Téma: Illusztrációk, példázatok

[bacsipista]

Így igaz.

Ez mindenkinek szól.
"...Elmenvéne széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek...." Márk 16,15


A lelki ajándékokat pedig mindenki megkapja, de nem egyformát és nem egyformán

4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.
5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.
6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.
7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.
8 Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.
9 Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.
10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta.
11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
1 Korintus 12, 4-11

[sajtosmagdi]

A tisztább kosár

A sváb parasztasszony hazajön a templomból. Unokája megkérdezi, hogy miről szólt a prédikáció? "Hát azt már nem tudom", - volt a kitérő válasz. Mire az unoka rákérdez: "Minek jársz akkor annyit a templomba, ha még a prédikációt se tudod?" - "Hát, - mondja a nagymama, - tudod, olyasmi ez, mint amikor kosárban hozol vizet: mire hazaérsz, a víz mind kifolyt belőle, de - tisztább lett a kosár!"

[bacsipista]

Ámen, így igaz. Az Úr igéje megtisztít, ha nem állunk ellent neki.

[bacsipista]

Csen apó története
 
    Egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely azt példázza, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.

Csen apó történetének a híre messze vidékre eljutott. Kivételesen bölcs embernek ismerték, akit azonban nem mindig tudtak megérteni.
Így történt akkor is, amikor Csen apó egyetlen lova elveszett az erdőben. Valahogy elszabadult, és úgy elnyargalt, hogy nyoma veszett. Este jöttek a szomszédok, hogy kifejezzék együttérzésüket a nagy bajban. Az apó azt kérdezte tőlük:
- Honnan tudjátok, hogy ez baj?
A szomszédok összenéztek, nem értették. Hogyne lenne baj, hiszen az öreg kenyérkeresete veszett el.
Alig telt el egy nap, bámulatos esemény következett. Csen apó lova hazajött négy vadlóval együtt, akikkel valahol a vadonban összebarátkozott. Az apó gyorsan becsukta a kaput, és beterelte a lovakat az istállóba.
Jöttek is a szomszédok, hogy sok szerencsét kívánjanak, hiszen Csen apónak nagy jó jutott osztályrészül.
- Honnan tudjátok, hogy ez jó? - kérdezte az öreg.
A falubeliek csodálkoztak, hiszen ennyi lóval a falu első gazdája lett Csen apó.
Másnap Csen apó fia elkezdte betörni, megszelídíteni a vadlovakat, közben az egyik úgy levetette magáról, hogy eltört a
lába. Csúnya, nyílt törés lett.
Újra jöttek a szomszédok, igazi, keleti részvéttel, hogy ebben a bajban melléjük álljanak.
Honnan tudjátok, hogy ez baj? - kérdezte megint Csen apó.
A szomszédok megdöbbentek, hogy egyetlen fia állapotára ilyet mer mondani. Közben a nagy csendet odakintről kétségbeesett jajgatás törte meg. Kiderült, hogy a postás jár a faluban, és behívókat visz szét a legényeknek, mert kitört a háború.
Csen apóékhoz is hozta a behívót.
- Micsoda szerencse! - mondták a szomszédok. - Ennek a fiúnak nem kell bevonulnia katonának!
- Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?" - mondta megint Csen apó.
De ez már sok volt a szomszédoknak! Felálltak, és szó nélkül hazamentek. Ki-ki gondolta a magáét. Csen apóék orvosért küldtek, és jött is a missziós orvos. Sínbe tette a törött lábat, majd olvasott nekik az evangéliumból. A család fogékony szívvel hallgatta, megismerték Jézus Krisztust, az ő Megváltójukat. Isten szeretete megragadta az egész családot.
- Ez igen, ez már szerencse! - újságolta most már Csen apó mindenfelé.

Ungár Aladár: ,,Íme, az ajtó előtt állok" c. könyvéből

[bacsipista]

A hűséges barát

    Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.
        Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést,és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ö is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét ismét mondta neki;
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?
A barát már annyit tudott mondani:
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt! Tudtam, hogy el jössz értem!

[bacsipista]

Órásműhelyben

Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.
- Úgy, most tehát rajtad a sor - mondta az egyik a kettő közül.
- Sajnállak! Most ugyan vidám vagy, de várj csak, majd ha egy évben több mint 31 milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.
- Micsoda, 31 milliószor ketyegni! - kiáltott ijedten az újonnan jött. - arra sosem volnék képes! - és kétségbeesésében azonnal meg is állt.

