Szerző Téma: A vég és a kezdet  (Megtekintve 7688 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1935
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #15 Dátum: 2011 Január 05, 18:28:40 »
Nagyon megérintett ez a történet. Annyira jó tudni, hogy Jézus ott jár ezekben a nagy mélységekben, és Ő nem szégyenli a búntől meggyötört embereket, hanem kegyelmet ad a Hozzá térőknek. Dicsősség az Ő Drága Szent Nevének!

 :036:
„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsása jut?”

Ézsaiás könyve 51:12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #16 Dátum: 2011 Január 05, 18:42:36 »
Szia!

Nem a szamitogepeddel van a baj, mert nekem is a 404-es oldalt mutatja.
Nem tudom mi tortenhetett. Talan akkor serulhetett meg, mikor adatbazis konvertalas volt vagy fel eve...
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető whiteattil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 229
    • whiteattil oldala
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #17 Dátum: 2011 Január 05, 19:11:01 »
Nem baj! :2smitten:
 Nem baj, hogy újra felraktam?
Most volt időm kicsit többet  :099: -ni!  :05:
(Jött a fórumra egy testvérünk, József, aki volt Dömösön gyógyító alkalmakon, (én is voltam) ezért jutott eszembe...)
Üdv. : :044: Attil




Attil

b urian jozsef

  • Vendég
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #18 Dátum: 2011 Január 05, 19:57:47 »
Kedves TEstvérem!!Olvasva irásodat nagy öröm fogott el,lám mily nagy az Ur hatalma!!És hogy együtt tudjuk dicsérni az Urat,az nem véletlen!!!!Pont most olvastam egy másik testverrem bizonyságát,egy másik oldalon,ami szin ten nagyon meghato volt!!En 14 eve szabadultam,es kaptam UJ Életet az Urtól!!ÉS nem biztuk ell magunkat mert tudjuk hogy az Ur kegyelméből állunk!

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #19 Dátum: 2011 Január 05, 20:04:35 »
Nem baj! :2smitten:
 Nem baj, hogy újra felraktam?
Most volt időm kicsit többet  :099: -ni!  :05:
(Jött a fórumra egy testvérünk, József, aki volt Dömösön gyógyító alkalmakon, (én is voltam) ezért jutott eszembe...)
Üdv. : :044: Attil

Persze hogy nem baj! :2smitten:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Torocko

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 273
  • kék hegyek
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #20 Dátum: 2011 Július 26, 14:07:30 »
Ez a történet bárkivel megtörténhetne a körülöttünk élő lecsúszott emberek közül. Bárcsak minnél többen megszabadulnának... Istennél semmi sem lehetetlen!

Bár ez a story csak részben igaz, (végül is csak egy "novella"), de a nagy része megtörtént, a saját életemből merített dolgokon alapszik, kíváncsi vagyok e témában a véleményetekre. Hogyan lehet megközelíteni ezeket az embereket?
Sajnos nem borulnak tömegével az ilyen emberek Krisztus lábaihoz.

Kedves fórumozó testvérek, vendégek!

Mivel hiányzik a csatolmány, (nem tudom, hogy tűnt el) ami nélkül nincs sok értelme így a történetnek, ide felrakom az írást,  lehet újra elolvasni. Igaz, hogy már régi, de szerintem minden időben van aktualitása!

Szeretettel  :2smitten: : W Attil

                                           

