Szerző Téma: Apológia (hitvédelem)  (Megtekintve 60963 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #15 Dátum: 2008 December 08, 22:47:17 »
Én úgy tudom, hogy a zsidók kivették a magánhangzókat a névből. Így nem lehet kiejteni. Van egy zsidó weboldal (angol), ahol nem írják ki az angol Isten szót, hogy: GOD, hanem kihagyják a magánhangzót és így GD-t írnak ki.

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #16 Dátum: 2008 December 10, 10:37:57 »
Kormos Erik: http://www.felfedezesek.hu/index.php?content=felfedezesek&cid=1&id=412 Innen a forrás

Miért ajánlott Pál apostol bort Timóteusnak?

"Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral…" 1 Tim 5,23.
A qumráni esszénusok 1QS 2,17-21 jelű tekercstöredéke beszámol arról, hogy kétféle bort használtak, a jajint és tirost Jézus előtt mintegy 200 évvel. A gyülekezet tagjai nem fogyaszthatták a jajint, vagyis az erjedt változatot, csak a tirost a mustot, amit értékesebbnek tartottak, "mert az még nem romlott meg", ellenben a borral.
A zsidó rabbik is kifejtették Jézus korában, ha valaki a bortól való megtartóztatásra fogadalmat tesz, az külön nem vonatkozik a mustra, de fordítva is igaz, ha valaki a mustra tesz fogadalmat, nyugodtan ihat bort, mert a kettő teljesen elkülönült a kultúrában.
Az újszövetség görög nyelvében viszont ezek a kifejezések nem fordulnak elő, így az íróik "új borról", vagy "ó borról", "jó borról", vagy "rossz borról" beszélnek.
Az ókori görögök idejében nagy kincs volt a tiszta szőlő lé, víz hiányában. Seneca feljegyzi Róma erkölcsi romlását kifejezve, hogy "még a víznek is változó ára van." Ifjabb Plinius, egyik írásában pedig arról panaszkodik, hogy "pazarolják a drága édes bort", ahelyett, hogy a másikat szolgálnák fel. Seneca és Plinius idejében nem volt ritka, hogy a vizet felolvasztott jégből nyerték, amit Libanonból szállítottak a hegyekből Rómába, így ez tovább növelte a víz értékét, aminek ára így a tiszta musttal vetekedett. Időnként a víz, máskor, pedig a must volt drágább és nehezebben beszerezhető.
Összegezve tehát: Értékében legdrágább volt a víz, majd a sokkal értéktelenebb ital következett, vagyis a bor. S szinte gyógyszerként értékesítették az édes bort, vagyis a mustot. Ezért ajánlja Pál ezt Timóteusnak. Semmiképpen nem valószínű, hogy a teljesen értéktelen erjedt bort ajánlotta volna, ami könnyen beszerezhető volt, és ami soha nem volt vetélytársa a víznek abban a korban.

Ki is az a titokzatos Melkishédek?

Sálem királya, és a magasságos Istennek papja. - Mondanánk. Két nehézséggel kell azonban szembenéznünk. Ha a 1 Móz. 14, 18-at vesszük alapul, Ábrahám korára tekintettel azt nem mondhatjuk, hogy Sálem, azonos lenne Jeruzsálemmel. Dávid Kr.e. 1000-ben foglalta el Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Ábrahám történetét pedig legalább 500 évvel korábbra kell tennünk. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a Sálom héber szóval, ami békességet jelent, jelölték volna azt a várost, ahol akkor pogány népek voltak. Későbbi hagyomány alapján valószínűsíthetjük, hogy Melkhisédek neve bekerült a Mózes első könyvébe, mondják is azok a teológusok, aki papi, elóhista és jahvista hagyományról beszélnek s ez alapján, nem tekintik egységes műnek Mózes könyveit.  A papi szereppel pontosan ugyanez a baj. Ekkor még nem lehetett Melkishédek bibliai értelemben a Magasságos Isten papja, mert hogy nem volt papi szolgálat. Egy-egy pátriárka volt a családjának papja, s majd csak a léviták idején beszélhetünk papságról. Pogány istenre pedig nem mondja a Biblia, hogy a "Magasságos Isten".
A válaszadáshoz közelebb kerülünk az egyik qumráni tekercs segítségével. A 11QMelch nevű irat Kr.e. 2. sz.-ból a megoldás. E tekercs szövege szerint Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten? A tekercs szövege nagyon sok hasonlóságot mutat a Zsidókhoz írt levéllel. Így minden bizonnyal az sem véletlen, hogy az Újszövetségben nem is fordul elő máshol Melkishédek neve, csak a Zsid. levélben. Bárki is írta e levelet, megérthetjük, hogy olyan nyelvet használt, amit a kora béli zsidóság értett. Csak ők tudták, hogy ki Melkhisédek.
A 11QMelch nevű kumráni tekercs bemutatja, hogy 200 évvel Jézus kora előtt mit, és hogyan hittek a Messiásról. Ha igazuk volt az esszénusoknak, Ábrahámnak maga Isten fia jelent meg, aki az Ószövetségben másütt Mihály arkangyali tisztben is megjelenik.