Ekkor beleszólt a beszélgetésbe a másik óra:
- Te buta jószág, minek hallgatsz ilyen szóbeszédre? Nincs semmi baj. Egyszerre mindig csak egyet kell ketyegned. Próbáld meg újra, ugye, ez nem is nehéz? És most még egyet, ezt is ugyanolyan könnyen, és most csak így mindig tovább.
- Ó, hát ez egyenként nem is nehéz! Akkor újra kezdem! - kiáltotta megkönnyebbülve az új óra. Összeszedte magát, és bátran ketyeget tovább, egyszerre mindig csak egyet. Nem számolta sem a napokat, sem a hónapokat, be év végére több mint 31 milliót ketyeget, és szinte észre sem vette.

Bárcsak mi, keresztények is csak egyik másodpercet a másik után vennénk, és nem az egész évet egyszerre! Az Úr imádságában a ,,mindennapi" szükségekről van szó (Mt. 6:11). ,,Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja" - mondja az Úr (Mt. 6:34). És az ígéret négyezer év után is érvényes: ,,... élteden át tartson erőd!" (5Móz. 33:25)

Ch. E. Cowman

[bacsipista]

A sánta róka és a tigris
 
Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába. A férfinek az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben? Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától. Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről.Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt. A szerencsétlen már majdnem halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott:
- Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az Igazságot! Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd!

forrás: http://tanulsagos-tortenetek-tarhaza.webnode.hu/news/a-santa-roka-es-a-tigris/

[bacsipista]

Manna vagy hagyma?

Az izráeliták panaszkodtak a manna miatt. Azt hiszem, a manna volt a legjobb étel, amit a világ valaha látott. Isten készítette, és ő tudta, hogy miként alkossa a legjobb táplálékot. Minden tápérték benne volt egyetlen fogásban, amire az izráelitáknak szükségük volt a pusztában való meneteléshez. Ennek ellenére nem tartották ízletesnek.
Az volt a baj, hogy Egyiptomban tönkretették ízlelőszerveiket az ottani hagymákkal. Amikor az ember a hagymát kívánja, akkor egészen biztos, hogy nem kívánja a mannát.
Amikor gyülekezeti tagjaim közül némelyek nem szeretnek jelen lenni az imaalkalmakon, és nem találnak örömet az istentiszteleteken és a munkában, bizonyosra veszem, hogy Egyiptomban jártak, és jól behagymázták magukat.
Tehát el lehet képzelni, hogy a legrosszabb keverék az, amikor a hagyma és a manna összekeveredik.

forrás: http://baptista.hu/vamospercs/beke/V.htm

[bacsipista]

Biblia

Egy indiai földműves Északnyugat-Indiában megtanulta kívülről János evangéliumának első fejezetét. Az aratás után kiment a környező falvakba, és ismét elmondta, amit megtanult. Ezt gyakorolta éveken át. Nyolc év alatt mintegy négyszázan fogadták el a keresztyénséget, és alámerítkeztek. Meg van írva: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55:10-11).

[bacsipista]

A prédikátor

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette e kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem.


A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: "Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette. Ha tudok egy vidám szót, mi megnevettette. Ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem."

Vajon hiábavaló az én életem?

[bacsipista]

Vasárnap

Egy kínai keresztyén beszélt arról az emberről, aki elment a piacra, kezében hét pénzdarabbal, amit zsinórra fűzve tartott magánál. Amikor látott egy koldust, aki szegényebb volt tőle, odaadott hat pénzdarabot a kéregetőnek. A koldus ahelyett, hogy hálás lett volna érte, nyomába szegődött az embernek, amíg végre lehetőséget látott rá, hogy ellopja tőle a hetedik pénzdarabot is. A kínai keresztyének ezt az esetet alkalmazva illusztrálják azt a tényt, hogy miután Isten hat napot adott az embernek, az ember ellopta azt az egy napot is, amit Isten magának tartott fenn.

[torokildiko46]

A prédikátor

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette e kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem.


A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: "Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette. Ha tudok egy vidám szót, mi megnevettette. Ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem."

Vajon hiábavaló az én életem?

 Köszönöm kedves István a történetet össze  szorúlt a szivem  is  nagy  igazság van benne!!! és  valóban elgondolkoztató

[bacsipista]

Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Jakab 4:17


35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
36. mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
38. Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?
40. A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
41. "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
43. jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
44. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
45. Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.
46. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
Máté 25:35-46