az elveszettsegbol es elindul velunk a menny fele. Az orom nem elvezet, nem buszkeseg = szeretet az alapja. Az Isteni szeretetnek egy olyan megnyilvanulasa, ami bennem termi meg, hogy egyre inkabb szeretni tudok, szeretni jo - es ebben nem az en erdemem, teljesitmenyem a cel, hanem aki ilyenne formalt, aki rendbehozott, megujitott es ilyenne tett. Tudok sirni a sirokkal es orulni az orulokkel - nem erzekenykedo, hanem lelkileg erzekeny lettem, a halott allapotombol megelevenitett es visszatukrozom azt a mento, felto szeretet, amit Isten rajtam keresztul akar bemutatni. Orommel vagyok barany a farkasok kozott - es valahol ez a gyozelem. A vesztes allapotbol Isten athoz a gyozedelmes vilagaba - ami akkor is orom, ha ezert utnek.
szeretettel
Sandor

[Elisabeth]

ÁMEN!

És örömünk gyökere:

Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16. és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
1Jn 4,15-16

Mert:

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
1Jn 4,19

 

[julika]

1Péter 1-18,19.
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
  19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:

Ez az Ige is örömöt ad,hogy ne féljünk,mer meg váltattunk,és nem kell elveszve élnünk!
Mert a tökéletes áldozat Jézus volt,akinek vére elegendő volt minden ember bűneit vétkeit elmosni!
MINDENKIÉT!
 

[OZsuzsa]

Egy építő és tanulságos történetet szeretnék elmesélni.

Ilyenkor egyik szemem sír a másik nevet, mikor visszagondolok a múltamból néhány szép ill. fájdalmas emlékre...
...mégpedig azért, mert vannak akik Isten munkájának bővülését ill. növekedését sajnos féltékeny dühvel fogadják, és úgy tekintek a következőkben elmondott történetemre, hogy a haragtól nem látják a fától az erdőt.

22 éve tértem meg egy olyan gyülekezetben, ahol óriási szeretet uralkodott. Férjem házicsoportot vezetett megismerkedésünkkor. Egy nagyon kedves és igaz bartája akit még a nászútjára is mi szállítottunk autóval olyannyira közel álltak egymáshoz, együtt laktak a pásztornál. Ez a férfi kivált a gyüliből, alapított egy másik gyülekezetet. Most egy hatalmas gyülekezet-hálózat egyik alpásztora, a tanításai messze túlszárnyalják az eredeti pásztor szavait, hisz fölnövekedésével ismeretét bővítette, Szent Szellemben való munkássága hihetetlenül fölerősödött. Én ezt látom. A "barát ill. pásztor" féltékeny dühében azonban szóba sem áll az illetővel. Nem az Úr munkáját és plántálásának eredményét látja a tisztes családapában, hanem egy forrongó haragot amely szinte elborítja tiszta szavait. Már nem úgy beszél mint régen. Ha újra megnyitná szívét és a megbocsájtás kegyelmét gyakorolná; kivetné szívéből ezt a gonosz érzést amit említettem, Isten hatalmasabban tudná használni - mellesleg örülne neki.

Kedves Testvéreim! Az élet minden területét legyilkolja a féltékenység.! A házastársak a világban még ölni is képesek féltékenységből; a legtisztább és legszentebb kapcsolatot is megrontja ez az emésztő érzés (amely az én házasságomat is teljesen tönkretette). Én úgy gondolom akiben ez az érzés eluralkodott, vesse ki szívéből, hisz Isten templomát rontja meg vele, hisz Ő megtisztelt bennünket, hogy a szívünkbe költözött, ne rontsuk meg a Drága Templomát eme gonosz érzésekkel! Ez rám is vonatkozik, nehogy mégegyszer ugyanabba a hibába essek. Ha nekem kevesebb adatott, örömmel kívánjak áldást arra, akinek azonban többet adott a mi Istenünk.

Szeretettel teljes napot kívánok mindannyiótoknak: zsuzsa

[Antee]

Jakab levele 1,2-4
"Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül."

Az Istentől való öröm nem a problémáktól és nehézségektől mentes.
A mi örömünk Istenben van elrejtve és nem a körülményeinkben.

[torokildiko46]

  ámen!

 
I. Péter levél:5:2   Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
I. János levél:1:4   És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.

[bacsipista]

Részesei leszünk egy kisértésnek amely éppen minket szemelt ki magának. Mintegy tudva, hogy mi a mi gyengeségünk, ott próbálkozik velünk.
Felismerjük és két lehetőségünk van. Vagy ellenállunk a kisértésnek vagy pedig beengedjük az életünkbe.
Ha beengedtük, akkor a kisértő győzött, félig már az övéi vagyunk, de még ebből is van szabadulás. Megállok és segitségül hívom Jézust, aki kimenekeít abból az állapotból. Természetesen az utam következményei megmaradnak nekem. De az öröm, hogy Jézus segítségével szabad lettem az minden várakozást felülmúl.

Ha ellenállunk, elfordulunk a kisértéstől, akkor nem történt bűn, és örülhet a lelkem, hogy az Úr erőt adott.

[Antee]

Igen, úgy teljes a kísértés utáni öröm, ha uralkodunk rajta és nem lesz hatással ránk. A kísértés még nem bűn, de ha engedünk neki, akkor már az.

[bacsipista]

Jn. 16:21.   

Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.

Nincs attól magasztosabb érzés, mint amikor egy új élet születik.  Lehet, hogy sok küszködéssel és fájdalommal jár , de a végeredmény örömel jár. és ne feledjük, hogy az öröm nem jár egyedül, társa a békesség és a boldogság.

[Jazmin]

A megoszott öröm dupla öröm!!

[Zsolti1987]

Isten igéje felszólít minket arra, hogy örüljünk, az Úrban. Nekem az volna a logikus, hogy ha valki Jézusban él, annak öröm van a szívében, de akkor nem lenne felszólításban, hogy örüljünk az Úrban! Esetleg el kell, hogy érjek egy bizonyos lelki fejlődést ehhez? Hogyan örüljek felszólításra? Aki tud segíteni szívesen elfogadom.