A vég és a kezdet

Ismét kibukkant a nap a szürkés-zord felhők mögül. Kicsit felszárította az aszfaltot. Hideg, nyirkos, ködszitálásos idő volt reggeltől, a legrosszabb novemberi időjárás. Fázós emberek rohantak mindenfelé a szürke belvárosi forgatagban. Még a tágas tér sem állította meg őket. Egyik oldalon elnyelte, majd kiokádta magából a tömeget az aluljáró. Rohanás, gépies szenvtelen arcok.
  Valaki azonban ráérősen botorkált át a nedves-foltos úttesten. Nem lökdösődött, nem furakodott, hiszen mindenki kikerülte. Mocskos, szakadt, bűzös ruházatáról, ápolatlan hajáról, arcáról lerítt, hogy hajléktalan. Dideregve leült egy félreeső padra, aprópénzt halászott elő a zsebeiből és ráérősen számolgatni kezdte. Néha oda-odament egy-egy emberhez és kéregetett. Undorodva elfordultak tőle, valaki jól le is teremtette. Hogy dolgozni kéne, maga még fiatal, mit képzel, én lopom a pénzt?? Egyszer belerúgtak. Némán vette tudomásul. Azért néha-néha valami csurrant-cseppent.
  Emberünk nem véletlenül verődött erre, mivel ebédosztást szervezett egy szeretetszolgálat. Hirtelen hatalmas sor keletkezett. Ő is beállt, és kb. fél óra múlva fázva vitte a műanyag tálkát egy félreeső sarokba. Látható megelégedéssel törte a kenyeret, kanalazta a babgulyást. Remegő kezeivel komoly harcot kellet vívnia, nehezen ment a kanál a szájához. Ujjai ragadni kezdtek a rárakódott koszrétegtől, mely a meleg ételtől elmaszatolódott.
 Mikor végzett, az egyik kukából két literes üdítős flakont szedett ki és elindult egy kis mellékutca felé. Egy kis italboltnál az összekoldult pénzből olcsó bort vett. Ott az úton dönteni kezdte magába a gyanús származású italt, de ez fölöttébb hidegen hagyta. Felkúszott agyába a mámor, a remegés elmúlt, a fáradt napsugár is táncolt a flakon oldalán. Nem érdekelte a holnap a holnapután, valami hamis boldogság-szerűség is látszott az arcán. Sovány testén összefogta az ócska kabátot és még egy fordulóra visszament.
  Teljesen részeg állapotban rogyott le az aluljáró elhagyott szegletében, mindenki utálkozva nézte. Még az ott lévő ˝elitcsövesek”is kinézték maguk közül. Hatalmas verekedés támadt a rossz matracokért, takarókért. Őt ez nem érdekelte. Mámorban aludt az egyre hűvösödő estében és nem foglalkozott a reggellel. Pedig a másnap kegyetlen kínos lesz!
                                                                 
