Téma: A megszentelődés útján

[bacsipista]

Segítettem egy emberen.  Nehézségei voltak, régóta nem dolgozik már, és elmondása alapján van olyan időszaka is amikor egy falat kenyeret sem tud enni.
Adtam neki pénzt, hogy vegyen magának élelmiszert, de arra kértem, hogy mutassa meg nekem, hogy miket vásárolt.
Becsületesen hozta a vásárolt árut a visszajáró pénzzel együtt.  Nagylelkűen nekiadtam a maradékot. Nem győzött hálálkodni. Valahogy olyan jóleső érzés fogott el, hogy ez az ember feltekint rám, és büszke voltam arra, bár nekem sincs sok, mégis segíthettem rajta.
Másnap a gyülekezetben bizonyságot tettem erről az eseményről.
Azután, igehirdetés közben megütött egy mondat.

"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ..." Máté 6,3

Befészkelte magát a gondolataimba, a szívembe és nagyon elszégyelltem magam. Igen szégyenkeztem azért, mert dicsekedtem tettemmel.
Visszaemlékeztem arra, hogy Jézus, amikor meggyógyított egy-egy embert nem egyszer úgy küldte el, hogy ne beszéljen róla. Nem akarta magának a dicsőséget, ő is az Atyjának adta azt. Én pedig fürödtem a tettemet helyeslő bólogatások tengerében.

Tanutam belőle és vágyódom arra, hogy egyre jobban magamévá tegyem Jézus tanításait, mert csak úgy közelíthetek a megszentelődés felé.

[Antee]

Áldott Testvérem!

Valóban nagy ajándék az, amikor adhatunk. Főként azért, mert nekünk volt miből adni, ami még ráadásul hálaadásra is indít.
Nem véletlen tehát, hogy jobb adni mint kapni. Ezt akik még nem élték át, azok vagy nem hiszik, vagy csak próbálják elfogadni.
Aki pedig már megélte, az nem felejti el az ebben rejlő áldást, lelki örömöt.

Valóban nem jó szétkürtölni az adományt. Ugyanis aki szívből ad Istenre tekintve, az nem a jutalomért cselekszik.
Hanem azért, mert szereti Istent és ez az adomány többé nem megerőltető, hanem természetes.

Mégis Isten jutalmazza azokat, akik így cselekszenek. Sose legyünk balgák, akik lecserélik ezt emberi elismerésre!

[bacsipista]

Olyan sok idő telt el legutóbbi jelentkezésem óta, hogy már lelkiismeret furdalásom támadt. Történtek dolgok melyeket próbálok megérteni, de nehezen mennek.
Naponta olvasom a Bibliát, imádkozom, járok  a gyülekezeti alkalmakra és a házi csoportba. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy nincs előrehaladás az életemben.
Megpróbálok türelmes lenni, de csigalassúságúnak érzem az előremenetelemet. Pedig szeretnék szolgálni, elkerülni az ajtónállóságból, mert szerintem nem nekem való a rendezőség. Mosolyogni amikor nincs kedvem, beszélgetni idegen emberekkel akikről semmit sem tudok, és még sok más amivel nem vagyok kibékülve.
Mit lehet tenni ilyenkor? Szeretnék egy olyan  szolgálatot ahol nem lenéznek, hanem felnéznek rám. Ahol megmutathatom, hogy mit tudok.
Isten segíteni fog ennek megtalálásában?

[Antee]

Áldott Testvérem!

Hogy mit tudsz? Azt biztosan kijelenthetem, hogy Isten nélkül semmi jót. Hiszen nélküle semmi jót nem tehetünk.
Az mindenféleképpen jó, hogy szeretnél törekedni előre, Isten iránt való szolgálatban.

Viszont a törekvésünk kimenetele nem e világ hierarchiájához hasonló, mivel Isten országában az a nagy aki megalázza magát.
A legjobb amit Te is tehetsz, hogy Isten lábai előtt tanulj, közeledj hozzá és tartsd meg a parancsolatait.

Ha kipróbáltak vagyunk, akkor sokféle jó cselekedetekre használhatóak leszünk Isten kezében. Viszont ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy ugyan Isten gyermekei vagyunk, de egyben a szolgálatra csupán egy eszközök.

