Szeress képmutatás nélkül!
"A szeretet képmutatás nélkül való legyen.
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz."
Róma 12:9
Scholz László (1911-2005) igemagyarázata:
(részletek)
"A szeretet képmutatás nélkül való legyen." Vagyis igazi, eredeti, frissen a szívből fakadó, őszinte legyen. Ne legyen tettetett, színlelt, mesterkélt, külsőképpen nagyobb mértékben mutatott, mint belsőképpen átérzett, ne legyen hamisított szeretet.
Sajnos a temérdek látszatszeretet miatt óvatosabbnak kell lennünk, s azt kell kiáltanunk: szeress, képmutatás nélkül! Éppen annak kell ezt odakiáltani, aki már tudja, mi a szeretet, annak, aki már nem mer szeretetlenül viselkedni. A hívőnek, aki világosan érti, hogy a hitből szükségképpen fakadnia kell a szeretetnek. Mert ezt az embert kísérti meg leginkább a képmutatás. Hívőkből lesznek a farizeusok. Bizonyítani akarják hitüket az emberek előtt, restellnék ha szeretetlenségük árnyékot vetne vallásosságukra, istenfélelmükre. Ezért fölveszik a szeretet látszatát, mint egy maszkot, de a rózsaszín festék alatt fekete ráncok, gyűlölködő pillantások és gonosz indulatok rejtőznek.
Pascal mondta: azért, hogy az együttlét, a társulás lehetővé legyen, feltaláltuk a szeretet látszatképét - az udvariasságot.
Testvér! Képmutatás nélkül való-e a szereteted? Nem mutatsz-e néha külsőleg többet, mint amit belsőleg érzel, gondolsz? Sőt nem takarja-e szíved megvetését, gyűlöletét a szeretetnek vékony máza? Ó, ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. Ha pedig csak képmutató szeretet van bennem, még inkább semmi vagyok!
Ámde mindez, amit elmondtunk, a képmutató szeretetnek csak az egyik fajtája. Van egy másik fajtája is, mely ellen küzdeni nem kevésbé kemény küzdelem. Nevezetesen arról a szeretetről van szó, mely megszűnik éles különbséget tenni jó és rossz között. Úgy is mondhatjuk: akad szeretet, mely erkölcsileg közömbös. Szeretünk valakit, de úgy, hogy elnézzük benne a rosszat, sőt az ő kedvéért már-már szeretjük a rosszat is, ami benne van.
Igen ám, csakhogy az igazi szeretet soha nem árulhatja el a jót, az Isten akaratát. Ellenkezőleg, az igazi szeretet nyíltan és halogatás nélkül szembefordul a bűnnel, azzal a bűnnel is, amelyet a szeretett személyben fölfedez.
Pál apostol nagyon határozott e tekintetben: "A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz."
Az igazi szeretet szereti azt, amit Isten is szerethet, s ahhoz mindenképpen, tíz körömmel ragaszkodik; de utál és gyűlöl mindent, amit Isten is csak gyűlölhet. A szeretet tud iszonyodni is, iszonyodni a gonosztól.
Lám, képmutató minden olyan szeretet, amely puszta szentimentalizmusban merül ki, minden olyan szeretet, mely erőtlen az igazság képviselésére, minden olyan szeretet, mely takargatja a bűnt, palástja alatt melengeti a mások rút szokásait, a hibára nem meri azt mondani, hogy hiba. Idetartozik az a sokszor emlegetett szülői majomszeretet is, mely a gyermeknek mindent megenged. Nem igazi szeretet az ilyen, hanem képmutató szeretet.
A szeretet nem huny szemet az élet és bűn valósága felett. Látja az emberekben, a legközelebb valókban is azt, amit Isten nem helyeselhet, hanem amiből megtéríteni akar. Az Isten szeretetének nyitva vannak a szemei, s ezért a keresztyén ember szeretete is csak nyitott szemű szeretet lehet. Nézzünk hát bele a másik ember valóságos arcába, és engedjük, hogy azok, akik minket szeretnek, ugyancsak belenézzenek a mi arcunkba. S bármit látunk, annak nem szabad megölnie az igazi szeretetet.
Dosztojevszkij mondja valahol: ahhoz, hogy egy embert szeressünk, annak rejtve kell lennie, mert mihelyt megmutatta arcát, már a szeretet is elillant belőlünk.
Igen, de csak a rosszul értelmezett szeretet.
A keresztyén szeretet nyitott szemmel észreveszi a felebarát vagy a családtag vétkét, de nem illan el, hanem annyira megiszonyodik tőle, hogy mentő karjaival utánanyúl a szeretett léleknek; küzd érte könyörgésekkel, prédikáló szóval, szelíd fenyítéssel és mindenekfelett jó példaadással. Ennek a szeretetnek hatalma van, mint ahogyan Krisztus mentő szeretetének hatalma volt a bűnös embervilágon. Ez a szeretet új életet teremtő erő.
Testvér! Képmutatás nélkül való-e a szereteted? Van-e benne erkölcsi bátorság bűnnek nevezni a bűnt akkor is, ha az egy szeretett, kedves személyben találtatik? Küzdesz-e javulásáért, megtéréséért? És megfordítva: el tudod-e viselni, hogy a te testvéred irántad való igaz szeretetből figyelmeztet hibáidra, s belátod-e: akkor nem szeretne, ha ezt megtenni elmulasztaná?
A szeretet képmutatás nélkül való legyen."
...................
Forrás: Scholz László: Az evangélium Pál szerint. A római levél a szószéken. Bp., 1998.
