Evangélium > Lélek gyümölcse

Türelem

<< < (2/7) > >>

Elisabeth:
Szerintem ez az a gyümölcs, amit nagyon sokszor másoktól elvárunk, de valahogy saját magunknak egy, nem is olyan egyszerü harc. Hányszor voltam Istennel szemben türelmetlen, és meg kellett bánnom. Hányszor történt már meg, ha valaki nem reagál elég gyorsan, fura dolgokat feltételezünk.
A türelem szerintem nem azt látja ami most van, hanem ami Istenünknek lehetséges, és így ikertstvére a hitnek.

1Kor 13,4    
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Shalom

Elisabeth  :2smitten:

Antee:
Igen Testvérem, így van! :2smitten:

Elisabeth:
A türelmetlenség kísértése – Szabadulás

Isten megenged életünkben olyan szakaszokat, amelyekben türelemre és kitartásra van szükség.

Isten természetfeletti beavatkozása nélkül Izráelnek nem volt esélye túlélni a pusztai/sivatagi vándorlást. Isten nem azért szabadította meg népét az egyiptomi fogságból, hogy azután mindenki azt csináljon, amit akar. Istennek sokkal nagyobb terve volt. A cél az Ígéret Földje, a vándorlás csupán az út a célhoz. Ám ezen az úton kellett megtanulni azt, hogy Isten nélkül elvesznek. A tökéletes bizalom és az Istenre való hagyatkozás minden idők életfontosságú alapfeltétele. Miért gondoljuk sokszor - talán nem is annyira tudatosan - , hogy túl nehéz az utunk. Miért vagyunk ilyen türelmetlenek.

4.Móz. 21, 4-5
„...De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”

Türelmetlenek. Már a tejjel és mézzel folyó országban szeretnék a jólétet élvezni.
Emberi szemszögből nagyon is reálisnak tűnik a helyzet bírálata: Isten nélkül valóban  elpusztulnának. Igaz, hogy egy kicsit elfelejtették azt, hogy milyen sorsból szabadította ki őket Isten Egyiptomból. Azt is elfelejtették, hogy a kősziklából vizet fakasztott az ÚR. Elfelejtették a mannát. Egyszóval Isten minden hatlamas cselekedete feledésbe merült. 

Türelmetlenségükben föllázadtak Isten ellen.

„Ezért mérgeskígyókat köldött az ÚR a népre, amelyek megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.”

Tulajdonképpen mindig is voltak kígyók a pusztában, de eddig Isten védő keze nem engedte, hogy megmarják a népet.

5.Móz.8,15-16

„Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók nannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.”

Figyeljük meg mi Isten szándéka. Most megvonta az Úr e természetfeletti oltalmát. Miért? Azért mert jót akar tenni népével.
Sokszor egy tragédia váltja ki azt, hogy újra bűnbánattal Isten felé forduljunk.

Zsolt. 34,18-19
„Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja,
és kimenti őket minden bajból.
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez,
Es a sebzett lelkűeket megsegíti.”

4.Móz.21,7
„Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta:
Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!  És imádkozott Mózes a népért.”
Isten válasza:

4.Móz.21,8-10
„Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, fa föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”

Tekintsünk fel! Ha valakit megmart a kígyó, ne a sorstársak közösségét keresse. Azzal, hogy elsírjuk egymásnak fájdalmainkat, nem segítünk a helyzeten. Nem lehet egyszerre lefelé a marás sebére és fölfelé a rézkígyóra tekinteni. Vagy lefele, vagy fölfelé tekintek. Ha a sebet nézem és azzal foglalkozom, nem láthatom az életmentő fölszegelt rézkígyót.

János 3, 14-18 verseiben megérthetjük ez esemény valódi és mély értelmét.

