testvéreim!
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat,
az igéket,
nagyon örülök, hogy ezek a gondolatok így összegyűltek.
olyan sokszor mondom magam is: tudom Uram, hogy
mit kellene tennem, de nem tudom, nem megy.
Mintha egy írást látnék magam előtt: itt van, ezt kell tenned,
hogy rendbe jöjjenek a dolgaid. Kell, kell, kell...
És nagyon nehéznek tűnik. Miért próbáljuk sokszor magunk megoldani
a gondjainkat, miért tűnik egyszerűbbnek, mint Isten elé járulni.
Sokszor sajnáljuk az időnket Istennek odaadni, pedig Ő mindent odaadna
kegyelemből. Ő általa könnyű betartani a törvényt valóban, könnyű és
gyönyörűséges.
És a legrosszabb érzés, amikor emberileg tropára küzdi magát Isten
gyermeke, az Úr mégis megkönyörül rajta, de még a hálaadás is nehéz,
mert már mindenbe belefáradt az ember. Ráadásul, még mintha Isten
lett volna a hibás, amiért feleslegesen küzdöttem olyan dologért, amit
csak az Úr elé kellett volna vinnem.
Istenem add a Te kegyelmedet nekünk, hogy be tudjuk tölteni a törvényt,
hogy gyümölcsöző, boldog életünk legyen. És adj bölcsességet, hogy
meglássuk mindig, mi az amit tennünk kell, és mi az amit mások akarnak
előírni nekünk. Vígy be minket a szabadságba Uram, törd össze az emberi
akaratunkat. Szükségünk van a Szent Szellemed vezetésére.
Ámen!
a Szent Szellem vezetésére.