                                                                   ***
Nem mindig volt ez így. Átlagos középosztálybeli családból származott, szülei munkásként keresték kenyerüket. Ő is egy ipari iskolában tanult. Otthon állandóan veszekedés, civakodás és megelégedettlenség uralta a légkört. Apja anyja, ha tehette ivott. Az összes negatívum rajta csattant, szinte menekült otthonról. Könnyen csapódott rossz társasághoz, sőt egy idő után a legrosszabb lett. Gyakran összedobták a pénzt, italoztak, rock koncerteken tomboltak. A többiek gyakran hánytak, rosszul lettek a túlivás miatt, ő soha. 16-17 évesen borzalmas mennyiségeket tudott inni, a többiek csodálták ezért. Közben sikeresen befejezte az iskolát, dolgozni kezdett. Otthon egyre többször és egyre nagyobb zűrök keletkeztek, apja belerokkant és meghalt. Nemsokára az anyja is követte. Közvetve az alkohol végzett vele, mámorosan egy teherautó alá lépett.
  A kétszobás lakás őrá maradt. Egyre gyakoribbá váltak a bulizások, néha emiatt a munkáját sem tudta végezni rendesen. Egyszer-egyszer kimaradozott. Eleinte még betelefonált, később már azt sem. Sokszor fizetés előtt egy héttel már nem maradt pénze. Ekkor kereste fel először a zálogházat. A haverok persze elmaradtak, már egyedül is betért a kocsmába. Ekkor még magába tudott nézni, ez így nem lesz jó. Bágyadtan fújta a cigarettafüstöt a kocsmaablak üvegére. De egy-két feles, sör feldobta a hangulatát.
  Egyszer egy „jól sikerült”este után nem tudta hol ébredt. Szortyogó, horkoló emberek közt, alkoholbűzös levegőben érte a hajnal. Rácsos ágyban feküdt, a beszűrődő utcai fénynél észrevette az ágynemű pecsétjét: toxikológiai intézet! Dermesztő légkör, egykedvű orvosok és ápolók végezték rutinszerűen a munkájukat. Kínzó másnapossággal vette magára koszos, sáros ruháját. Mindenét elitta, iratait egy bérletszelvény kivételével elhagyta. Vagy ellopták. Megkapta a csekket, hazaballagott.
  Munkahelyén persze nem nézték jó szemmel az egyre gyakoribbá váló utólagos szabadságkéréseit. Sokszor elhanyagoltan érkezett, szemei vörösek voltak a szesztől. Az egykor dolgos jó szakember ímmel-ámmal végezte a munkáját.
  Otthon elgondolkozott a dolgain. Ezek a percek azonban hamar elmúltak. Az ital enyhítette fokozódó depressziós érzületeit. Éjszakánként a nyugtatók átlendítették a holtponton. Lányokkal nem sűrűn találkozgatott. Ha fel is bukkant valaki, hamar odébbállt egy-két hét ismeretség után. Részegen sokszor „mehetnéke”támadt, az italtól a járdán vagy egy padon esett össze. Gyakorivá váltak a detoxikálóban való éjszakázások. Eleinte még befizette a csekkeket, később már azt sem. Az anyjától örökölt arany ékszereket nem tudta kiváltani a zálogházból. Egyszer csöngetett a végrehajtó... Magnója, háztartási gépei mind odalettek. Persze mindenkit hibáztatott önmagán kívül, feszültségoldásnak meg irány a kocsma!
  Munkahelyén egyszer betelt a pohár. Megunták a hiányos munkavégzést és egy alkalommal megszondáztatták. Persze elszíneződött. A reggeli kínok miatt mindig tartott magánál valami tömény italt. Még aznap elküldték. Ekkor iszonyatosan berúgott.
  A munkanélküli segély semmire sem elég, munkát pedig sehol nem kapott. Ha fel is vették, pár hét alatt eljátszotta a bizalmat. 13 hónap alatt 9 munkahelyet próbált ki. Az elvárások magasak, senki nem nézte jó szemmel a bágyadt, fáradt, drogos külsejű fiatalembert. Később sehová sem vették fel, barátai teljesen elmaradoztak tőle. Kiesett a munkanélküli ellátásból is. Jövedelempótló támogatáson tengődött. Sokszor napokig nem evett, lassan a bútorok is eladásra kerültek.
   Reggelente iszonyú kínokra ébredt. Epét hányt, keze-lába, gyomra remegett. Fejfájások gyötörték, iszonytató fülzúgások szaggatták. Alvászavarokkal küszködött, sokszor nyugtatókra lett volna szüksége. Mint a megváltást úgy várta a segélyt. Pár napig nem gondolt semmire. Legjobb állapot az emlékezet kihagyás...
Képtelen volt fizetni a közüzemi számlákat, tartozásai egyre nőttek. Albérlőt vett magához, de jó érzésű embert undor fogta el a lakás láttán. Piszok, kosz mindenütt, a konyha hónapok óta felmosatlan, koszos edények mindenütt, amelyekbe beleszáradt az ételmaradék. Végül egy kétes egyén költözött hozzá, három hónap után otthagyta fizetés nélkül. Magával vitt néhány általa értékesnek gondolt dolgot.
   Az ital teljesen rabjává tette. A lakásban nem maradt csak egy asztal, két szék, egy szekrény és egy vetetlen, bűzös ágy. Régen nem foglalkozott már az ápoltsággal, remegve, izzadva, hőhullámokkal küszködve próbált aludni. A hasmenéses, hányásos állapot állandósult, orvoshoz persze nem akart elmenni. Enni csak egy bizonyos alkoholadag elfogyasztása után tudott.
Egy napon újra csengetett a végrehajtó. A fűtőmű és a lakásszövetkezet nem tűrte tovább a tartozást, amely több százezer forintra rúgott. Elárverezték a lakást. Nagyon gyorsan az utcán találta magát. Két nagy táskával megrakva albérlet után járkált. A megmaradt pénzből egy darabig még futotta. Egy nívósabb szórakozó helyen kapcsolatba került a kábítószerrel. Nem merte lőni, csak cigarettában szívta a heroint, alkoholt ivott rá. Furcsa szellemi élményeket élt át, a világ urának képzelte magát. Másnap olyan szívdobogás zavarai lettek, azt hitte itt a vég. Komolyan elgondolkozott. Hogy lehetett idáig jutni, miért veri őt a sors? Józansága csak pár napig tartott. A főbérlő gyorsan kirakta a szűrét.
Holmijai szinte teljesen elúsztak. Italra költötte az értük kapott csekély pénzt. Bagóért eladott mindent, a kocsmában könnyen lehetett üzletet kötni. Áruházi tolvajként szerezte be az alkohol adagot, míg szinte minden üzletből kitiltották.
Egy ócska, lepusztult szanálásra ítélt kamrában húzta meg magát. A maradék ruháit egy este ellopták Kukák mellé kirakott göncökben járt. Nyáron valamennyire átvészelte az éjszakákat, de nem mert a télre gondolni.
Teljes testi-lelki függőségbe került. Minden percét az ital utáni sóvárgás töltötte ki. Depressziós állapotát kizárólag alkohollal tudta oldani Semmi nem érdekelte a nemrég még jófejű, kiváló tudású szakembert. Tudta, élete zsákutcába jutott, kiutat nem látott maga előtt. Ha el is szánta magát a változásra csak hideg falakba ütközött. Az emberek megvetették, a hajléktalan-orvos rideg egykedvűséggel végezte dolgát. Átmeneti szálló a részegségek miatt szóba sem jöhetett. Az alkoholtól majdnem teljesen roncs ember sehová sem mehetett. Huszonnyolc évesen negyvenötnek nézett ki.
                                                           
