Most végeztem Bruce E. Olson - Bruchko című dokumentumregényének olvasásával. Bevallom, rég olvastam ilyen életszerű könyvet. Az író (vagy ahogy az indiánok hívták, Bruchko) egy misszionárius, aki saját történetét ríja le. 19 évesen elhívatást kap egy primitív, őserdei indiántörzs megtérítésére Istentől. Az útja során sok viszontagság éri. Már induláskor csak az odaútra van jegye, a dél-amerikai misszionáriusok pedig az elejétől fogva utálják. Éveket tölt a dzsungelben, olykor hetekig egyedül, miközben sem a nyelvet, sem az utakat nem ismeri. Egy alkalommal pl. kiderül, hogy a missziója során közben egy másik országba keveredett át. Először nem is ahhoz az indiántörzshöz kerül, akikhez az Úr rendelte, majd amikor újra felkerekedik, hogy végre rátaláljon arra a törzsre, ahová tényleg mennie kell, lenyilazzák. Hetekig fekszik szinte önkívületi állapotban, aztán menekülnie kell a törzsfőnök elől, aki sámánnak hiszi, de végül sikerrel jár, mert megtérnek az indiánok.
A könyvben viszont ekkor jön az a váratlan fordulat, amelyre én pl. nem számítottam. A megtért indiánok közül meghal a legjobb barátja (aki elsőként tért meg, és vezette a törzset), mert megölik a telepesek, közben Olson menyasszonya is meghal, majd az író maga is a telepesek fogságába esik.
A leírtak egy valós történetet örökítenek meg, melynek jelenleg sincs vége, így a könyv végén igazából olyan érzés fogott el, mintha egy folyamat közepén lennék még. Azoknak ajánlom főleg, akik szembe mernek nézni a valósággal, el tudják fogadni, hogy egy hívő élete lehet egyszerre szörnyű és csodálatos.