ircsi

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #17 Dátum: 2008 December 10, 12:58:48 »
Idézet
A válaszadáshoz közelebb kerülünk az egyik qumráni tekercs segítségével. A 11QMelch nevű irat Kr.e. 2. sz.-ból a megoldás. E tekercs szövege szerint Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten? A tekercs szövege nagyon sok hasonlóságot mutat a Zsidókhoz írt levéllel. Így minden bizonnyal az sem véletlen, hogy az Újszövetségben nem is fordul elő máshol Melkishédek neve, csak a Zsid. levélben. Bárki is írta e levelet, megérthetjük, hogy olyan nyelvet használt, amit a kora béli zsidóság értett. Csak ők tudták, hogy ki Melkhisédek.
A 11QMelch nevű kumráni tekercs bemutatja, hogy 200 évvel Jézus kora előtt mit, és hogyan hittek a Messiásról. Ha igazuk volt az esszénusoknak, Ábrahámnak maga Isten fia jelent meg, aki az Ószövetségben másütt Mihály arkangyali tisztben is megjelenik.

Bocsi de nekem egy kicsit zavatos!   :nem:
   
Melkisédek egy titokzatos égi lény?

Isten fia,Jézus mint Mihály arkangyal?


GRÜLL TIBOR
Qumrán titkai

Kik írták a tekercseket?

Már a legelső feltárások után, az 50-es évek végén sem volt kérdéses a tudósok számára, hogy a barlangokban talált tekercsek és a közvetlenül mellettük feltárt Hirbet Qumrán településrom összefüggenek egymással. A máig legelterjedtebb vélemény szerint a település lakói az esszénus zsidó felekezet tagjai voltak, akik vagyonközösségben és cölibátusban éltek itt, s a mezőgazdaságon kívül főleg iratok másolásával foglalkoztak. Ezt a hipotézist eddig két komoly indokkal támasztották alá a kutatók: a település egyik termében írópultokat és tintásüvegeket találtak; a tekercsek egy része pedig kifejezetten az esszénus közösség tanításaival, illetve életének szabályozásával foglalkozik. Ez az elmélet azonban nem mindenki számára meggyőző. A qumráni közösséget azonosították már valamennyi zsidó felekezettel: a szadduceusokkal, a farizeusokkal, a zelótákkal, sőt a zsidó-keresztényekkel is. Ezek közül - az utolsót kivéve - egyik sem zárható ki teljes bizonyossággal, ám a bizonyítékok mégis inkább az esszénusok oldalára billentik a mérleg nyelvét.

Az esszénusok

Az esszénusokról - akiket a legtöbben a qumráni közösség tagjaival azonosítanak - nem túl sok, és részben ellentmondó ókori beszámolóval rendelkezünk. Emellett a qumráni barlangokból nagy számban kerültek elő a feltehetőleg a közösség tagjai által írt, saját belső életüket szabályozó, tanításaikat összefoglaló tekercsek is. Ezek alapján kijelenthetjük: a két meghatározó jelentőségű zsidó felekezettel, a farizeusokkal és a szadduceusokkal szemben az esszénusok a társadalom perifériáján élő ezoterikus közösséget alkottak. Tagjaik vagyonközösségben éltek, s a kívülállókkal sem kereskedtek. Elutasították a házasságot, és cölibátust fogadtak; a „beavatottak” fehér öltözetet viseltek. Megtartották a szombatot és a tisztulási törvényeket, mégpedig a farizeusoknál is sokkalta szigorúbban. A jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatokat azonban - több forrás szerint - elutasították, szintúgy a - nemcsak szerintük - korrupt jeruzsálemi papságot. Pusztába költözésük fő okaként is ezt jelölték meg: felekezetük alapítója, akit „Igazság Tanítója” néven tiszteltek, szembekerült a jeruzsálemi „Gonosz Papokkal”, más néven „Béliál Fiaival”. Másik jellegzetes vonásuk a gyógyítás iránti érdeklődés: a szekta görög elnevezése (esszaioi) az arámi aszajja (gyógyítók) szóból ered. Josephus Flavius szerint a közösség tagjai a gyökerek és kövek gyógyító erejét is tanulmányozták. Az esszénusokra vonatkozó ókori irodalmi források, a qumráni tekercsekből elénk tárulkozó kép, valamint a településen folyó régészeti ásatások egybehangzóan tanúsítják, hogy a közösség az i. e. II. századtól az első zsidó háború (i. sz. 66-70) idejéig állt fenn.

