Egy tipikus példáját olvashatjuk Lukács Evangéliumában:
43. Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
44. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
45. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
Lk 11,44-45 és tovább....
Szerintem, ha az Ige miatt sétödik meg valaki, nem hátrálhatunk meg, csak azért, hogy kíméljük a személyt. Lehet, hogy ez most keményen hangzik, de az Isten Ígéje nem ismer kompromisszumokat.