                                                          ***

Hajnali ötkor ébredt az aluljáróban. Szinte tűként szurkálta gyomrát a feltörő hányinger. A földön egy nagy vizelettócsa fénylett ahonnan fölállt. Gyorsan kisomfordált a hidegbe. A kabát alatt még maradt a flakonban a tegnapi borból. Megitta, majd elindult a jeges szélben. A Duna fölött az egyik hídon megállt és hirtelen megpróbált átlendülni a korláton. Valami visszahúzta, de nem tudta meghatározni az agyában összecsapódó gondolatokat. Lehuppant a járdára sírva temette kezébe az arcát. Iszonyatosan szenvedett. Visszaindult. Lehajtott fejjel bandukolt a járdán. Egy szemetes mellett valamilyen szórólapot látott. Talán a közeli lépcsőház postaládáiból dobhatta ki valaki. Bágyadtan fölvette a vizes papírt. Krisztus evangéliumát hirdető szórólapot tartott a kezében. A végszó nagy betűkkel: JÉZUS TÉGED IS HÍV! Nem érdekelték az efféle dolgok, de a szeretetszolgálatoktól azért elfogadta az ételt és a ruhadarabokat. Egykedvűen zsebre rakta a málló papírlapot. Aznap estére egy gyülekezeti összejövetelt tartottak egy teremben. Gondolta elmegy, addig is melegben lesz.
Este kezdés előtt jó fél órával előbb érkezett. Lehuppant hátra a sarokba, hogy ne érezzék a vizeletszagot a ruhájáról. Lassan gyűltek az emberek, nézte őket. Vidáman üdvözölték egymást, mindenkihez szóltak egy-két kedves szót. Egyesek ránéztek, de nem gyűlölettel, hanem kíváncsi csodálkozással. Meglepődött. Hallgatta az előadókat, az énekeket. Elszorult a szíve, mikor a feltétel nélküli odaadásról beszéltek. Átérezte Jézus szenvedéseit, hisz az övé ehhez képest csak csepp a tengerben. Hatalmas súlyként tornyosult előtte eddigi féktelen, bűnös élete.
 Az alkalom végén kérdést intézett az előadó a hallgatósághoz. Kinek van szüksége Jézus megváltó kegyelmére? Átjárta valami furcsa húzóerő, ami más volt az alkohol utáni vágy erejétől. Aznap a reggeli maradékon kívül nem is ivott semmit, egy fillért sem sikerült összeszednie. Majd felállt, többekkel együtt előre ballagott. A hallgatóság láthatóan sugárzott az örömtől. Nem kérdezték ki vagy, miért nézel így ki, miért vagy büdös...? Valaki rátette a kezét és Istenhez imádkozott. Az ima alatt próbálta, de nem tudta ésszel felfogni azt a túláradó szeretetet, amit a bensőjében érzékelt a Szent Lélek által. Megnyitotta teljes lényét az eddig ismeretlen szellemi erő felé, amely teljesen átjárta. Hirtelen a hatalmas súly egy pillanat alatt köddé vált. Megalázva, könnyekkel küszködve térdre hullott és eddig még soha nem hallotta, de belsőjében érezte Istent:”Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”Sírva mondta el a megtérő imát és teljes szívéből átadta nyomorult életét Jézusnak. Ezután egy kisebb helyiségbe vezették, ruháit eldobták, tisztába öltöztették. Csodálta ezeket, az embereket, a nyílt, őszinte szeretetüket. Hatalmas űr támadt a szellemében, kezdte szomjazni Isten kijelentését. Nagyon erősen, nagyon nagy sóvárgással vágyott az Úr jelenlétére. Hosszú évek után újra olvasni kezdett, a Bibliát, Isten ihletett igéjét tanulmányozta. Ráébredt, hogy egyedül Krisztus tudja helyreállítani kisodródott életét, Ő a remény Ő a szabadító.”Én vagyok az út, az igazság és az élet.”/Ján14, 6/
Valami véget ért, valami elkezdődött...