Az apokalipszis gyermekei

A qumráni közösség létrejötte is az aktív messiásvárással függ össze. Ők - ugyanúgy mint Keresztelő János az Újszövetségben - szó szerint értelmezték Jesája (Ézsaiás) próféciáját: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak!” A végidőkre vonatkozó próféciákat saját közösségükre vonatkoztatták. Ahol pedig nem teljesen egyezett a bibliai szöveg saját elképzeléseikkel, előfordult, hogy módosították. Nem akarjuk részletesen ismertetni mindazt, amit eszkatológiai tanításaikról tudunk, elég csak annyit elmondani, hogy titkos irataikban egy az idők végén bekövetkező, a „Világosság Fiai” és a „Sötétség Fiai” között negyven éven át dúló apokaliptikus háborúról beszéltek. Ennek első hat évében a „Pusztaság Számkivetettjei” - ők maguk - támadást indítanak a „Béliál Serege”-ként aposztrofált istentelen jeruzsálemi papság és a Szentföldet megszállva tartó „kittim”, azaz a rómaiak ellen. A győzelmet követő hetedik évben - vagyis a sabbatévben - került volna sor a templomi istentisztelet helyreállítására és a „Templom-tekercsből” megismert hatalmas méretű Új Szentély felavatására. (Ez a templom akkora területű lett volna, mint ma az egész fallal körülvett jeruzsálemi Óváros.) A harc azonban még nem ért véget: a fennmaradó 33 évből kilenc évig „Sém fiai”, tíz évig „Hám fiai” és további tíz éven át „Jáfet fiai” ellen harcoltak volna a közösség tagjai; a végső összecsapás pedig a „Kittim Királyainak” és a Sátán seregeinek teljes vereségével végződött volna. Az esszénusok papjai nem vettek volna részt a harcban, amelynek földi fővezérét a „Gyülekezet Hercegének” nevezi a Qumránban talált „Háborús tekercs”. A küzdelem valójában természetfölötti szinten dőlt volna el: a „Világosság Fiai”-nak seregeit maga Isten, illetve Mihály arkangyal (máshelyütt „Világosság Hercege”, vagy „Melkizedek” néven is említik) vezette volna diadalra a Sátán gonosz angyalaival szemben.

A qumráni tekercseket elolvasva azonban mindenki számára világos, hogy a kereszténység és a qumráni közösség világa között - a néhány közöttük létező tagadhatatlan hasonlóság ellenére - egy fényévnyi távolság húzódik. Egy neves qumranológus, S. Talmon így fogalmazta meg a közöttük lévő különbséget: „A farizeizmus el sem jutott az aktív messiásvárás gondolatáig; az esszénusok eljutottak, de megálltak a küszöbön; míg a keresztények túl is léptek rajta”. Az esszénusok és a korai kereszténység közötti közös vonások miatt nem kell zavarba esnünk: a kereszténység alaptétele ugyanis a megtestesülés, az a történelmi tény, hogy Isten a názáreti Jézusban valóságos emberként és valóságos Istenként jelent meg a földön. Erről viszont sehol sem olvashatunk a qumráni iratokban. Nincs egyetlen név, egyetlen esemény sem, amely az Újszövetségben és a holt-tengeri tekercsekben közös lenne. Ennélfogva nincs túl nagy jelentősége az egyéb esetleges teológiai téren, vagy a közösségi vallásgyakorlatokban meglévő - többnyire csak látszólagos - egyezéseknek sem.

