A türelmetlenség kísértése – Szabadulás
Isten megenged életünkben olyan szakaszokat, amelyekben türelemre és kitartásra van szükség.
Isten természetfeletti beavatkozása nélkül Izráelnek nem volt esélye túlélni a pusztai/sivatagi vándorlást. Isten nem azért szabadította meg népét az egyiptomi fogságból, hogy azután mindenki azt csináljon, amit akar. Istennek sokkal nagyobb terve volt. A cél az Ígéret Földje, a vándorlás csupán az út a célhoz. Ám ezen az úton kellett megtanulni azt, hogy Isten nélkül elvesznek. A tökéletes bizalom és az Istenre való hagyatkozás minden idők életfontosságú alapfeltétele. Miért gondoljuk sokszor - talán nem is annyira tudatosan - , hogy túl nehéz az utunk. Miért vagyunk ilyen türelmetlenek.
4.Móz. 21, 4-5
„...De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”
Türelmetlenek. Már a tejjel és mézzel folyó országban szeretnék a jólétet élvezni.
Emberi szemszögből nagyon is reálisnak tűnik a helyzet bírálata: Isten nélkül valóban elpusztulnának. Igaz, hogy egy kicsit elfelejtették azt, hogy milyen sorsból szabadította ki őket Isten Egyiptomból. Azt is elfelejtették, hogy a kősziklából vizet fakasztott az ÚR. Elfelejtették a mannát. Egyszóval Isten minden hatlamas cselekedete feledésbe merült.
Türelmetlenségükben föllázadtak Isten ellen.
„Ezért mérgeskígyókat köldött az ÚR a népre, amelyek megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.”
Tulajdonképpen mindig is voltak kígyók a pusztában, de eddig Isten védő keze nem engedte, hogy megmarják a népet.
5.Móz.8,15-16
„Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók nannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.”
Figyeljük meg mi Isten szándéka. Most megvonta az Úr e természetfeletti oltalmát. Miért? Azért mert jót akar tenni népével.
Sokszor egy tragédia váltja ki azt, hogy újra bűnbánattal Isten felé forduljunk.
Zsolt. 34,18-19
„Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja,
és kimenti őket minden bajból.
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez,
Es a sebzett lelkűeket megsegíti.”
4.Móz.21,7
„Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta:
Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.”
Isten válasza:
4.Móz.21,8-10
„Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, fa föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”
Tekintsünk fel! Ha valakit megmart a kígyó, ne a sorstársak közösségét keresse. Azzal, hogy elsírjuk egymásnak fájdalmainkat, nem segítünk a helyzeten. Nem lehet egyszerre lefelé a marás sebére és fölfelé a rézkígyóra tekinteni. Vagy lefele, vagy fölfelé tekintek. Ha a sebet nézem és azzal foglalkozom, nem láthatom az életmentő fölszegelt rézkígyót.
János 3, 14-18 verseiben megérthetjük ez esemény valódi és mély értelmét.
És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ne nyalogassuk a sebeinket, hanem tekintsünk fel Arra, akit szintén a fára szögeztek azért, hogy el ne vesszünk, hanem örök éltünk legyen. Járuljunk bizalommal Jeshuához, ISTEN FIÁhoz, hogy „irgalmat nyerjünk és kegyelmet találajunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid. 4,14-16)