Téma: Hitetlennel lehet igaz barátság?

[Jules]

Természetes,hogy szeretnünk kell az Úr szeretetével megtéretlen embertársainkat és kedvesnek lenni velük. Jézus is szóba elegyedett a bűnösökkel.
Azonban a világgal való barátkozás, amit a Biblia említ, azt jelenti ,hogy a világ szerint jár valaki és nem az Isten útja szerint.

Kedves Ditte, most akkor a világgal, mint szellemiséggel, vagy a világi emberekkel való barátkozásról beszélünk?   

Én hiszem, hogy lehet őszinte barátság hívő és hitetlen között, és attól még nem szükségszerű, hogy átvegyem a világi ember nem Isten szerinti értékrendjét.
A barátság lényege, hogy tiszteletben tartsuk egymás nézeteit. Ha a nem hívő barátomnak bizonyságot teszek és ő nem fogadja el, nem fogom erőltetni (de továbbra is előtte élem az életemet, mintegy élő bizonyságtételként), így azt is joggal várhatom el, hogy ő se akarjon rám erőltetni olyan dolgokat, amikkel én nem szeretném beszennyezni magam. 

[Jules]

Ami azt illeti, nekem erős a gyanúm, hogy Onéziforosz, aki Pálnak egyik támasza volt a börtönben, nem volt hívő:

Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. 
Sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált.
Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.  (2Tim 1,16-18)

Ha az lett volna, akkor természetes lett volna, hogy üdvözül, és nem kellett volna Pálnak így írnia róla.

[julika]

HA megengeditek én is írnék erről néhány sort....

Magam érzéseiről írnék,hogy lehet e kereszténynek őszínte barátsága hitetlennel..

MIg keresztény nem lettem 17 éves koromig,addig  volt egy   őszinte barátnőm,hogy egymásnélkül még ennisem tudtunk(szomszédban élt a legjobb barátnőm)
HA neki volt egy csokoládéja megosztotta velem,ha elmentem iskolába és később értem haza akkor addig nem ette meg mig hazanem értem.VAgy ha beteg voltam,vagy beteg volt ő akkor egymásmellett voltunk.Még a ,,szülök meg is engedték,hogy egymásnál aludjunk,,
Amikor engem megszólított az Úr,és olyan környezetbe kerültem,hogy csupa hívő ember vett körül,akkor egyre elmaradoztak ezek a dolgok amik addig megszokottak voltak.Addig úgy éreztem,hogyha vele történne valami akkor nem élném túl...MIkor kértem,hogy jöjjön velem az alkalmakra akkor ,,nem,,volt a válasz.Nekem fájt nagyon,hogy ezt mondja,és minden nap át mentem hozzá,beszélgetni.De valahogy nem volt már olyan ,,téma,,amit megtudtunk volna beszélni.Mert ami engem érdekelt az őt nem.Ami őt érdekelte az engem MÁR nem.Szóval egy 12 éves barátság egyik hétről a másikra megszünt.
Csupán azért mert én nem tudtam a világ dolgaiban együtt lenni vele.NEm érdekeltek már azok a dolgok amik azelőtt,és így nem tudtunk közösen beszélgetni.Engem csodálatosan megszólított Isten és többé nem érdekelt más,és nem számított más csak,hogy Istenemnek tetsző életet élhessek!
Vagyis igyekeztem minden olyan dologtól távol maradni amiről tudtam,hogy engem elvonzana Isten szeretetétől.És ezzel tudatosult bennem,hogy semmi közöm már a világhoz.Nem mehtek ki belőle mert itt kell élnem,de távol tarthatom magam a hiába való dolgoktól.Még ha fájdalmas is volt az,hogy el kellett szakadnom a legjobb barátnőmtől,akkor is tudtam,hogy Isten mindent pótol.