Szeretettel  Ircsi

Magda

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #18 Dátum: 2008 December 10, 13:11:35 »
Nekem meg a "jó bor", meg a "rossz bor" tetszik  :hehe:

Meg a bort mustnak nézni, vagy a mustot bornak.

Édes bortól részegedtek meg, ja a mustból ittak annyit.

Mindenki a saját felekezetének kovácsa, ahhoz keres "igazságokat"  :pirul:

A felülről való bölcsesség pedig ...... (kérek folytatást - ja ez nem a találós kérdés  :hehe:)

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #19 Dátum: 2008 December 10, 13:20:08 »
"...felülről való bölcsesség"
(Tóth Gábor 1. könyve a megdicsőült eklézsiához)
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #20 Dátum: 2008 December 10, 13:48:28 »
Ircsike, betettem az elérhetőséget is utólag. A Melkisédek valóban titokzatos lény volt, de folytatja azzal, aki szabadító és egyben megváltó. Ezzel nincs semmi baj. Valóban Jézus volt az, aki ott Melkisédek királya néven van. A Mihály arkangyal kissé fura. Soha senkitől ezt nem hallottam még csak most ahogy Hilda betette a linket és Kormos Erik írása alapján.

Magda. A bor téma is kissé fura, de ez is elképzelhető, ellenben ha valaki annyit inna a mustból, akkor legfeljebb nem lenne szüksége hashajtóra.  :hehe:
Timóteusnak azért fájt a gyomra a mai orvostudományok állása szerint, mert nem volt sava. A bor jó savpotló. Ezt állítják a bibliakutatók.

Magda írta: Mindenki a saját felekezetének kovácsa, ahhoz keres "igazságokat" 

Ez egy jó mondat.

Az apológia pedig arra szolgál, hogy szembeállítsuk a hamisat az igazzal. Ez a cikk azért van itt.  :044:


ircsi

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #21 Dátum: 2008 December 10, 14:31:46 »
Köszönöm a limket de mielött írtam volna megnéztem mert nem stimmeltt nálam sehogy, a bór sem de nem akartam ennyire belemenni,hátha én tévedek,de látom másnak is szemetszúrt.

Idézet
Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni.
Valóban "titokzatos",de nem égi lény,hanem Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.
Nézzül,hogyan fólytatja:
Idézet
végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten
tehát ezt a Magasságos Isten papját , ali a szabadító Mihály arkangyallal azonósítja.Hát itt van a kutya elásva.
Ezek az íratok hasónlítanak a Bibliában leírtakkal ,ugyanakkor beletettek hamis állításokat is amiket jó ha észre veszünk,mint ahogy írtad is állítsuk szembe az igazat a hamissal.Ezek a tekercsek az apokrif íratok közé tartóznak,amiket hamis munkások írtak.
Nemvéletlenül az útólsó időkben találtak rájuk ez a nagy megtévesztő müve,hogy becsapjon.
Sajna komoly kereszény emberek is használják őket, sőt a katolikus bibliában is vannak ilyenek.
A Biblia Istentől ihletett és szent emberek írták le,ha ezek az íratók igazak lennének akkor bekerültek volna a Bibllába.

Szeretettel  Ircsi



maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #22 Dátum: 2008 December 10, 16:43:49 »
Itt egy kis apológa - hitvédelem, sok vallásról és érdekességről Vizsgáljatok mindent mielőtt a szívetekbe engeditek.

http://radio.golgota.hu/cgi-bin/archiveapologetics.pl

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #23 Dátum: 2009 Január 22, 23:24:51 »
12 apostol kikhez lett elküldve?

Az apostolok az evangélium hirdetésére lettek elhívva és elküldve. Miért nem ír hát az Apostolok Cselekedetei arról, miként töltötték be ezt a nagyon fontos feladatot? Miért nincs említés arról, hogy pontosan hová mentek az Isten országának evangéliumát hirdetni, miután elhagyták Palesztínát? Hol volt Péter és a többi apostol, miközben Pál az evangéliumot pl. Rómában hirdette? A válasz erre a kérdésre egy fontos kulcsot ad a kezünkbe a Biblia egyes tanításainak megértéséhez, amelyek rejtve voltak eddig, az utolsó időkig. Az őskeresztények elkezdtek egy munkát, ami csak a mai időkben, a kor végén fog befejeződni, sőt teljes mértékben beteljesedni! Köztük a munkának az az aspektusa is, ami a 12 apostol küldetéséhez tartozott az elveszett izraelita törzseket illetően. Ezért volt az apostolok munkája rejtett számunkra oly hosszú ideig.