                                                         ***

Mintegy nyolc esztendő telt el az előző események óta. Egy hegyvidéki táborban a nyári délutánon sok ember gyűlt össze. A gyülekezeti tábor közepén létesített kis színpadszerű építményen egy csillogó szemű fiatal férfi beszél. Csak hangorgánuma, arcának jellegzetes vonásai emlékeztetnek az előző történetben szereplő nyomorult emberre. Kisimult, békességet sugárzó arccal beszél Isten csodálatos dolgairól, Jézus szeretetéről. Előtte mintegy százan ülnek a fűben, nők, férfiak vegyesen. Mindannyian szenvedélybetegek. Alkoholisták, kábítószeresek, játékgépesek, depressziótól szenvedők. Egy közös bennük: szeretnének szakítani eddigi életükkel, de a világ teljesen elvetette őket. Jézus Krisztus hívó szavára viszont igent mondtak. A világban lévő lehetőségek mind kudarcot vallottak, vagy el is zárkóztak sok helyen ezektől az emberektől.
  A férfi mosolyogva, szenvedélyesen bizonyságot tesz. Majd Krisztushoz hívja mindazokat, akiknek szüksége van Isten szabadító csodájára. Sokan sírnak, nevetnek, kezükbe temetik az arcukat, vagy térdre esnek, ahogy a prédikátor imádkozik értük.
Előtte az első sorokban egy fiatal asszonyka ül, mellette három éves fiúcska játszik a virágokkal. Egy másik gyermek, egy pici csecsemő csendesen alszik mellettük egy mózes-kosárban. Az evangélista odapillant, az asszony visszanéz, találkozik a tekintetük. Egymásra mosolyognak, nem lehet nem észrevenni, hogy összetartoznak. Egyszerre kiáltják: HALLELUJAH!!
 
                                                                                                                   Cs. A.
     


     


"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."  Zsoltárok: 55.23

Nem elérhető Torocko

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 273
  • kék hegyek
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #21 Dátum: 2011 Július 26, 14:12:13 »
Már megint elügyetlenkedtem, sajnálom...de nagyon megfogott ez a történet. Az jutott az eszembe, hogy olyan az életünk, mintha egy trambulin lenne. Minél mélyebbre süllyed alattunk, annál magasabbra dob fel a gumi aztán. 

Minél mélyebbről kiáltunk fel az Úrhoz segítségért, annál nagyobb szeretettel ölel magához és gyógyítja a magunk szerezte sebeket.

Olyan jó ezt tudni...
"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."  Zsoltárok: 55.23

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #22 Dátum: 2011 Július 27, 08:10:53 »
Igen.Az Úr még a legsötétebb völgyben is velünk van MINDIG.
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Eva0712

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 50
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #23 Dátum: 2011 Július 27, 17:43:46 »
Akkor tudjuk igazán értékelni az Úr kegyelmét, ha a mélyből emel fel, az Ő szelíd mindent elsöprő szeretetén keresztül!  :(
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ézs. 43,1

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #24 Dátum: 2013 Április 15, 19:43:37 »
Látom, hogy ez már egy régi történet amelynek egyes részei napjainkig meg-megismétlődnek. Végigolvastam és eszembe jutatta azt az időszakot amikor én is megtértem.
Korábbi bizonyságaimban leírtam, hogy engem Jézus Krisztus kegyelme szabadított meg az alkoholtól, idestova  már 8 éve és ez a szabadság a mai napig tart.
Soha nem kerültem olyan helyzetbe, mint a történetben leírt ember, és az Úr kegyelmének köszönetően nem veszítettem el sem a családomat, sem a lakásomat.
De most nem is magamról hanem egy barátomról szeretnék bizonyságot tenni.

Együtt jártam vele a közeli borozóba, sőt igazság szerint ott ismertem meg. Jókedvű fickó volt, meghívott jó szívvel mindenkit amíg volt pénze, bár az nem sokáig tartott.
Nem volt válogatós, az olcsó bortól kezdve  a pálinkáig minden italt megivott, csak az volt a fontos, hogy minden nap legyen mit bedönteni.
Pénzt kéregetett kölcsön, és  mindig azt mondta, hogy nyugdíjnál majd megadom. Furcsálottuk, hiszen nem volt abban a korban, hogy nyugdíjat kapjon, és leszázalékolva sem volt.
Megtudtuk, hogy az édeanyja pénzét várta. Amikor jött a postás ő vette át a pénzt, ha pedig az anyja megelőzte akkor elvette tőle és ő kezelte, osztotta be vagy szórta el.
Egy alkalommal meghívást kaptunk egy gyülekezeti gyertyafényes vacsorára. Többen is elmentünk, barátom is jött velünk. Ez több héten keresztül zajlott és megérintett minket az Úr szava. A sorozat zárásaként jelentkeztünk a két napos elvonulásra amikor is én befogadtam Jézust az életembe. Barátom gondolkodási időt kért, mert ő nem tartotta magát érettnek a döntésre.  Beszélgettünk később, és elmondta, hogy nem akar semmilyen megkötöttséget. Nem akar lemondani arról amit eddig is csinált, mert jól érzi így magát, és ezért még nem kell neki Jézus Krisztus.
Ezek után elváltak útjaink.
Én elkezdtem járni a gyülekezeti alkalmakra, vigyázva azonban arra, hogy még záróra előtt a borozóba is be tudjak érni. Ő csak oda járt, de ritkábban találkoztunk, mert nem tudott sokszor már zárásig maradni.
Majd egyszer bekövetkezett egy nem várt baleset, otthon elesett és eltört a nyaki csigolyája.
Kórházba került, az intenzív osztályon ápolták egy ideig, mert vérnyomása is nagyon kritikusra emelkedett. Arra kért minket, hogy a látogatásnál vigyünk be neki az üdítőbe öntve egy kis rumot vagy konyakot, mert nagyon szenvedett az alkohol hiánya miatt. Nem teljesítettük ezt a kérését.
Amikor kiengedték a kórházból, kapott egy készüléket a nyakára szerelve, amely a homlokcsontjába volt befurva és az biztosította a gyógyulását és azt, hogy ne tudjon a csigolya elmozdulni. Ezt a szerkezetet több hónapon keresztül viselte. Zavarta a közlekedésben, a járásban, ezért általában otthon maradt és ismerősei társaságában megemelt alkoholmennyiség fogyasztásával töltötte napjait. Általában napi 4-5 l bort fogyasztott el és már ritkán voltak tiszta pillanatai. De megtehette, mert otthon volt,  ellentétben a borozói látogatással ahonnan haza is kellett menni.
Akkoriban már ritkán látogattam, Istenről nem lehetett beszélni vele, mert őt okolta a bekövetkezett balesete miatt.
Egyre mélyebbre süllyedt. Édesanyját bevitték az elfekvőbe, ő magához vett egy hajléktalan fiút aki gondoskodott róla és vezette a háztartást. Majd azt a fiút is kizárta egy alkalmommal és nem engedte be.
Magára maradt. A hajléktalan néhány nap eltelte után értesítette a rendörséget, hogy baj lehet a lakásban, mert semmilyen mozgást nem érzékel, de nem törődtek vele.
Körülbelül 8 nap eltelte után a lakók értesítették a rendőrséget, hogy elviselhetetlen bűz árad ki abból a bezárt lakásból.
A kiérkezett rendőrök megtalálták a már oszlásnak induló holttestet.

Bocsássatok, meg, hogy ezt ilyen részletességgel leírtam, de akkor ismertem fel igazából, hogy mit jelent Jézus Krisztus bocsánata és kegyelme.
Mivel jó barátok voltunk és az időnk nagy részét együtt töltöttük addig az időpontig amíg én az Urat választottam a borozó és az alkohol helyett. Ha nem találkozunk az Úrral és is járhattam volna úgy, mint ő. De mivel és elfogadtam a felajánlott kegyelmet, ezért az én életemben megindult az áldások sorozata, amíg az ő élete átokban folytatódott és végződött..
Sajnáltam őt amiért gyenge volt és amiért elutasította a többször is felé nyújtott segíteni akaró kezet.  Mert ha elfogadja Jézus Krisztus az ő életét is ugyan úgy megváltotta volna, mint az enyémet.

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:A vég és a kezdet
« Válasz #25 Dátum: 2013 Április 15, 20:24:25 »
Annyira szomrú látni, hogy vannak akik elutasítják Isten irgalmát. Hiszen Isten mindenkinek felkínálta, hogy senkinek sem kelljen elvesszni. Igen, van amikor késö már...

Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! 7. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, 8. ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, 9. ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
Zsolt 95,6-9
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10