Istenkáromlás ha tetszetősnek látjuk magunkat egy szolgálatban. Legyen bennünk alázat!

Bátorítalak, hogy legyen tűz a szívedben Isten iránt, viszont ne legyél buzgó annyira, hogy a nagy igyekezetben megfeledkezz Isten szelíd hangjáról.

[bacsipista]

Kedves testvérem, nagyon elgondolkodtatott amit írtál, főleg ez a mondatod vágott mellbe:

Istenkáromlás ha tetszetősnek látjuk magunkat egy szolgálatban.

Ráadásul kaptam egy levelet is amely meggyőzött abban, hogy hibás a szolgálathoz való hozzáállásom és ne lázadozzak ellene, hiszen az Úr tudja mennyire fontos az amit csinálok.

Elfogadom azt intést és szégyellem magam. Eddig azt hittem, az istenkáromlás azt jelenti amikor szidom Isten, esetleg káromkodásként használom a nevét. Eszembe sem jutott volna, hogy ugyan ezt fejezhetem ki gondolataimmal vagy cselekedeteimmel is.

Letérdeltem az Úr elé és bocsánatáért esedeztem. Kértem, hogy adjon örömöt a szolgálatomban és ne engedje, hogy csalóka érzések uralkodjanak el rajtam és azok vezessenek.

Kérlek, hogy te is imádkozz értem, mert szeretnék jó és hűséges keresztény lenni.

Megpróbálom gondolataimat megzabolázni és csak az Úrra figyelni.

[Antee]

Szia Testvérem!

Sajnos a legtöbb keresztény nincs tisztábban az Istenkáromlás fogalmával.
Az csak természetes, hogy illetlen szavat nem szólunk Istenünk ellen, de ugyanez lenne a helyzet a cselekedeteinkkel!

Ha a szolgálatot nézzük, fontos megérteni, hogy Istennek nem egy pitbullra van szüksége. Lehet hogy erős, de irányíthatatlan az az ember, aki folyton előretörve Isten előtt fut.

Istennek olyan szolgálókra van szüksége, akik Őt követik alázatban. Nem szabad erősnek lennünk, emberileg nézve semmiképpen sem. Ha Isten erős bennünk, akkor ott sok gyümölcs fog teremni és a szolgálat nem a mi kezeinken, hanem Isten tenyerén fog nyugodni.

[bacsipista]

Hosszú folyamaton mentem végig az elmúlt másfél hónapban. Visszamondtam minden szolgálatomat és csak megfigyelőként jártam a gyülekezetbe.
Részt vettem a vasárnapi istentiszteleteken és vártam, hogy mikor szól hozzám az Úr. Elmélkedtem a hallott tanításokon és vártam a hangot.
Hiába. Az igék zakatoltak a fejemben, sokat már kívülről is tudok, de nem szól hozzám.
Hát hiába járok a gyülekezetbe?
Hiába olvasom a Bibliát?
Hiába imádkozom?

Mit rontottam el, hogy nem hallom Istent?

[Antee]

Áldott Testvérem!

Abban biztosan egyetértünk, hogy Isten tökéletes, nem személyválogató, éppen ezért nem az Úrban van a hiba. Ahogy szokták mondani, a hiba az ön készülékében van.

Adatott a Szent írás, Isten kinyilatkoztatott akarata amely a legtöbb háztartásban megtalálható, de lehet porosan. Te ragaszkodsz az igéhez, vágyva vársz Isten feleletére, biztosan ezért is keseredsz el hogy nem kapsz annyit Istenből, ami megelégítene. Ha valóban Istent tartod mindenednek, minél közelebb és közelebb törekszel jelenlétéhez, akkor sosem fogsz megelégedni. Ez így jó, amíg ezen a földön élünk nem is szabad betelnünk és teli hassal hátradőlve egy szinten megmaradni.

Isten nem engedi, hogy ingadozzon az igaz. Minden kérdésre megkaphatjuk a választ az Ő jelenlétében.
Ha nem szól újat, akkor még az előző utasítása van érvényben. Visszamondani egy szolgálatot semmiképpen sem szabad,
csak akkor, ha azt egyértelműen az Úr akarata. Fontos mindig szemünk előtt tartani azt, hogy nem csupán a szolgálatra hívott el minket, hanem a vele való közösségre is és a tanulásra is. Mindennek meg van a helye. Elsőként az Istennel való közösség, ha ez nincs meg, akkor ott se a szolgálat se a tanulás nem fog eredményt hozni. Istennel való közösség az ima, ami sosem hiábavaló, továbbá az akaratának a megcselekedése. Másodsorban pedig a tanulás, amely összefonódik Istennel való járásunkkal. Majd jön a szolgálat, amely az Istennel való kapcsolatunk és a tanítványság gyümölcse.

