Voltak viszont olyan emberek akik hősként is tekinthetünk, hisz azokban a nehéz időben is segítettek.
A holokauszt tíz katolikus hőse
Számos katolikus hőse van a holokuasztnak, csak a katolikus Lengyelországban négyezer embernek adományozott Világ Igaza kitüntetést a Jad Vasem. A holokauszt katolikus hősei közül többen világszerte ismertté váltak, mint Szent Maximilian Kolbe, Edith Stein vagy Oskar Schindler. XII. Piusz pápa vezetésével a katolikus egyház egymillió zsidót mentett meg, ami több, mint amennyit más nemzetközi szervezeteknek együtt sikerült. Számos hős azonban névtelen maradt. A Catholic Herald a holokauszt nemzetközi emléknapja, január 27. alkalmából mutatott be tíz katolikus hőst.
1.
Agnes Walsh, a nővér. 1896-ban született, 1916-ban lett apáca, először Írországban, majd Palesztínában szolgált. Egy balesetet követően Franciaországba küldték, hogy felépüljön, így hamarosan az ország nácik által megszállt részén találta magát. 1943 decemberében egy zsidóellenes hajtóvadászat közben Pierre Cremieux, egy francia zsidó férfi arra kérte, hogy rejtse el feleségét, hét éves fiát és négy hónapos ikreit. Walsh nem törődve azzal, hogy veszélybe került volna, ha kiderül a németek számára, hogy angol, megkérte elöljáróját, Granier nővért, hogy adjanak nekik menedéket. A család a háború után is kapcsolatban maradt a nővérrel, vallomásuk nyomán a Jad Vasem 1990-ben, 94 korában tüntette ki őt. Agnes Walsh 1993-ban hunyt el.
2.
Jacques de Jesus, a francia karmelita, a Petit Collège Sainte-Thérèse de l’Enfant-Jésus igazgatója. 1900-ban született Bunelben, és nem sokkal azután halt meg tuberkulózis miatt Linzben, hogy felszabadították a mauthauseni haláltábort, ahova azért került, mert zsidó fiúknak adott menedéket iskolájában. A szerzetes történetét Louis Malle 1987-es filmje, az Au revoir les enfants dolgozta fel. Többek között hamis néven vett fel három zsidó fiút - Hans-Helmut Michel, Jacques-France Halpern and Maurice Schlosser – az iskolába, és segített elrejtőzni három másiknak is, köztük két felnőttnek. Kettejüknek munkát adott az iskolában, egyiküknek pedig egy falubelinél szerzett szállást. 1944. január 15-én tartóztatta le a Gestapo. A zsidó fiúkat Auschwitzba küldték, amit nem éltek túl. Az atyát 1985-ben tüntette ki poszthumusz a Jad Vasem.
3. Boldog
Bernhard Lichtenberg német pap. Tábori káplánként szolgált az első világháborúban, mint porosz-sziléziai pap. 62 éves volt, a berlini Szent Hedvig-katedrális prépostja, amikor bekövetkezett a Kristályéjszaka. Ettől kezdve minden este azzal zárta a misét, hogy imádkozott „a zsidókért és minden szegény lélekért, akik a koncentrációs táborokban szenvednek”. 1942. október 23-án is nyilvános imát mondott a haláltáborokba deportált zsidókért, Krisztus azon figyelmeztetésére is felhívta a figyelmet, hogy „szeressétek felebarátaitokat”. Az atyát feljelentették a hatóságoknál. Két év munkaszolgálatra ítélték Dachauba, de az odaúton meghalt. Sírja a Szent Hedvig-katedrálisban található. Lichtenberg bátran kritizálta a nácik eutanáziaprogramját is, és a Reich illetékeseinek is írt levelet ez ügyben. II. János Pál 1993-ban boldoggá avatta.
4.
Giovanni Ferrofino olasz érsek. A 98 éves korában, 2010-ben elhunyt főpap a vészterhes időkben diplomataként szolgált, és tízezer zsidónak segített elhagyni a náci Németországot. Elmondása szerint megbízatása egyenesen XII. Piusztól származott, aki utasította, hogy kérje meg a portugál elnököt, hogy adjon vízumot a zsidóknak. Ezután az érseket a Dominikai Köztársaságba delegálták, ahol a segítségével nyolcszáz zsidó kapott vízumot, hogy Portugáliából kiutazhasson a karibi országba. A pápa olyan leveleket küldött Ferrofinónak, amelyeket csak ő tudott dekódolni. Két napig utazott a nunciussal, Maurilio Silvanival, hogy személyesen adja át a pápa kérését az ország elnökének, Raphael Trujillo generálisnak. A megmentett zsidók többsége az Egyesült Államokban, Kanadában, Kubában, Mexikóban telepedett le. Giovanni Ferrofino mindig úgy tartotta, hogy az érdem elsődlegesen XII. Piuszt illeti. Vallomásait már megküldték a Jad Vasemnek.
