Szerző Téma: A megszentelődés útján  (Megtekintve 9162 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #30 Dátum: 2013 Április 06, 06:49:41 »
 
Látom a gyülekezetben, hogy egyesek nem élnek a gyülekezeten kívül keresztényi életet.
Bent az épületen belül, aranyosak, kedvesek, de amint kilépnek a gyülekezet kapuján teljesen megváltoznak.
Beülnek a kocsijukba és vezetés közben udvaritlanik, tolakodók és káromkodók.
Ha az utcán találkozunk szégyellik kimondani, hogy Isten áldjon, vagy áldjon az Úr, hiszen az égő a világi emberek előtt. Vagy még erre sincs szükség mert elfordítják vagy lehajtják fejüket találkozásnál és ez által elkerülhetik a köszönést.
Nem tudom, hogy Jézus ezt  látva mit él meg.
Az ilyen keresztények, hogy fognak megállni az Úr színe előtt?
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #31 Dátum: 2013 Április 12, 10:07:52 »
Az Istentisztelet nem a gyülekezeti épületben kezdődik, hanem a szívünkben. De sokan ezt nem értik, és nem csak a hétköznapjaikat élik hiábavalóan, de a gyülekezeti alkalmakkor is a jó időtöltést keresik.  Nagyon jó kérdést tettél fel, vajon hogy fognak megállni az Úr színe előtt?

Márk evangéliuma 8,38
"Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Jézus azért jött, hogy kiszabadítson minket a bűn és a halál állapotából. Ez pedig úgy lehetséges, ha a halhatatlan és bűntelen Jézus él bennünk. Ahogyan Jézus kikergette a kalmárokat Isten házából, úgy minket is hasonlóan tisztít meg a hiábavalóságoktól.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #32 Dátum: 2013 November 20, 13:07:19 »
Több, mint fél év telt el és nem adtam magamról életjelt.  Úgy gondolom ideje megosztanom, hogy mi volt ennek a hallgatásnak az oka.

Megbántottak a gyülekezetemben és úgy éreztem, hogy nincs ott már semmi keresnivalóm. Amikor csak rátekintettem arra a személyre akinek a szavai tőrként hasítottak a szívembe, nem tudtam vele többé közösséget vállalni.
Ez miatt elmaradoztam az összejövetelekről és az Istentiszteletről.
Bár olvastam a Bibliát továbbra is, de nem kötött le úgy, mint korábban. Ezért ritkábban vettem a kezembe.
Beszéltem Isten szeretetéről mindezek ellenére, de úgy éreztem, hogy hamisan csengenek a szavaim.  Hiszen gyűlölet és megbocsátatlanság van a szívemben valaki iránt, akkor mi jogon beszélek szeretről?

Nem bírtam tovább. Letérdeltem az Úr elé és elmondtam neki, hogy az az ember milyen mélyen megbántott. Meg akarok neki bocsátani, de hasztalan próbálkozom, sikertelen minden törekvésem.

Válasznak azt kaptam, hogy István, akit megköveztek, ő is megbocsátott az ellene támadóknak. Ő is ember volt, mégis meg tudta tenni. Akkor én miért mondom, hogy képtelen vagyok erre?
Újból letérdeltem az Úr elé és elmondtam, hogy meg akarok bocsátani neki. És hallgattam. Vártam. Majd elkezdett folyni a könny a szememből, rázkódott a vállam a zokogástól és hallottam  szívemben az ösztönzést, hogy kimondjam: Megbocsátottam.
Nagyon nehezemre esett kimondani ezt az egy szó, talán mert Istennek ezt szívből kellett megtennem, nem felületesen csak odadobva tartalom nélkül.
Kimondtam és leírhatatlan megkönnyebbülésben lett részem.

Elmentem a gyülekezetembe. Átöleltem azt az embert akire haragudtam  és szemébe nézve azt mondtam: Bocsáss meg amiért haragudtam rád!
Ő visszaölelt és azt válaszolta: Te is nekem amiért megbántottalak. Rossz napom volt és felelőtlenül viselkedtem. Azóta már én is megbántam.
Ahogy ez megtörtént ismét újra érzem a vágyat, a szeretetet az Úr, és a gyülekezeti testvéreim iránt.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #33 Dátum: 2013 November 21, 10:53:16 »
Szia áldott Testvérem, örülök hogy újra hallok felőled!

