Igen az kell összetartsa nem az eskű. Az én házasságom a férjemmel, nagyon az Úrra épül. A házasságban sokat lehet hibázni, de fontos, hogy toleránsak legyünk. Fontos, hogy a társam legyen az első és ne én. Ez kiküszöbőli az önzőségemet. Fontos, hogy mondjam neki, hogy mennyire hálás vagyok Istennek érte és nagyon szeretem őt. Amikor valamiben különbözünk, jól összeveszünk és amilyen gyorsan összevesztünk, olyan gyorsan ki is béküljünk. Volt olyan, hogy annyira kiagyaltam magam, hogy leordítottam a fejét a páromnak. Nem akartam engedni és nem is békültem. Akkor amikor lecsendesedtem, azt mondtam az Úrnak. - Atyám! Nagyon elrontottam. Tudom, hogy nem szabadott volna ezt tennem. Kérlek segíts! Te tedd rendbe, mert a szívem még haragszik, pedig nagyon áldott férjem van. Vedd le rólam ezt a gőgöt és hozdd rende!.... Köszönöm Atyám! Ekkor az Úr kimunkálta a szívemet és olyan öröm járt át, hogy odamentem bocsánatot kérni a férjemtől. Azt mondtam neki. - Bocsáss meg, hogy ennyire kiabáltam veled, nem volt igazam. Ezt nem tehetem meg veled! De amit mondtam, azért nem kérek bocsánatot. Azt válaszolta a párom. - Tudom! Igazad volt! Az Úr már megmutatta, amikor imával kértem, hogy segítsen. Meg tudsz bocsátani? -kérdezte.