Azótta eltelt 18 év és azt sem tudom él-e még...
Ami a jelenben van:,,nem barátkozom hitetlenekkel.Ha,szóba is kell állnom velük akkor sem tart tovább 5 percnél,mert egyszerüen nem tudnék velük miről beszélgetni.Mert engem az Iste beszéde elégit meg mig őket a pletykaság,a politika stb...engem ezek nem érdekelnek...

Egy érdekes pl:,,kórházban a vizsgálatra várva,egy idősebb nénivel beszélgettem.Elkezdte mondani,hogy  mennyi gondja baja van a családban és a szomszédaival...hallgattam mert mellette ültem.
És mikor meg kérdeztem ismeri e Jézust,akkor azt mondta:Ó  lelekem,nekem ne mondjon erről semmit mert ha lenne akkor nem nézné a sok szenvedésem,,,
MIkor elkezdtem mondani neki,hogy Istennek  ez volt az a akarata,hogy mi ma itt beszélgessünk,hogy megértse,és elhigye,hogy minden baj ismerője Ő,és minden probléma megoldója Ő...akkor azt mondta: na aranyoskám megyek megnézem az orvos vissza jött-e már...

Ha az az ára annak,hogy beszélgethessek a hitetlenekkel,hogy Jézusról hallgassak,,akkor inkább ne legyenek hitetlen barátaim.

Imádkozhatunk értük,hogy megtértekké legyenek,és ne fussanak a világgal.Tudatnunk is kell,hogy meg kell ismerniük Istent mert nélküle semmi az ember...de ha nem fogadják el,akkor szerintem nincs miről beszélgetni velük.
Ha csak nem találkozunk velükéleményem...bár másoknak lehet van ,,,ŐSZINTE  barátsága hitetlennel de nekem Őszinte barátságom csak Egyel van,,,

Bocsánat ha kicsi hosszasan írtam

Békesség mindenkinek

[karola]

HA megengeditek én is írnék erről néhány sort....

Magam érzéseiről írnék,hogy lehet e kereszténynek őszínte barátsága hitetlennel..

MIg keresztény nem lettem 17 éves koromig,addig  volt egy   őszinte barátnőm,hogy egymásnélkül még ennisem tudtunk(szomszédban élt a legjobb barátnőm)
HA neki volt egy csokoládéja megosztotta velem,ha elmentem iskolába és később értem haza akkor addig nem ette meg mig hazanem értem.VAgy ha beteg voltam,vagy beteg volt ő akkor egymásmellett voltunk.Még a ,,szülök meg is engedték,hogy egymásnál aludjunk,,
Amikor engem megszólított az Úr,és olyan környezetbe kerültem,hogy csupa hívő ember vett körül,akkor egyre elmaradoztak ezek a dolgok amik addig megszokottak voltak.Addig úgy éreztem,hogyha vele történne valami akkor nem élném túl...MIkor kértem,hogy jöjjön velem az alkalmakra akkor ,,nem,,volt a válasz.Nekem fájt nagyon,hogy ezt mondja,és minden nap át mentem hozzá,beszélgetni.De valahogy nem volt már olyan ,,téma,,amit megtudtunk volna beszélni.Mert ami engem érdekelt az őt nem.Ami őt érdekelte az engem MÁR nem.Szóval egy 12 éves barátság egyik hétről a másikra megszünt.
Csupán azért mert én nem tudtam a világ dolgaiban együtt lenni vele.NEm érdekeltek már azok a dolgok amik azelőtt,és így nem tudtunk közösen beszélgetni.Engem csodálatosan megszólított Isten és többé nem érdekelt más,és nem számított más csak,hogy Istenemnek tetsző életet élhessek!
Vagyis igyekeztem minden olyan dologtól távol maradni amiről tudtam,hogy engem elvonzana Isten szeretetétől.És ezzel tudatosult bennem,hogy semmi közöm már a világhoz.Nem mehtek ki belőle mert itt kell élnem,de távol tarthatom magam a hiába való dolgoktól.Még ha fájdalmas is volt az,hogy el kellett szakadnom a legjobb barátnőmtől,akkor is tudtam,hogy Isten mindent pótol.


