Téma: Halottak napja

[Antee]

Mivel aktuális, ezért megnyitottam ezt a topicot a hozzászólásoknak.

[DöNdIkEeE]

Én felületesnek és magamutogatónak tartom ezt az ünnepet. Egy embernek ne csak november elején legyen fontos és fájdalmas az kit elvesztett, hanem egész évben.
Bármikor ki lehet menni a temetőbe akár emlékezni rá akár megsiratni akár mécsesek és virágokat vinni. 

[Jules]

Sziasztok, Testvéreim!

Nem szeretnék senkit megbotránkoztatni, de a halottak napja számomra nem sokat jelent, ugyanis az a nézetem, hogy az eltávozott szeretteimre nem egy napon, hanem nagyon-nagyon sokszor szeretettel és jó érzéssel emlékezem.

A másik dolog, ami miatt sok szemrehányást kapok a nem hívő családtagjaimtól is, hogy teljesen fölösleges dolognak tartom a temetőbe való kijárást. Hiszem, hogy aki elment erről a világról, az jobb esetben a mennyben van, nem pedig egy sírkertben: az csak egy földi porhüvely, amit itt hagyott, de semmiképpen sem az az ember, akit én ismertem és szerettem. A legtöbb ember, akik kijárnak, azért teszik, hogy mások tetszését elnyerjék, "meg ne szólják őket".

Tudom, hogy ez kényes terület és senkinek sem szeretnék az érzéseibe gázolni, ha valaki másképpen gondolja, azt is elfogadom természetesen. 

[ditte]

Én is ritkán járok ki a temetőbe.Nincs ezzel bajom,de azokról, akiket szeretünk és eltávoztak nem csak a temetőben lehet megemlékezni.

[Irma]

Én soha nem megyek ki, mert az ami körülveszi a Mindenszenteket / mert ma az van / és a halottak napját az, tőlem teljesen távol áll. Az egész pogány szokásokon alapszik, erősen hajlik az okkult dolgok felé.  A Mindenszentekhez semmi közöm, a halottaimra pedig hálával az Úr előtt, itthon is megemlékezhetek. Minket baptistákat annak idején erőteljesen a halottkultusz ellen neveltek, és azt kell mondjam jól tették. Bocsánat, senkit sem akarok megbántani, én igy látom.

[Elisabeth]

Isten nem a halottak, hanem az élök Istene! Szeretettem emléke a szívemben van és tudom, hogy az ÚRnál találkozunk. A halottak napjának semmit sem tulajdonítok. Habár kimegyek gyakran a temetöbe, mert a sír rendben tartása az én feladatom, és ennyi tisztelettel tartozom is. De az elsö helyen a remény van: Isten megváltott gyermekei Nála lesznek az örök életben.

A sírkön pedig ez a felirat van:

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Zsolt 36,10

 

[Antee]

Egyetértek Testvéreim, jó olvasni a hozzáállásotokat.

[julika]

Örömmel olvasom,hogy nemcsak felénk nemszokás a gyertya gyújtása ilyenkor.

Mert valóban nem a holtak dicsérik az Urat!
MI akik élünk,mi dicsérjük Szent nevét.Akik elhunytak és az Úrban aludtak el,azokfelől nemkell aggodalmaskodnunk.
Mert tudjuk,hogy Istenünk letörölte könnyeiket és elmúltak a fájdalmak.

Mi kik élünk,igyekezzünk azon,hogy ha elköltözünk e földről ahol csak vándorok vagyunk,akkor szeretteink sem azon aggódjanak,hogy hol is nyitottuk fel szemeinket...

Mert akkor biztosak lehetünk abban,hogy Istennek országában leszünk,ha nem a világ folyásai szerint élünk.

 

[Antee]

Igen!

[DöNdIkEeE]

Örülök hogy hasonló véleményeken vagyunk 

[Jules]

Egy kis infó a Mindenszentek ünnepéről:


Minek az ünnepe Halloween?

A Halloween nevében mindenszentek ünnepét őrzi, de tartalmában pogány. A töklámpás, a jelmezes kéregetés, de még az almahalászat eredete is az ókorba nyúlik vissza. A kelta eredetű ünnepet egy pápa próbálta elhalványítani mindenszentek napjával, de a babonák ereje még ma is meglátszik a születési adatokon.