5-6. A lengyel házaspár,
Józef és Wiktoria Ulma. Ők az életüket adták a zsidókért. 1942-ben rejtették el a Szalls-család hat tagját markowai házuk tetőterében, zsidó szomszédjuk két lányával együtt. Azonban 1944 márciusában rajtaütöttek a házon a nácik, akik, hogy példát statuáljanak a lengyeleknek, kivégezték a házaspárt – arra sem voltak tekintettel, hogy Wiktoria terhes volt. Hat gyermeküket úgyszintén lemészárolták. A házaspárt kanonizációja 2003-ban indult, a mészárlás hatvanadik évfordulójára emlékművet állítottak a háznál.
7.
Riccarda nővér, az angol brigittiánus. Riccarda Beauchamp Hambrough XII. Piusz rendelkezésének megfelelően megnyitotta a rend általa vezetett római kolostorát a zsidók előtt a náci megszállás idején. Főnöknőjével, a svéd Boldog Mary Elizabeth Hesselbladdal közösen hatvan zsidót csempésztek be a Szent Brigitta-házba, amikor 1943 októberében a nácik elkezdték összegyűjteni a római zsidókat, hogy a haláltáborokba deportálják őket. XVI. Benedek Isten szolgájának nyilvánította Riccarda nővért 2010 júliusában. Mary Elizabethet II. János Pál 2000-ben avatta boldoggá.
8.
Stanisława Leszczyńska, a lengyel szülésznő. Stanisława Leszczyńska az auschwitzi haláltábor „szülészeti osztályán” dolgozott. Két év alatt háromezer csecsemőt segített a világra, akiknek a többségét hordóba fojtották a nácik, közülük ezer pedig alultápláltság vagy lehűlés miatt hunyt el. A anyákat dolgoztatni akarták, de a csecsemőket haszontalannak találták. A lengyel szülésznő saját életét veszélyeztette azzal, hogy visszautasította a gyermekgyilkosságokban való részvételt, szembeszegülve ezzel Joseph Mengelével. Leszczyńskának katolikus hite adott erőt, minden szülés előtt imádkozott, és haláluk előtt meg is keresztelte a csecsemőket. 1974-ben hunyt el, Łódź-ban el is indította a kanonizációs eljárást az illetékes egyházmegye. Már többen is bizonyítottan meggyógyultak a közbenjárására, főleg születési problémákkal fordultak hozzá. Úgy tekintenek rá, mint a „pro-life”-ügy, azaz az abortusz ellen küzdők patrónusára.
9.
Christoph Probst, a német diák. A háromgyermekes orvostanhallgató a Fehér Kereszt nevű antináci mozgalom tagja volt, 23 évesen végeztek ki Hans és Sophie Schollal együtt, guillotine-nal, 1943. február 22-én. Halála előtt, „articulo mortis” katolizált. A bajorországi Murnau am Staffelseeban született, zsidó mostohaanyja agnosztikusnak nevelte. A Fehér Kereszt hat névtelen szórólapja elítélte a zsidók kivégzését, mint „a legfélelmetesebb bűntettet az emberi méltóság ellen, egy bűnt, ami páratlan a történelemben”. Probstot a hetedik szórólap tervezetével fogták el, amit ő maga készített, és ami Adolf Hitlert egyszerűen gyilkosnak nevezte. A müncheni Stadelheim börtönben a kivégzése előtti napon papot hívatott magához, aki megkeresztelte. Majd hitvallást tett, és megjegyezte: „most már könnyű és vidám lesz a halálom”. Legkisebb fia csak négy hetes volt, amikor lefejezték.
10. Az olasz üzletember,
Giorgio Perlasca. Angel Sanz-Briz spanyol diplomata arra kérte, hogy szerezzen olyan házakat Budapesten, amikben a szefárd zsidókat tudnak elrejteni spanyol dokumentumokkal. 1944 novemberében, miután Sanz-Brizt a saját biztonsága érdekében hazarendelték, spanyol diplomataként lépett fel, és felvette a Jorge nevet. Saját akaratából és erejéből 45 nap alatt háromezer spanyol dokumentumot állított ki a spanyol nagykövetségen. Amikor a nyilaskeresztesek egy spanyol védelem alatt álló házból állítottak elő zsidókat, bátran közbelépett, lehordta a parancsnokot és azzal fenyegette, hogy üzenetet küld Madridba, hogy súlyosan megsértették a spanyolok jogait, ami súlyos következményeket vonhat maga után a két állam kapcsolataiban. Az összes zsidót elengedték a nyilasok. Perlasca a szovjet csapatok bevonulásakor is a városban maradt, és Raoul Wallenberggel együtt még annyi életet mentett meg, amennyit csak tudott. Végül hazatért, ahol ritkán beszélt arról, amit tett. Mind a spanyol, mind az olasz és a magyar kormány kitüntette, és megkapta a Világ Igaza díját is.
Magyar Kurír
