Szép napot kedveseim!
Reagálnék az elhangzottakra. Most, mert közben le kellett nyomjak egy műszakot a gyárban...
Szóval, kedves Dafna! Újra végigolvastam az egész topicot, minden hozzászólást, s csak ugyanazt tudom elmondani alapvetően. De nem önmagamat akarom ismételni...
Ha az orvos oldalról nézzük a dolgot, nos, nem kell H- esküt tegyenek. Minden egyetemnek meg van a maga fogadalomtétele. Bemásoltam egy hivatkozást, amelyben a mai kor orvosi esküjei vannak felsorolva. Ezek egyike sem a H- eskü. S véleményem szerint nincs semmi gond ezekkel a szövegekkel.
http://stresszdoktor.hu/uploads/azeredetihippokratszieskszvegnekfordtsa.pdfMég mindig orvosi oldalról: minden egyes beteggel kapcsolatosan nagyon súlyos döntéseket kell hozzanak naponta, sőt óráról órára, vagy inkább percről percre. Ezt borzasztóan fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mielőtt bárminémű ítéletet hoznánk velük kapcsolatosan, esetleg pálcát törnénk felettük.
Nem gondolnám, hogy egyetlen orvos is azzal a titkolt szándékkal menne orvosi pályára, hogy akár egyetlen embert is a halálba segítsen, legyen az végstádiumos, vagy akár magzat. Tehát teszik a dolgukat legjobb tudásuk szerint. S mindegyik esetben azért, hogy - esküjükhöz híven - megmentse a beteg életét.
Ha álljon itt példaképpen egy-két történet. Ezek testközeli történetek. Az első kettő családon belüli, az egyik a feleségemé, a másik az enyém.
1./ Feleségem édesanyja volt benn a kórházban egy végelgyengüléses állapotban. A kérdés az volt, hogy gépre kapcsolják-e vagy sem. Kinek kellett ezt a kérdést eldönteni? A hozzátartozónak vagy az orvosnak? Meg lehetett volna-e menteni az életét egy gépi lélegeztetéssel? Nyilvánvaló, hogy mondjuk két héttel meghosszabbítani a haldoklását, vegetációját. Ha nem teszi gépre, akkor mondjuk három óra múlva áll be a halál. Ki döntsön? A hozzátartozó, vagy az orvos? A kórházban az orvosnak kell döntést hozni, mert a hozzátartozó nem áll abban a helyzetben, hogy jó döntést hozzon. Az orvos nem tette gépre a beteget, s a halál beállt kb három órán belül. Most akkor ez az orvos gyilkos????
2./ A másik eset az én édesanyám. Hasonló végelgyengüléses állapot, tüdőgyulladás, magas láz, szívelégtelenség. Az orvosnak megbízásunk alapján a feladata "
a saját belátása szerinti cselekedet". Édesanyám 24 órán belül meghalt. Élhetett volna még 48 órán túl? Elképzelhető. Gyilkos ez az orvos???
A következő példát a feleségem mondja tollba. Az ő pályafutása alatt történt. S ez abból a szempontból lényeges, mert a betegek és hozzátartozóik végletesen tisztában vannak a jogaikkal, s meg akarják mondani az orvosnak, hogy mit tegyenek és mit nem. Nekik jogaik vannak, s adott esetben bírósággal fenyegetőznek, ha sérülni vélik jogaikat.
A páciens vastagbéldaganattal került sebészetre, s előkészítették műtétre. A páciens és hozzátartozói kikötötték, hogy vértranszfúziót nem kaphat. Mindezt vallási-lelkiismereti okra hivatkozva tették. A betegnyilatkozat, amit a műtét előtt a pácienssel aláíratnak -ez szokásos eljárás -, tartalmaz egy olyan mondatot, hogy "a műtét közben minden döntést a beteg az orvosra hárít át" A beteg és a tanúk ezt a nyilatkozatot aláírták. A műtét közben erős vérzés indult be, vérpótlásra volt szükség.
Az orvosnak ebben a helyzetben döntést kell hoznia: ha nem kap a beteg vért, akkor meghal, ha kap, akkor a beteg önrendelkezése sérül. Ha a beteg nem kap vért, de ha vért kapna, megmenekülne, s az orvos nem ad vért, akkor ez neki lelkiismereti és büntetőjogi felelőssége.
Mit döntöttél volna ebben a helyzetben te? Az orvos adott vért s a beteg megmenekült. A vérvesztesége akkora volt, hogy pótlás nélkül az összes vére elfolyt volna.
S még csak ott tartunk, hogy az orvos felelőssége roppant nagy. Még nem beszéltünk arról, hogy én a beteg hogyan közeledjek az orvoshoz, milyen orvost válasszak, vagy milyent ne válasszak véletlenül sem... Mi van az én lelkiismeretemmel, s lehetne még sorolni a kérdéseket.