Azótta eltelt 18 év és azt sem tudom él-e még...
Ami a jelenben van:,,nem barátkozom hitetlenekkel.Ha,szóba is kell állnom velük akkor sem tart tovább 5 percnél,mert egyszerüen nem tudnék velük miről beszélgetni.Mert engem az Iste beszéde elégit meg mig őket a pletykaság,a politika stb...engem ezek nem érdekelnek...

Egy érdekes pl:,,kórházban a vizsgálatra várva,egy idősebb nénivel beszélgettem.Elkezdte mondani,hogy  mennyi gondja baja van a családban és a szomszédaival...hallgattam mert mellette ültem.
És mikor meg kérdeztem ismeri e Jézust,akkor azt mondta:Ó  lelekem,nekem ne mondjon erről semmit mert ha lenne akkor nem nézné a sok szenvedésem,,,
MIkor elkezdtem mondani neki,hogy Istennek  ez volt az a akarata,hogy mi ma itt beszélgessünk,hogy megértse,és elhigye,hogy minden baj ismerője Ő,és minden probléma megoldója Ő...akkor azt mondta: na aranyoskám megyek megnézem az orvos vissza jött-e már...

Ha az az ára annak,hogy beszélgethessek a hitetlenekkel,hogy Jézusról hallgassak,,akkor inkább ne legyenek hitetlen barátaim.

Imádkozhatunk értük,hogy megtértekké legyenek,és ne fussanak a világgal.Tudatnunk is kell,hogy meg kell ismerniük Istent mert nélküle semmi az ember...de ha nem fogadják el,akkor szerintem nincs miről beszélgetni velük.
Ha csak nem találkozunk velükéleményem...bár másoknak lehet van ,,,ŐSZINTE  barátsága hitetlennel de nekem Őszinte barátságom csak Egyel van,,,

Bocsánat ha kicsi hosszasan írtam

Békesség mindenkinek

Köszönöm Julikám igen ez az . ! És pont mi is úgy vagyunk ezzel a barátsággal .

Köszönöm testvérnő

[Shomer ayin]

Áldott Testvéreim. Megindító és elgondolkodtató sorok ezek... Nagyon köszönöm hogy közzé tettétek. Ám azt ugye tudjuk mind: Eredetileg úgy szólt az elhívásunk:Nem a világosságban kell világítani, hanem a sötétségben! Nem a hívők között kell az evangéliumot hirdetni, hanem a világban.
Ez sajnos mára picit változott. Mert amíg vannak a hívők között olyanok akik azt gondolják: A megváltás nem más mint izzadságszagú önsegélyező cselekedetek eredménye, amíg ötletelésekből-elgondolásokból gyártunk teóriákat, amíg az Ige ismeret is csak felszínes, addig sajnos, bizony akár gyülekezeteken belül is kell evangélizálni, hogy mindenki HIT-re juthasson.
Mert Isten egyszer szólt, és ezt nem vonta vissza!: Yesájá (Ésa)29,13.    
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.    
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.    
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
És ennek újszövetségi megerősítése:I Kor.3,18.    
Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen.
19.    
Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
20.    
És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.
21.    
Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.
Mert ugye amit hívők között mára hirdetni kellene az ez:   Hós 6,6    
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
És az Evangéliumot pedig a világban rendeltetett hirdetni.: Ézs 9,2    
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Julika Testvérem. Isten áldjon meg téged hatalmasan az odaszántságodért, és a tettrekészségedért. Tartson meg téged erőben-és vezessen téged, hogy Istennek neve általad is dicsőítessék.

[Irma]

Drága Julika!