A történelem egyik rejtélye

Miért maradt a történelem egyik felfedetlen rejtélye az, hogy valójában hová ment a tizenkét apostol tanítani? Pál útjairól és küldetésének részleteiről bő információt ad az Újszövetség. Utazásai Ciprusba, Kisázsiába, Görögországba és Itáliába mind részletesen fel vannak jegyezve. Az eredeti tizenkét apostol utazásai viszont rejtélyes módon nem kerültek bele a Szentírásba, és nincsenek megnevezve azok a területek, ahol evangelizációs munkáikat végezték. Sőt, még munkájuk eredményessége is ismeretlen. Ennek az okait tárjuk fel ebben az írásban.

Először is néhány különös, de fontos tényre kell kitérni. Az Újszövetség nagy részét és az Apostolok Cselekedeteiben leírt események utáni szövegeket Pál írásai teszik ki, nem Péteré. Miután Péter megkezdte az evangélium hirdetését a pogányokhoz, kezdve Kornéliussal és annak háznépével (Ap.Csel. 10 és 11), ő és a többi apostol a tizenkettőből hirtelen eltűnnek a színtérről. Később néhányan közülük, mint Péter és János, újra feltűnnek a jeruzsálemi gyűlésen, de akkor is csak rövid időre (Ap.Csel.15). Az Ap.Csel. 15 után pedig csak Pál küldetésének a részletei vannak megírva, amint az evangéliumot a pogányokhoz viszi.

Mi történt ezalatt a tizenkét apostollal? Merre jártak és hogyan töltötték be apostoliságukat, illetve elküldetésüket? Annak fontos oka van, hogy küldetésük titokban maradt az utolsó időkig.

A hagyományos kereszténységen belül széleskörűen vallott az a hamis elgondolás, miszerint Jézus, miután kinevezte a tizenkét apostolt, először a zsidókhoz küldte őket, hogy azokat megtérítsék. A zsidó nép nagy többsége azonban elutasította az evangéliumot, és – a feltételezés szerint – ezért az apostolok a pogányok felé fordultak. Ez az elgondolás ebben a formában hamis, és bibliailag nem támasztható alá.

folyt. köv.

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #24 Dátum: 2009 Január 22, 23:30:54 »
Az eredeti tizenkét apostol után – valójában több évvel később – Pál lett elhívva és kinevezve arra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Őt nevezik máig is a pogányok apostolának, mert az ő megbízatása elsősorban a pogány nemzetekhez való küldetés volt, és csak másodlagosan az izraelitákhoz. Ananiásnak, aki később megkeresztelte Pált, ezt mondta az Úr:

Ap.Csel. 9:15 Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.

Pál volt, és nem a tizenkettő közül bárki, aki ezt a kijelentést tette:

Ap.Csel. 18:6 … mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

Jézus nem hívta volna el Pált kimondottan arra a különleges feladatra, hogy ő vigye el az evangéliumot a pogányokhoz, ha az eredeti tizenkettőnek szintén az lett volna a feladata. Akkor viszont kikhez szólt a tizenkettő küldetése? Ha nem a pogányokhoz, akkor kikhez mentek el? Erre a kérdésre szintén Jézus szavai adnak választ.

Máté 10: 5-6 Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába nem menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.

Egyértelmű parancsként adta meg nekik, hogy ne menjenek a pogányokhoz, hanem inkább az Izrael házának elveszett nyájához! Jézus tudta mit beszél, amikor megtiltotta nekik, hogy a pogányokhoz menjenek, mert annak a munkának az elvégzésére Pál apostol lett elrendelve valamivel később. A tizenkettőt az "elveszett" Izrael házához vagy törzseihez küldte. Annak ellenére, hogy Krisztus először Pétert küldte Kornélius házába, és általa nyitotta ki a kaput a pogányok felé, de ő maga azon a kinyitott kapun nem ment be, mert az ő apostolsága az Izrael házához szólt. Péter, mint a főapostol megnyitotta az evangéliumot a pogányok felé, Szamáriába is tett egy utazást, de amit ő megnyitott, azon később már Pál ment be mint a pogányokhoz kijelölt apostol. Amikor Péter és János Szamáriában jártak, akkor ők nem az evangéliumot mentek hirdetni, azt később Filip tette ott. Péter és János csak imádkoztak a szamaritánusokért, hogy azok is megkaphassák a Szentlélek ajándékát (Ap.Csel. 8:5, 14-17).

