Szervusztok szeretteim!
Az
önmegtartóztatásról nekem más jut az eszembe: ha
én magamat akarom "önmegtartóztatni, akkor az egy személyes teljesítmény (írtatok erről már előttem). Clio számolt be a burgonyásfánkkal vívott küzdelméről, ez nagyon szépen tükrözi ezt.
Neki van harca, s innen két esélyes a dolog:
neki van sikerélménye, vagy kudarca.
Az önmegtartóztatásról nekem az ige jut eszembe:
(Gal 5:22-23 [HNT]) A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
A kérdés a következő:
- Honnan származik egy gyümölcsfába az az energia, életerő, nem tudom micsoda, aminek a kapcsán ő gyümölcsöt fog teremni?
Úgy gondolom kapja valahonnan, tehát nem az ő teljesítménye.
A a lélek gyümölcseit nézzük, akkor ugyanez a helyzet: nem a saját teljesítményünkről van szó, hanem a Szent Szellem Istennek a munkája bennünk az, hogy pl. önmegtartóztatók tudunk lenni.
Ez az egész dolog az emberi oldalról annyit tesz, hogy engedelmeskedem a Megváltó Istennek, aki az életem trónján foglal helyet (ha ott foglal helyet), s kész vagyok arra, hogy ne tegyek meg dolgokat, kész vagyok arra, hogy ne engedelmeskedjek a testnek, amikor az cselekedni akar. (lásd a test cselekedetei a Galata levél 5-ből):
(Gal 5:19-20 [HNT]) A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,
bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;
Sokan vagyunk itt a fórumon, mindenki máshonnét jön, az én életem is egészen sajátos körülmények között zajlik. Ezért gondolkodtatott el a kérdés: nekem, akinek már semmije sincs, aki azt eszi, és akkor, amikor kap, azt a ruhát viseli, ami megmaradt, azt teszi, amit mondanak neki vagy amiben segítik, hisz másképp nem megy stb...nekem mit jelent a szó: önmegtartóztatás?
Aztán rájöttem: korlátozni a vágyaimat, az álmodozást, csak azért epekedni", ami elérhető, a gondolataimat rendszabályozni, az önsajnálatot - elfelejteni nem lehet szerintem - de a minimálisra csökkenteni, a felesleges beszédekről , a sok irkálásról...egyszóval ezer módja van még itt is annak, hogy önmegtartóztatással lemondjak dolgokról
Isten gondoskodik a saját magunk neveléséről is. Hála Neki ezért /is/.
Az említett Galata levélbeli ige nem az ételről beszél, legalábbis nem elsődlegesen. Ha figyelmesen megnézzük a test cselekedeteit (Gal 5,19-20), akkor azt látjuk, hogy ez az Istennel való kapcsolatunkról, az emberekhez fűződő viszonyunkról szól alapvetően.
Az, hogy eszel, vagy nem, ruházkodol vagy nem, ez nem feltétlenül önmegtartóztatási kérdés. A kérdés az, hogy tudsz-e elégedett lenni a helyzetedben, vagy epekedsz valami után. A megelégedettség nyugalmat, békességet eredményez, s felszabadít az Istennel való kapcsolatban, míg az epekedés köteléket ad, hozzáragaszt az epekedés tárgyához, s megakadályozza a békességet.
Nem kell feltétlenül extra ruhában járni ahhoz, hogy valakit ez kössön (fizikálisan), elég epekedni utána, s ez a frusztráció fog köteléket jelenti az életében. Ez fog eredményezni kisebbrendűségi érzést (Neki van, s nekem miért nincs...), haragot, féltékenységet. Ez az egész jelenség alapvetően lehet önzés. S ez mind a test cselekedete.
Pál apostol szavai:
(Fil 4:12-13 [HNT]) Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Van erőm a Krisztus által megelégedett életet élni. Ja, s ezt az Igét Pál a börtönben diktálta, bilincsek között.