Tesók!
Lehet, félreérthető voltam, de abszolúlt nem ítélkezésnek szántam azt, amit írtam, inkább a témát megragadva fordultam Felétek, hogy mit tegyek, ha ezt tapasztalom?...nem ítélkeztem, írtam is, hogy csendben maradok és imádkozom értük...bocsánat, ha ennyire félreérthető volt a hozzászólásom...legyetek nagyon áldottak!!!
Drága testvérnőm.
Nincs semmi baj.
Nem értettünk félre. Tudom, elhiszem, és megértem azt ami bánt mert nagyon fájdalmas tud lenni az amikor látod, hogy a másik, vagy éppen a vezető képmutató, vagy nem éli meg az igét.
Mégis az ige két megoldást ad.
Az egyik az, hogy menj és beszélj vele négyszemközt, ha hallgat rád megnyerted az ő lelkét. Ha nem, ő felel az Úr előtt, de te megtetted azt amit kellet tegyél.
A másik az, hogy bemész a szobádba, magadra zárod az ajtót és imádkozol érte és böjtölsz, hogy az Úr hozzon változást az életébe.
Mert az Úr az aki a változást hozza, az Úr az aki a szívekben munkálkodik.
Talán az imádkozással és a böjtöléssel kéne kezdeni, és utána jöhet a beszélgetés. Azért, hogy az Úr készítse az ő szívét, és tegye befogadóvá.
Sose szabad elfelejteni, hogy mindenkinek vannak hibái, és valahogy a másikét mindig hamarabb észrevesszük, talán ezért is figyelmeztetett bennünket az Úr Jézus, a Mt. 7-ben.