Eddig leszögezhetjük hát, hogy a Szentírás szerint a tizenkettő az Izrael elveszett nyájához lett küldve, Pál pedig a pogányokhoz.

Következő lépésként megvizsgáljuk azokat a helyeket és területeket, ahová a tizenkettő elment Palesztínából. Annak jelentős oka volt, hogy ahová ők mentek, az a történelem rejtélye maradt. Ugyanis ha azok a területek – amelyekre nekik kellett az evangéliumot vinni az izraelitákhoz – ismertté váltak volna, akkor a tíz törzs nem maradhatott volna "elveszett", azonosságuk feltárul, az pedig ellentmondana a próféciáknak. Isten akarata volt az, hogy az izraeliták nemzeti azonossága – még saját maguk számára is – rejtett maradjon az utolsó időkig. Ezért merültek homályba a tizenkét apostol utazásai és cselekedetei egészen a mai időkig, amikor Isten szándékában van ezeket a titkokat feltárni az Ő népe számára, mert a végidőkre szóló próféciák beteljesedésének eljött az ideje.

folyt. köv.

Magda

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #25 Dátum: 2009 Január 23, 07:51:02 »
Köszönöm  :2angel: Mária nagyon várom a folytatást.
 :2smitten:

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #26 Dátum: 2009 Január 23, 08:32:48 »
Én is!

Ja Mihályt Jézussal, a Jehova Tanúi is azonosítják.
 :2smitten:
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #27 Dátum: 2009 Január 23, 10:23:24 »
Izrael háza azonosítva lett.

Több írásunkban részletesen bemutatjuk, itt csak egy rövid összegzést adunk az Izrael házát kitévő tíz törzsről: Jákobnak – akit Isten Izraelnek nevezett át – tizenkét fia volt, kiktől az Izrael tizenkét nemzetsége illetve törzse származott. Dávid királysága alatt egységes nemzetként éltek, Salamon halála után viszont a tizenkét törzs két nemzetre szakadt. A Júda (zsidók) törzse elvált Izraeltől, miután Izrael megtagadta Salamon fiát királyként, akit viszont Júda elfogadott. Benjámin törzse és a leviták nagy része Júda mellett maradt. Ez a királyság, amelynek fővárosa Jeruzsálem volt, a kettéválás után a Júda házaként lett ismeretes a bibliai történelemben. Ennek a királyságnak a lakóit nevezték judaiaknak (Yehudim), magyarul zsidóknak.
A tíz északi törzs, amely megtagadta Salamon fiának uralmát, az Izrael háza néven szerepel a Bibliában. Izrael házának, az északi királyságnak később Szamária lett a fővárosa. A Biblia több teljes könyvének tárgyát képezik az Izrael háza és Júda [zsidók] királysága közötti viszályok és háborúk. Az eredeti héber írásokban a zsidó (yehudi) szó először a 2.Királyok 16:6-ban található, Júda lakóinak megjelölésére. A 7-es versben ezek a yehuditák vagy zsidók segítséget kérnek Assíria királyától az Izrael elleni harcban. Az északi törzsek, az Izrael háza az arámok, vagyis Szíria szövetségesei voltak ekkor, és kiűzték a zsidókat a Vörös-tenger partján fekvő Elát-ból. A zsidók és az izraeliták tehát egymás ellen harcoltak ebben az időben. Később, Kr.e. 720 körül az északi királyság Assíria fogságába került, akik az egész izraelita népet a Tigris folyó túloldalára telepítették át, szétszórva őket Assíriában és a médek városaiban az Urmia tó körül, a Kászpi-tengertől délnyugatra. Ezeket a területeket tartsuk emlékezetben, mert a későbbiekben fontos kulcsot nyújtanak a törzsek azonosításához. A megüresedett izraelita városokba az assírok Babilóniából telepítettek be pogány népeket (2 Kir.17), akiknek leszármazottai voltak a Krisztus idejében is ott élő szamaritánusok. Izrael háza soha nem tért vissza Palesztínába, és a történelem csak úgy ismeri őket, mint "az elveszett törzseket". És pontosan hozzájuk küldte Krisztus a tizenkét apostolát!

folyt köv.