Érdemes ezzel az igével kezdeni:

Máté evangéliuma 18,23-35
"Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."


Ebben a példázatban nagy tanítás rejlik, elsőként felismerhetjük általa, hogy mennyi bűnünket engedte el Isten és hogy mekkora ehhez képest azok a bűnök, amelyeket az emberek követnek el ellenünk. Ez jól érezhető a 10 ezer tálentum és a 100 dénár különbsége között, ugyanis 1 tálentum az 6000 dénárt ért.
Az Isten ellen elkövetett bűneinkhez képest nem nagyok azok a bűnök, amelyeket ellenünk követnek el.

A másik tanítás, amely egyben sokkoló is, hogy Jézus a szívbeli megbocsátáshoz teszi a mércét. Nem elég gondolatban megbocsátani, mégis sokan itt elakadnak. Ugyan lehet ez az első lépés a szívbéli megbocsátáshoz, de mindenféleképpen szükséges idáig eljutni.

Ahogyan a bizonyságodban is írtad, az Istennel való kapcsolatodban is meglátszott az, hogy harag és megbocsátatlanság volt a szívedben:

Jakab levele 1,20
"Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát."


De végül megértetted, hiszen Isten elvezetett a felismerésre, és így szívedből meg tudtál bocsátani. A gyümölcsét is megtapasztaltad, hirtelen leoldódott az a tonnányi súly, amelyet magad után húztál.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #34 Dátum: 2013 November 21, 13:31:15 »
Köszönöm az igék amelyeket hoztál teljes mértékben igazak. Az Úr nekem minden bűnömet megbocsátotta, akkor hogy jöhetek én ahhoz, hogy ostoba módon haragot táplálok testvérem ellen.

Prédikátor 7, 9   
"Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik."


De úgy látszik szükségem volt erre a leckére. Nagyon boldog vagyok, hogy békesség van a szívemben és igyekezni fogok, hogy megbocsátatlanság ne maradjon bennem.

Efézus 4, 26.
 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27. helyet se adjatok az ördögnek.


Viszont szeretném megkérdezni, hogy most nekem ki kell állnom a gyülekezet elé és el kell mondanom, hogy miért nem jártam közéjük hónapokig és hogy bocsássanak meg? Vagy tegyem úgy, mintha mi sem történt volna?

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #35 Dátum: 2013 November 22, 11:27:45 »
Ez egy jó kérdés Testvérem.

Tulajdonképpen ez egy bizonyság, amelyből sokan okulhatnak. Szerintem ha a gyülekezet elé tárod, akkor mindazokhoz szólni fog, akik éppen haragot tartanak, és az esetedből okulva meghozhatják a mihamarabbi döntést.

Ha pedig úgy teszel mint ha mise történt volna, akkor elhallgatod Isten munkáját, amely szabadságot adott neked.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #36 Dátum: 2013 November 22, 13:13:09 »
Köszönöm a válaszod, igazság van benne.  Igen amit az Úr cselekedett bennem az nem csak magánügy. Egészen biztos, hogy vannak a közösségben olyanok akik hasonló problémával állnak szemben.
Hallgatok rád, és  következő osszejövetelen jelezni fogom azalkalovezetőnek, hogy bizonyságot szeretnék tenni. És ezzel talán a rólam elindult találgatásoknak, hogy  miért maradtam el, véget tudot vetni.
A következő kérdésem az lenne, honnan tudom meg, hogy az Úr milyen szolgálatban akar látni engem? Mert voltam már rendezői szolgálatban, amely nem nagyon töltötte be az elképzeléseimet. Keressek én magam, vagy várjam meg amíg felkérnek valamire?
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #37 Dátum: 2013 November 24, 18:45:37 »
Kedves Testvérem.

A szolgálatok sajnos nem úgy működnek manapság, ahogyan kellenének. Vannak, akik önmagukat állítják szolgálatba, mások rokoni szálon "öröklik" meg a tanítói, pásztori és egyéb szolgálatokat, és ez által olyan szolgálatokat töltenek be, amelyekhez nincs elhívásuk és így nem is teremhetnek gyümölcsöt.