Akárcsak Jézus születésnapja, Mindenszentek is pápai rendelettel került egy pogány ünneppel egy időpontra, a katolikus egyház ezzel a módszerrel szerette volna a nem keresztény ünnepeket eltüntetni a köztudatból. IV. Gergely pápa volt az, aki 835-ben elrendelte, hogy Szűz Mária és a mártírok emléknapját május 13. helyett október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, november 2. pedig halottak napja – ez utóbbi pedig azt igazolja, hogy a pogány gyökerektől nem sikerült megszabadulni.

A Halloween ugyanis a kelta samhainra vezethető vissza, ami pedig erősen a halottakhoz kötődik (samhain a kelta naptár utolsó napja, a szó a nyár végét jelenti). A kelták és a gael nyelvet beszélő népek úgy hitték, hogy október 31-én a világ és a túlvilág közti határ elvékonyul, sőt megnyílik, a holtak és a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé.

A vaskorban (i.e. 800-600 körül) már javában ünnepelt samhaint az ókorban más népek is átvették, mindenekelőtt a rómaiak, akik néhány saját ünneppel keverték: a parentaliával és a feraliával (a holtak emléknapja, amit eredetileg februárban tartottak), valamint Pomona napjával – ez utóbbi egy menád, Bacchus boristen kíséretének egyik tagja, a gyümölcstermesztés védnöke. A termények, illetve a betakarítás és az aratás vége más kultúrkörökben is a holtak napjához kapcsolódott. (Vegyük észre, hogy a Halloween uralkodó színei, a narancssárga és a fekete az aratás és a halál színei.)

A Halloween elnevezés valamikor a 16. században alakult ki. A mindenszentek előtti éjszakát az írek All Hallows Even (even = evening, Minden Szentek Estéje) néven illették, a skótok ezt egyszerűsítették Halloweenre.

A főleg angolszász országokban megtartott ünnep külsőségei is szinte mind pogány eredetűek, így a töklámpás is. A meggyújtott tüzek, máglyák samhain idején arra szolgáltak, hogy elijesszék a holtakat és ártó szellemeket. Később a tűz riasztó funkciójához segítő is társult: a fény utat mutat a meghalt családtagok, szerettek szellemeinek.


Forrás: index.hu (részlet az eredeti cikkből)

[petya1962]

Kedveseim!

Túl vagyunk a halottak napján, s van időm pár sort ide írni.

A halottakhoz való kapcsolatban az embereknek többféle verziója lehetséges.

• Lehet nem tudomást venni arról, hogy vannak halottak, s ebben lehet személyes érintettségünk is: a mi hozzátartozóink közül is lehetnek halottak. S idekapcsolódik, hogy mi is a holtak hazájába vagyunk elmenendők.
  
• Lehet a halottaknak kultuszt csinálni, s mindenszentek előőt és utá 12 hónapig megáll az életünk, mert várjuk a halottak napját.
  
• Lehet tudomást venni a halottak létéről, lehet helyesen kezelni a dolgot a személyes életünkben, s lehet ezt úgy csinálni, hogy ez követhető, jó ízű lesz a másik ember számára is.

Engem személy szerint nagyon irritál a kultusz ténye, hogy az egész ünnep egy magamutogatás, s főként üzlet. De legalább annyira irritál mások emberi érzéseinek leminősítése (direkt nem akartam más szót használni, mert azt magam moderáltam volna ki  )

De bármennyire ismerjük az ünnep kultuszjellegét, s bármennyire átlátjuk az üzletet és a békétlen lelkiismeretét ebben másoknak, nem szabad megbotránkoztatóak legyünk. Szembe kell néznünk tényekkel.

Zsid 9:27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,

S had ragadja le az ige első felénél: elrendelt dolog az, hogy egyszer... Nem kerülheted ki. S komoly kérdés az, hogy mások látni fogják a te készültségedet. Mintául szolgálsz mások számára.

Higyjétek el nem azzal van a baj, hogy elmegyek nem hívő családtagjaimmal a temetőbe meggyújtani egy szál gyertyát, kitenni egy szál virágot, s elcsendesedni egy percre. Ettől még nem vagyok bálványimádó, ettől még nem vagyok istentagadó. Ugyanakkor családtagjaim, ismerőseim megláthatják, hogy bennem is vannak érzések, esetleg én is el tudom magam sírni, esetleg tudok egy-két vigasztaló szót mondani... Esetleg tudok valamit mondani arról, hogy én készülök az én Istenem elé, mert elrendelt dolog... A halál is, s az utána következő ítélet is...