Milyen jó, hogy leírtad a bizonyságodat, és mennyire így van! Az Ige is azt mondja, hogy mi köze hívőnek a hitetlenhez? Ugyanis a barátság az jóval több, mint egyszerűen az az alkalom, amikor az evangéliumot hirdethetjük a sötétségben lévőknek. A barátság az egy fajta elköteleződés, hiszen megosztjuk magunkat a barátunkkal, legbenső lényünket adjuk neki, és úgy van ahogy Julika mondja a hivő meg hitetlen egyszerűen nem tud özös hangot találni, mert egészen más tölti be a szellemüket.

Köszönöm Testvérnőm a bizonyságot!

 

[julika]

Kedves Shomer Testvérem!

Köszönöm kedves soraid,És kívánom én is életedre Istennek áldását és Kenetét a szolgálatodra.

Szeretettel:julika

[julika]

Kedves Irma!

Valóban ez a tapasztalatom,hogy sajnos aki nem akar hallani az Úr beszédéről,azzal nehéz miről beszélgetni.
DE akik az Úr szavaival táplálkoznak azok folyamatosan éhesek arra,hogy ,,keresztényekkel ,,találkozzanak és tudják elmondani mennyire csodálatos az Úr.
Mert nem mi emberek vagyunk valamik...hanem az Úr aki bennünk él!
Minden napon kegyelmes hozzánk és minden napon meghallgatja esedezéseink szavát.
Ha szólok egy hitetlennek,hogy gyere el és nézd meg milyen csodásan lehet átváltozni az Úr jelenléátében,akkor válasza:,,,Ó most épp vasalnom kell,gyerekeket fűrdetni,vagy épp tanulni....
Szóval mindig van kifogás...de mi keresztények várjuk azt az Órát mikor közösségben lehetünk,és az Úrat magasztalhatjuk.Bár minden pillanatban tehetjük napjainkban is,még mosogatás közben is
de mikor együtt van az Úr népe hatalmas áldásokban vehetünk részt.

ÁLdott az Úr,aki nem személyválogató!!!

[Antee]

Igen, dicsőség az Úrnak!

[Jules]

Drága testvérek, őszintén szeretlek mindannyiótokat, de azt kell mondanom, hogy nem értek veletek egyet.

Jézustól nem azt látom, hogy távol tartotta magát a hitetlenektől. Nyilván nem véletlenül érte a vád, hogy „vámszedők és bűnösök barátja”, aki együtt eszik-iszik ezekkel a megvetett alakokkal. (Mt 11:19)

Személy szerint nekem is több barátom, került közelebb Istenhez, vagy tért meg, azt látva, hogy noha az Úré vagyok, nem szakítottam meg velük a barátságot. Olyan is volt persze, aki ennek ellenére sem tért meg, ezzel együtt máig tartom vele a kapcsolatot.
Olyanról is tudok, hogy valakit az segített megtérésre, hogy egy hívő barátja rendszeresen focimeccsekre járt vele.

Azt írtátok, hogy nincs közös téma a nem hívőkkel. Nem lehet, hogy azért van így, mert kizárólag Istenről próbáltok velük beszélni? 

Szerintem lenne közös téma, ha vennénk a fáradtságot, hogy kövessük a napi eseményeket, igyekeznénk egy kicsit megismerni a tudományokat, művészeteket is.
Pál az Aeropagoszon részben azzal nyerte meg a görög hallgatóság figyelmét, hogy képes volt az ő saját költőjüktől idézni, és nem hiszem, hogy csak azt a pár sort tanulta be. Valószínűleg igen művelt ember volt.
Más helyeken pedig a sportok iránt való érdeklődéséről tesz bizonyságot, amikor a sportolók életét és állhatatosságát hasonlítja a keresztyén életben történő járáshoz.

Higyjétek el, sokkal hatékonyabbak lehetünk az evangélizációban, ha a világi ember nem csak azt látja, hogy megállás nélkül Jézust akarjuk „lenyomni a torkán”, hanem képesek vagyunk meghallgatni a problémáját, azonosulni vele, és bátorítani, tanácsot adni. Hiszem, hogy a Szent Szellem tud úgy vezetni, hogy az Ő bölcsességét szóljuk ilyen esetben, és áldás lehessünk a hitetlen számára is, hiszen ahogy Irma írta is, Isten nem személyválogató.

Julika, írod: Ha szólok egy hitetlennek,hogy gyere el és nézd meg milyen csodásan lehet átváltozni az Úr jelenléátében,akkor válasza:,,,Ó most épp vasalnom kell,gyerekeket fűrdetni,vagy épp tanulni....
Nem lenne szép bizonyságtétel Isten szeretetéről és elfogadásáról, ha azt mondanád: Jó, akkor segítek neked vasalni, vagy gyereket fürdetni, vagy tanulni?

Testvéreim, Jézus olyan főpapunk, aki meg tud indulni a mi erőtlenségeinken, teljesen megért minket, mert azzal, hogy teljesen emberré lett, közösséget vállalt mindennel, ami ebben a világban történik. (Zsid 4,15)
Ha Ő is úgy gondolkodott volna, ahogy itt leírjátok, jaj, és ezerszer is jaj lenne nekünk... 

[Elisabeth]

Kedves Jules!

Testvéreim, Jézus olyan főpapunk, aki meg tud indulni a mi erőtlenségeinken, teljesen megért minket, mert azzal, hogy teljesen emberré lett, közösséget vállalt mindennel, ami ebben a világban történik. (Zsid 4,15)
Ha Ő is úgy gondolkodott volna, ahogy itt leírjátok, jaj, és ezerszer is jaj lenne nekünk... 

Tudod, az jutott most eszembe, amikor az Úr Jézustól kérdezték, ki az én felebarátom... És elmondta a példázatot...

29.    
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30.    
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31.    
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32.    
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33.    
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34.    
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35.    
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36.    
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37.    
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Lk 10,29-37

Itt cselekvö szeretettel találkozunk. Nem arra utalt itt az ÚR, hogy tegyél az út szélén fekvönek elöször bizonyságot, hanem segíts.

Nekünk a világban kell világosságnak és sónak lenni. Ezt viszont elöször cselekedeteinken mutatkozik meg felebarátunkkal szemben.

Van egy zsidó mondás:
A cselekedetek mutatják meg a vallás állapotát.

Jézustól nem azt látom, hogy távol tartotta magát a hitetlenektől. Nyilván nem véletlenül érte a vád, hogy „vámszedők és bűnösök barátja”, aki együtt eszik-iszik ezekkel a megvetett alakokkal. (Mt 11:19)

Teljesen egyetértek.

 

[Elisabeth]

Mivel a "felebarát" a mai nyelvezetben nem igen használatos szó, utánna néztem az "Elberfelder Studienbibel" szókulcsában:

Plesion -> Közeli (a németben így is fordítják)
Plesios -> közel

Jelentheti a hozzám közel álló embert, a szomszédot, embertársamat.
Ez független nemzeti, kulturális családi és egyébb hovatartozáshoz.

Talán kicsit közelebb visz a megértésben.

 

[bacsipista]

Gyuszi, teljesen igaz és ésszerű amit leírtál. Valóban így kellene viselkednünk  és viszonyulnunk az emberekhez.
Viszont a topik eredeti elnevezése "Hitetlennel lehet igaz barátság?"
Eddig nagyon kevés válaszból derül ki, hogy ki mit gondol erről a kérdésről.

Nekem több olyan régi ismerősöm van, akikkel úgynevezett baráti szinten tartottuk egymással a kapcsolatot. Megtérésem óta
ez megváltozott.  Azelőtt annyi mindent megbeszéltünk, most már szinte semmit, egyre ritkábban találkozunk.

Miért?

Mert más lett az érdeklődési körünk, és talán már egyszer elutasítás is ért minket, nem nagyon akarjuk felmelegíteni ezt a barátságot.

Egészen másképpen viselkedem az új kapcsolatok kialakításánál. Ott én nyíltam bevallom, hogy keresztény vagyok, bár az ismerkedés
nem rögtön hittérítéssel kezdem.
Beszélgetek vele Istenről, az evangéliumról, de ha elutasítja azért én elfogadom a másik embert az ő szabadságában,
de elvárom, hogy ő is hasonlóképpen viszonyuljon hozzám.

Amikor egy hitetlent akarunk bevezetni Isten országába, akkor nagyon baráti kapcsolatnak kell kialakulni közöttünk,
mert ha nem nyerjük el a bizalmát akkor nem fog előttünk megnyílni.
És gondolom, hogy többen tapasztaltuk már azt, hogy több olyan "baráti" kapcsolatunk volt, amelynél minden igyekezetünk
ellenére  úgy döntött akit keresztény barátnak is elfogadtunk volna, hogy mégsem akar velünk tartani Krisztusi úton.
Én ezeket a kapcsolatokat sem rúgom fel.

Van egy barátom. Siket, a jelbeszédet nem érti, szájról olvas. Hívtam a gyülekezetünkbe, nem akar eljönni, azzal indokolva,
hogy úgy sem hallaná amiről beszélnek. Könyvet már nem tud olvasni, mert annyira gyenge a szeme, hogy pár perc után elfárad.

Amikor találkozunk, általában én szoktam őt hallgatni, mert beszélni szeret, de kevesen hallgatják meg, mert a siketsége miatt
nehezen érthető a beszéde is.

Amikor én kerülök sorra, beleszövöm a válaszaimba Istent, és felajánlom amikor gondja van, hogy imádkozom érte. Sokszor elutasított,
(nem engem, hanem Istent,) de megtört nála a jég, van amikor ő kér fel imára.
Mostanában ha nekem vannak problémáim akkor azt felajánlja, hogy most ő imádkozik értem.

Ezzel, hogy tiszteletben tartjuk egymást és nem erőltetjük Isten  a  másik emberre, de a társaságában nem tagadjuk meg,
hogy kihez tartozunk, ezt az Úr kedvezően fel tudja használni.

Úgy gondolom, hogy nekünk nem szabad kerülni a hitetlen emberek társáságát, mert akkor nem tudjuk teljesíteni a
parancsot, hogy "Menjetek el szerte az egész világban, hirdessétek az evangéliumot, minden teremtménynek. (Márk 16,15)"
Nekünk keresztényeknek pedig el a küldetésünk és elhívásunk.

[Elisabeth]

Így látom én is kedves Bácsipista!

Nem véletlen írja az Íge "szeresd felebarátodat", olyan gyakran.

Szeretettel, Shalom

 

[julika]

Jézustól nem azt látom, hogy távol tartotta magát a hitetlenektől. Nyilván nem véletlenül érte a vád, hogy „vámszedők és bűnösök barátja”, aki együtt eszik-iszik ezekkel a megvetett alakokkal. (Mt 11:19)

Kedves Testvérem!

Gondolom,,,azok megtértekké lettek a későbiekben,akikről ír az Ige,,

Tévedés ne legyen nem azt akartam éreztetni,hogy nem szükséges a hitetlenek körében beszélni Istenről....hanem a személyes átélésemet írtam le....nekem nincs hitetlen barátom....,,hitetlen barátok a topik cime,,,,

És nem azok az emberek akik megtértek már...hanem akik jelenleg is kint élnek a világ folyása szerint...azok a hitetlen emberek....akik nem hallgatnak az Úr szavára,és nem is hisznek....
Nekem ez volt a tapasztalatom a hitetlen barátomról aki eltávolodott tőllem mert nem jártam vele a bűn utját.....

Szeretettel julika