És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,  15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Ne nyalogassuk a sebeinket, hanem tekintsünk fel Arra, akit szintén a fára szögeztek azért, hogy el ne vesszünk, hanem örök éltünk legyen. Járuljunk bizalommal Jeshuához, ISTEN FIÁhoz, hogy  „irgalmat nyerjünk és kegyelmet találajunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid. 4,14-16)


ditte:

--- Idézetet írta: Elisabeth - 2011 Szeptember 23, 09:10:22 ---A türelmetlenség kísértése – Szabadulás

Isten megenged életünkben olyan szakaszokat, amelyekben türelemre és kitartásra van szükség.

Isten természetfeletti beavatkozása nélkül Izráelnek nem volt esélye túlélni a pusztai/sivatagi vándorlást. Isten nem azért szabadította meg népét az egyiptomi fogságból, hogy azután mindenki azt csináljon, amit akar. Istennek sokkal nagyobb terve volt. A cél az Ígéret Földje, a vándorlás csupán az út a célhoz. Ám ezen az úton kellett megtanulni azt, hogy Isten nélkül elvesznek. A tökéletes bizalom és az Istenre való hagyatkozás minden idők életfontosságú alapfeltétele. Miért gondoljuk sokszor - talán nem is annyira tudatosan - , hogy túl nehéz az utunk. Miért vagyunk ilyen türelmetlenek.

4.Móz. 21, 4-5
„...De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”

Türelmetlenek. Már a tejjel és mézzel folyó országban szeretnék a jólétet élvezni.
Emberi szemszögből nagyon is reálisnak tűnik a helyzet bírálata: Isten nélkül valóban  elpusztulnának. Igaz, hogy egy kicsit elfelejtették azt, hogy milyen sorsból szabadította ki őket Isten Egyiptomból. Azt is elfelejtették, hogy a kősziklából vizet fakasztott az ÚR. Elfelejtették a mannát. Egyszóval Isten minden hatlamas cselekedete feledésbe merült. 

Türelmetlenségükben föllázadtak Isten ellen.

„Ezért mérgeskígyókat köldött az ÚR a népre, amelyek megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.”

Tulajdonképpen mindig is voltak kígyók a pusztában, de eddig Isten védő keze nem engedte, hogy megmarják a népet.

5.Móz.8,15-16

„Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók nannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.”

Figyeljük meg mi Isten szándéka. Most megvonta az Úr e természetfeletti oltalmát. Miért? Azért mert jót akar tenni népével.
Sokszor egy tragédia váltja ki azt, hogy újra bűnbánattal Isten felé forduljunk.

Zsolt. 34,18-19
„Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja,
és kimenti őket minden bajból.
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez,
Es a sebzett lelkűeket megsegíti.”

4.Móz.21,7
„Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta:
Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!  És imádkozott Mózes a népért.”
Isten válasza:

4.Móz.21,8-10
„Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, fa föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”

Tekintsünk fel! Ha valakit megmart a kígyó, ne a sorstársak közösségét keresse. Azzal, hogy elsírjuk egymásnak fájdalmainkat, nem segítünk a helyzeten. Nem lehet egyszerre lefelé a marás sebére és fölfelé a rézkígyóra tekinteni. Vagy lefele, vagy fölfelé tekintek. Ha a sebet nézem és azzal foglalkozom, nem láthatom az életmentő fölszegelt rézkígyót.

János 3, 14-18 verseiben megérthetjük ez esemény valódi és mély értelmét.

És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,  15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Ne nyalogassuk a sebeinket, hanem tekintsünk fel Arra, akit szintén a fára szögeztek azért, hogy el ne vesszünk, hanem örök éltünk legyen. Járuljunk bizalommal Jeshuához, ISTEN FIÁhoz, hogy  „irgalmat nyerjünk és kegyelmet találajunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid. 4,14-16)

--- Idézet vége ---
Ámen.

m.ági:
Ha türelmetlenek vagyunk, és össze - vissza rohangálunk,
az Isten se tud segíteni rajtunk!

Nem jó dolog fogócskát játszani az Úrral.


Meg kell állnunk, el kell csendesednünk, és át kell adni
az Úrnak az életünk, ahelyett, hogy kapkodva magunk
akarnánk mindent megoldani.

ági

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal

Teljes verzió megtekintése