Te hogyan készülsz Istened elé? Nem veszel tudomást arról, hogy el nem kerülheted a találkozást, vagy ez lehet bizonyság a körülötted élők számára is?

Olvastam az igében egy történetet Pál apostolról... Eljutott a görögökhöz, ahol szembesült az ő sokistenhitükkel, s látott egy oltárt az ismeretlen istenüknek... S ő éppen erről az ismertetlen istenről prédikált nekik... Keressétek meg az Apcselben.

Szóval jó dolog mindeneket megítélni, de ne váljunk ítélkezővé...

[Elisabeth]

Kedves Petya Testvér!

Szerintem nem megbotránkoztató, és nem válunk attól ítélkezövé, ha állást foglalunk hitünk alapján a halottak napja kultuszával kapcsolatban. Mégcsak nem is érzéketlenség. Szerintem szeretetünket sokkal eröteljesebben kifejezzük, ha meglátogatjuk többször is (és nem csak halottak napján), vagy legalább felívjuk telefonon rendszeresen  az özvegyet vagy a gyászolókat. Egyszerüen szeretetben tudatjuk vele, hogy vele vagyunk a nehéz idökben (nagyon sokan érzik magukat magányosnak a gyász idején). Természetesen ez nem zárja ki, hogy nem mehetünk el  együttérzésböl nov. 1-én egy érintettel el a temetöbe. Söt legyen ez alkalmas vagy alkalmatlan idö, bizonyságot tenni arról az élö reménységröl, amit Krisztusban kaptunk.

Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. 23. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Róma 6,22-23

Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!
Fil 1,20-21

És a legnagyobb vígasz:
Senki, még a halál sem szakíthat el minket Krisztus szeretetétöl.

Olvastam az igében egy történetet Pál apostolról... Eljutott a görögökhöz, ahol szembesült az ő sokistenhitükkel, s látott egy oltárt az ismeretlen istenüknek... S ő éppen erről az ismertetlen istenről prédikált nekik... Keressétek meg az Apcselben.

Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17. Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette.
Apcsel 17,16-18

Pont a nehéz idökben tudunk hitelesen bizonyságot tenni a Krisztusban vetett hitünkröl.

Szeretettel, Shalom

 

[bacsipista]

Megtérésem előtt rendszeresen látogattam halottak napján a temetőt, vittem a virágot és a mécsest. Fájt a szívem ha nem volt elég pénzem és csak az olcsó virágot tudtam megvenni, de olyan is volt amikor valamilyen útba eső kert virágaiból szakítottam le néhány szálat.
Úgy éreztem, hogy illetlenség lenne részemről, ha nem mennék ki halottaimhoz.
Mindezt nem azért tettem, mert tartottam volna ismerőseim, rokonaim rosszalló  véleményétől. Szerint az emberek többsége ma is azért megy ezekben a napokban a temetőbe, mert felébred bennük az a szeretet amit éreztek az elhunyt iránt és megemlékeznek róluk virággal, gyertyával, mécsessel. Én ebben nem látok semmi rosszat. A többség sem a kapcsolatot keresi a halottak szellemével, nem imádkozni jár ki halottaihoz. Lehet, hogy egész évben tologatta a látogatást, de ezen a napon cselekszik is.
Bocsássatok meg, a párosításért, de miért nem tiltakozunk a nemzeti ünnepeinken az elesettek koszorúzásáért, miért ragaszkodunk ahhoz a naphoz? Az emlékezés koszorúját máskor is elhelyezhetnénk, nem?
Nem nézem le, és nem vetem meg azokat akik megemlékeznek ezen a napon azokról akik fontosak voltak nekik. Sok közöttük az olyan ember aki az utolsó pénzét adja ki egy szál virágért, de békesség van  a szívében.
Van aki ilyenkor imádkozik életében először, reménykedve, hogy elhunytjával találkozni fog a mennyek országában.
Én is reménykedem egy majdani találkozásban, de amíg ez bekövetkezik addig itt szolgálok az Úrnak.

[DöNdIkEeE]

Megvetni én sem vetek meg senkit, bár érdekesnek találom ha csak ilyenkor "jut eszébe" valakinek kimenni a temetőbe. Ugyanakkor az ellenszenvemet az is nagyban befolyásolja hogy gyerekoromba ez mindig "kötelező" program volt ilyenkor. Amúgy meg soha nem mentünk megnézni a dédijeimet. Én csak az ilyesfajta magamutogatást ítélem el.