Isten először az elhívását adja, majd erre alkalmassá tesz, ezután pedig munkába állít.

Jeremiás könyve 1,5
"Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé."


Ezért a szolgálatot nem a saját akaratunk szerint kell megválasztanunk, hanem figyelmeseknek kell lennünk az Úr szavára. Ehhez viszont valódi kapcsolat kell Istennel, máskülönben hogyan értenénk meg akaratát az életünkre nézve?

A szolgálat másik szemszögéből pedig nem szakosodhatunk. Nekünk az a dolgunk, hogy megtartsuk az Úr parancsolatait és ez által alkalmas eszközök lehetünk az Ő kezében. 

2Timóteus 2,20-21
"Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas."



"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #38 Dátum: 2014 Április 24, 12:01:30 »
Vártam a szolgálatra. Egy olyan területre amit nem én szemelek ki magamnak, hanem megvárom hogy az Úr helyezze azt a szívemre.

Imádkoztam és megkaptam.

Rövidesen elmondom hogyan és mi történt.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #39 Dátum: 2014 Április 24, 12:10:58 »
Rendben Testvérem, várom a további részleteket.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #40 Dátum: 2014 Április 24, 19:41:18 »
Olvastam a Bibliát.  Leragadtam Ézsaiás igéjénél

"1. Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót."
Ézsaiás 61, 1-2


Minduntalan vonzott valami ehhez az igéhez éz ezen üzenet körül jártak a gondolataim.
- Az Úr kegyelmét hirdetni
- Szabadulást hirdetni a foglyoknak
- Szabadságot hirdetni a megkötözöttségekben élőknek
- Megvigasztalni az összetört szívű embereket
- Reményt és hitet adni az elveszett hitűeknek, az céltalan életet élőknek.

Ezek a gondolatok  nem hagytag nyugtot, de nem voltam biztos abban, hogy valóban az Úrtól származnak, vagy csak az érzelmeim akarnak vezetni.
Vártam valamilyen jelre, ami megerősít ebben.

Jól tettem testvérem, hogy várakoztam és nem kezdtem el öntevékenyen jelentkezni valahová?
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #41 Dátum: 2014 Április 25, 10:08:38 »
Kedves Testvérem.

Jeremiás könyve 1,4-5
"Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé."


Isten hatalmas, mielőtt még megszületnénk, már megadja az elhívásunkat. Úgy hiszem, hogy nem kell azon rágódnunk, hogy milyen elhívást kaptunk Istentől, hanem egyszerűen csak át kell adnunk magunkat Neki, és az Ő vezetése által bevezet minket azon helyekre, ahol látni akar minket. Továbbá hiszem azt, hogy nekünk nem szakosodnunk kell szolgálati területekre, hanem minden jó cselekedetre alkalmasak kell hogy legyünk. Üres cserépedényeknek kell lennünk, amit Isten bármikor és bármivel megtölthet.

2Timóteus 2,21
"Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas."


"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #42 Dátum: 2014 Április 28, 12:10:13 »
Köszönöm testvérem a gondolatokat. Valóban az elhívásunkat az Úr adja meg.

Volt egy 3 napos gyülekezeti konferencia amelyen, mint rendező szolgáltam. Nem volt sok dolgom, fogadni, helyre igazítani kellett az érkezőket, a háttérben a rendre vigyázni, és az adománygyűjtő kosarakkal a gyüjtésnél szolgálni. Szerettem ezt csinálni, erre elhívtak, de ez emberi elhívás volt.

Megszólított az Úr ezen az alkalmon. Mindenki kapott ajándékként egy kis kavicsot amelyre egy igehely volt ráírva. Én amit kaptam azon az Ézsaiás 61, 1-2 volt írva. Meglepődtem és azt mondtam, hogy micsoda véletlen, azt az igét kaptam amely az utóbbi időben erősen foglalkoztat.

Másnap valaki sms-ben elküldte ugyanezt az igét. Ez már a 2. megerősítés volt. Végül amikor el kellett ismernem, hogy ez nem a véletlen műve, felhívott egy testvér aki elmondta, hogy imádkozott értem és az Ézsaiás 61, 1-2 igevers jött elé azzal a gondolattal, hogy ezt ossza meg velem.

Megkaptam ezáltal a 3.megerősítést. