Látom, hogy ez már egy régi történet amelynek egyes részei napjainkig meg-megismétlődnek. Végigolvastam és eszembe jutatta azt az időszakot amikor én is megtértem.
Korábbi bizonyságaimban leírtam, hogy engem Jézus Krisztus kegyelme szabadított meg az alkoholtól, idestova már 8 éve és ez a szabadság a mai napig tart.
Soha nem kerültem olyan helyzetbe, mint a történetben leírt ember, és az Úr kegyelmének köszönetően nem veszítettem el sem a családomat, sem a lakásomat.
De most nem is magamról hanem egy barátomról szeretnék bizonyságot tenni.
Együtt jártam vele a közeli borozóba, sőt igazság szerint ott ismertem meg. Jókedvű fickó volt, meghívott jó szívvel mindenkit amíg volt pénze, bár az nem sokáig tartott.
Nem volt válogatós, az olcsó bortól kezdve a pálinkáig minden italt megivott, csak az volt a fontos, hogy minden nap legyen mit bedönteni.
Pénzt kéregetett kölcsön, és mindig azt mondta, hogy nyugdíjnál majd megadom. Furcsálottuk, hiszen nem volt abban a korban, hogy nyugdíjat kapjon, és leszázalékolva sem volt.
Megtudtuk, hogy az édeanyja pénzét várta. Amikor jött a postás ő vette át a pénzt, ha pedig az anyja megelőzte akkor elvette tőle és ő kezelte, osztotta be vagy szórta el.
Egy alkalommal meghívást kaptunk egy gyülekezeti gyertyafényes vacsorára. Többen is elmentünk, barátom is jött velünk. Ez több héten keresztül zajlott és megérintett minket az Úr szava. A sorozat zárásaként jelentkeztünk a két napos elvonulásra amikor is én befogadtam Jézust az életembe. Barátom gondolkodási időt kért, mert ő nem tartotta magát érettnek a döntésre. Beszélgettünk később, és elmondta, hogy nem akar semmilyen megkötöttséget. Nem akar lemondani arról amit eddig is csinált, mert jól érzi így magát, és ezért még nem kell neki Jézus Krisztus.
Ezek után elváltak útjaink.
Én elkezdtem járni a gyülekezeti alkalmakra, vigyázva azonban arra, hogy még záróra előtt a borozóba is be tudjak érni. Ő csak oda járt, de ritkábban találkoztunk, mert nem tudott sokszor már zárásig maradni.
Majd egyszer bekövetkezett egy nem várt baleset, otthon elesett és eltört a nyaki csigolyája.
Kórházba került, az intenzív osztályon ápolták egy ideig, mert vérnyomása is nagyon kritikusra emelkedett. Arra kért minket, hogy a látogatásnál vigyünk be neki az üdítőbe öntve egy kis rumot vagy konyakot, mert nagyon szenvedett az alkohol hiánya miatt. Nem teljesítettük ezt a kérését.
Amikor kiengedték a kórházból, kapott egy készüléket a nyakára szerelve, amely a homlokcsontjába volt befurva és az biztosította a gyógyulását és azt, hogy ne tudjon a csigolya elmozdulni. Ezt a szerkezetet több hónapon keresztül viselte. Zavarta a közlekedésben, a járásban, ezért általában otthon maradt és ismerősei társaságában megemelt alkoholmennyiség fogyasztásával töltötte napjait. Általában napi 4-5 l bort fogyasztott el és már ritkán voltak tiszta pillanatai. De megtehette, mert otthon volt, ellentétben a borozói látogatással ahonnan haza is kellett menni.
Akkoriban már ritkán látogattam, Istenről nem lehetett beszélni vele, mert őt okolta a bekövetkezett balesete miatt.
Egyre mélyebbre süllyedt. Édesanyját bevitték az elfekvőbe, ő magához vett egy hajléktalan fiút aki gondoskodott róla és vezette a háztartást. Majd azt a fiút is kizárta egy alkalmommal és nem engedte be.
Magára maradt. A hajléktalan néhány nap eltelte után értesítette a rendörséget, hogy baj lehet a lakásban, mert semmilyen mozgást nem érzékel, de nem törődtek vele.
Körülbelül 8 nap eltelte után a lakók értesítették a rendőrséget, hogy elviselhetetlen bűz árad ki abból a bezárt lakásból.
A kiérkezett rendőrök megtalálták a már oszlásnak induló holttestet.
Bocsássatok, meg, hogy ezt ilyen részletességgel leírtam, de akkor ismertem fel igazából, hogy mit jelent Jézus Krisztus bocsánata és kegyelme.
Mivel jó barátok voltunk és az időnk nagy részét együtt töltöttük addig az időpontig amíg én az Urat választottam a borozó és az alkohol helyett. Ha nem találkozunk az Úrral és is járhattam volna úgy, mint ő. De mivel és elfogadtam a felajánlott kegyelmet, ezért az én életemben megindult az áldások sorozata, amíg az ő élete átokban folytatódott és végződött..
Sajnáltam őt amiért gyenge volt és amiért elutasította a többször is felé nyújtott segíteni akaró kezet. Mert ha elfogadja Jézus Krisztus az ő életét is ugyan úgy megváltotta volna, mint az enyémet.