Ez is egyfajta "szentháromság", amely szétválaszthatatlan, de mégis megvan mindennek a maga szerepe.

[bacsipista]

Volt egy álmom amely teljesen felkavart.
Álmomban  egy kis hajót készítettem és vízre bocsátottam. Jött a szél, felborult és elsüllyedt.

Felébredve az egész éjszakából csak ez a kép maradt meg. Valahogy én is azt érzem, hogy az én életem is felborult. Idegen és ismeretlen vizeken evezek. A nehézségekkel és akadályokkal nem tudok megküzdeni, pedig akarok.
Olvasom a Bibliát, erőt akarok gyűjteni belőle, mégis gyengének érzem magam. a gyülekezetben vidám és boldog arcokat látok és irigy vagyok amiért én nem tartozom közéjük. Talán azért, mert sokat gondolok a multamra amikor még minden rendben volt?

Ma Jeremiás könyvében olvastam:

4 Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a lánctól, amely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jőnöd, jőjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljőjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld előtted van, ahova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda.(Jeremiás 40,4)

Úgy érezem, hogy Isten szólt most hozzám. Rám bízta a választás lehetőségét. Azt, ha maradok az Ő útján akkor velem marad és támogatni fog, ha nem akkor maradjak meg a kétségeimben, vagy forduljak vissza oda ahonnan jöttem, a világba, de ott Ő már nem lesz velem.

[Antee]

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Máté evangéliuma 6,24

Ahogyan a tanítványok életébe is eljött, úgy mi is részesei vagyunk a hajóútnak. Jézus mikor imádkozott az Atyához azt kérte, hogy tartson meg minket a Világban. Bizony a gondokat, a nehézségeket és a ránk törő veszedelmeket nem kell bemutatni senkinek sem.
Vajon megfeledkezünk arról, hogy Jézus velünk utazik? Talán nem törődik velünk?

Jézus ott akkor a hajóban volt, közel a tanítványaihoz. De immár Jézus bennünk él! Nincs értelme kiugrani a hajóból egy mentőöv kíséretében. Mégis sokan megteszik, sodródva az árral ahelyett, hogy bíznának teremtőjükben.

Áldott Testvérem, inkább érdemes Jézusért a halálba menni, mintsem a könnyebb utat választani. A Biblia olvasás önmagában nem elég. Az nem ad személyes kapcsolatot Istennel.
Az átadás, az alárendelődés, a jó cselekedet, az irgalom, a hit és a benne való kitartás és alázat jellemzi az Őt követőit.

Tarts ki Te is mellette, Ő nem elégszik meg a második hellyel.

[bacsipista]

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Máté evangéliuma 6,24

Értem én, és nem is akarom már a világot szolgálni. Ott már nem érzem jól magam. Zavar a hazugság, a kétszínűség, a durvaság, a hazudozás, erőszak és sorolhatnám, hogy mi minden.
Benne élek én is de már nem az én világom.
Többre vágyom, másra. Érzem, hogy Isten közelben megtalálom és részese lehetek annak amire oly nagyon vágyódom.

[Antee]

Bizony Testvérem jól mondod. Isten közelében megtalálod mindazt, ami megelégít. Isten közelébe pedig a benne való ismeret által lehet jutni. A hazugságok, kétszínűség és a durvaság sajnos megtalálhatóak a gyülekezetekben is. Éppen ezért aki a gyülekezettől várja a felüdülést, a vezetést, akkor az vagy félre lesz vezetve vagy éppen csalódik abban.