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #28 Dátum: 2009 Január 23, 10:29:35 »
A Júda háza – a zsidók – Palesztínában maradtak a babiloni fogság idejéig, vagyis Kr.e. 604-ig. Júdát a babilóniaiak Mezopotámiába deportálták, ahonnan hetven évvel később visszatértek saját hazájukba. A történelem később csak őket említi az Izrael néven, mivel ők maradtak egyedül Palesztínában Jákob (Izrael) nemzetségei közül, és csak ők tartották meg nemzeti azonosságukat, mint Jákob utódai. A tíz északi törzs – az Izrael háza – valóban elveszett, mivel a fogságban elvesztették nyelvüket, hagyományaikat és nemzeti eredetüket, de legfőképpen azokat az azonosító jeleket, amelyeket az Isten szövetségéhez tartozó törvényzet biztosított, amíg azt tartották. A zsidók pl. máig is a kiválasztott népként ismertek, mivel tartják a szombatnapot, az Isten népének egy fontos azonosító jelét. Az izraeliták elhagyták a szombattartást, s így ismeretlenné váltak mint Isten népe!

Jézus az övéihez jött el – a zsidókhoz –, "és az övéi nem fogadák be őt" (Ján. 1:11). Jézus Dávid ágán Júda törzséből származott. Amikor az övéi, a zsidók megtagadták őt, egyáltalán nem ment a pogányokhoz, hogy azokat térítse meg helyettük. Arra a feladatra jóval később, a feltámadása után, Pált küldte el. Ehelyett Jézus az őt kérő pogány, kánaáni asszonynak ezt mondta: "Nem küldettem csak az Izráel házának elveszett juhaihoz" (Máté 25:24). Jézus itt a saját, Isteni küldetését csak az Izrael elveszett nyájához vonatkoztatta! Ám ezt nem tehette meg Önmaga akkor, hiszen nem sokkal később kereszthalált halt a világ bűneiért – viszont tizenkét apostolának pontosan ezt a feladatot adta, amikor megparancsolta nekik, hogy: "Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz."
Az apostolok pedig be is teljesítették ezt a parancsot, csupán a történelem vesztette el szem elől ennek az eseményeit, és azt, hogy hová mentek mindezt véghezvinni. Utazásaik titokzatosságba merültek a mai időkig.

folyt köv.

maria

  • Vendég
Re: Apológia (hitvédelem)
« Válasz #29 Dátum: 2009 Január 23, 12:30:41 »
Amennyit az Újszövetség elárul

A legkorábbi egyház történelmét az Apostolok Cselekedetei című újszövetségi írás őrizte meg. Viszont nagyon feltűnő abban az írásban az, hogy befejeződik, mielőtt a történet véget érne. Mintha a könyv félbe lenne vágva, vagy legalábbis hiányos lenne. Lukács még Pál élettörténetét sem folytatja, miután az kiszabadult a kétéves fogságából! Mi ennek az oka? Az okot megtaláljuk Krisztus Pálnak adott küldetésében. Mielőtt Pál akár megkeresztelkedett volna, Krisztus kijelölte számára a feladatait és munkáit. Először is Pálnak a pogányokat kellett tanítania. Ezt meg is tette Ciprusban, Kisázsiában, Görögországban stb. Másodjára királyok előtt kell megjelennie. Ezt betöltötte Rómában a kétéves fogság idején. A két év leteltével, miután senki nem jött ellene vádaskodni, Pál a római törvények szerint szabad volt. Furcsa módon pont ekkor szakad meg Pál élettörténetének folytatása. Ez látható az Ap.Csel. 28:31-ből. De Pál ekkor még nem töltötte be a harmadik, számára meghatározott feladatot. Emlékezzünk, hogy Jézus ezt mondta róla: "edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt" (Ap.Csel. 9:15). És ez egyben a válasz a fenti kérdésre, hogy miért szakadt meg a történet. Pál végső munkája szintén az elveszett törzsekhez szólt! Krisztus megakadályozta, hogy az Apostolok Cselekedeteibe bekerüljenek azok a részek, amelyek Pál végső útjairól szólnak, mert azok szintén elárulták volna Izrael fiainak hol- és kilétét. Isten meghatározott időrendje miatt akkor ezeket el kellett fedni vagy rejteni. Ma azonban, a kor végéhez közeledve, itt az ideje annak, hogy az elveszett izraelita népek kiléte feltáruljon, és a tizenkét apostol küldetésének helyei is ismertté váljanak.

folyt köv.