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."
Máté evangéliuma 5,6

[bacsipista]

Közeledik karácsony. Ilyenkor azon gondolkodom keresztényként hogyan ünnepelhetem ezt az ünnepet. A megszokott eddig az volt, hogy összejött a család, nagy eszem iszom, dínom-dánom következett, majd szétosztottuk az ajándékokat, örültünk, vagy bosszankodtunk rajtuk, a végén pedig mindenki ment a saját útjára.
Keresztényként úgy érzem, hogy Isten nem ezt várja el tőlem. Talán beszélnem kellene ilyenkor Jézusról, de egy világi környezetben ez olyan nehéz, és nem akarok nevetség tárgya lenni.
De úgy gondolom, nem olvadhatok be a világba egy ilyen alkalomnál sem, hogy egynek tűnjek velük. Hiszen nekünk fényleni kellene, mint a csillagoknak.

[Antee]

Igen Testvérem, ha egy Istentől távoli közösségben vagyunk, akkor nem elvegyülni, hanem kitűnni kell. A karácsonyról pedig az a meglátásom, hogy egy olyan ünnep ez, amibe sok hazugság és felszínes dolog keveredett bele. Sokaknak, akik nem is hívők, fontos az efféle ünnepek. Ez egy jó alkalom lehet, hogy az ajándékozás és a jó ételek mellett bizonyságot tegyünk a Megváltónkról. Számomra a karácsony egy a többi nap közül. A keresztény életnek folytonosnak kell lennie, mint imádságban, úgy hálaadásban is. Egy napon sem elfelejtve, hogy kikké tett minket Jézus, mit adott értünk és hogy mi a feladatunk. Egy világi környezetben először a tetteink beszélnek, és ha azok Istenről tesznek bizonyságot, akkor a szavaink sem lesznek erőtlenek.

Éppen ezért világítanunk kell és nem csak beszélnünk. Hiszen az Úr igéje is ezt mondja:

1Korintusi levél 4,20
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben."

[bacsipista]

Elmúlt a karácsony, az újév, lassan vége a télnek is. S napok telnek, úgy tűnik mintha gyorsabban követnék egymást.  Ilyenformán az események is elgyorsultak az életemben. Életvitelem megváltozott. Úgy kezdem a reggelt, hogy hálát adok az Úrnak amiért őrizte álmom és adott egy új napot. Imádkozom, olvasom a Bibliát majd imádkozom. Elmondom az Úrnak gondolataimat, vágyaimat, csalódottságomat és örömömet.
Munkába menet dicsőítéseket hallgatok és folyton Róla beszélek. Elmondom szinte válogatás nélkül mindenkinek, hogy mennyi mindent köszönhetek Urunk megváltó kegyelmének.
Többnyire meghallgatnak, de arra a kérdésre, hogy akarod-e te is Jézust az életedbe hívni kerülik az őszinte választ. De volt már olyan aki eljött velem a gyülekezeti alkalomra és azóta is jön rendszeresen.
Ismerőseim  megkérdezik, hogy mit csinálok, mi történt velem, mert magabiztosnak, vidámnak látnak nap, mint nap és nem panaszkodom, sőt még a tekintetem is megváltozott.
Erre én csak azt tudom válaszolni, hogy Isten kegyelme megújított.
Vannak nehéz napjaim amikor úgy érzem, hogy minden ellenem esküdött. Lapos a pénztárcám, üres a hűtőszekrényem, munkatársaim áskálódnak ellenem és sok más hasonló dolog. Korábban szitkozódtam, kölcsönt kéregettem, vitatkoztam és békétlenségben éltem. Most pedig az Úrnak átadom a problémáimat és rá bízom a megoldásukat. Nem kell éheznem, mert meghív egy-egy testvér vacsorára vagy hétvégén ebédre, olykor csomagolnak, hogy vidd magaddal, nekünk úgy is több van mint kellene. Kapok egy váratlan munkát és az érte járó fizetség megszünteti anyagi gondjaimat, vagyis gondoskodik rólam az Úr.
Meglepődtem azon, amikor egyik áskálódó munkatársam mellé álltam amikor számon kértek tőle egy munkaköri mulasztást és ő nem tudta kimagyarázni magát. Megvédtem, bár ellene is szólhattam volna. Ő azóta csak pozítiv dolgokat mond rólam és békesség lett közöttünk.
Jó az Úr, és nem hagyja elveszni bárányait. ezt tapasztalom nap, mint nap. Talán ezért viselkedek én is úgy, mint egy szerelmes ifjú és róla beszélek szünet nélkül.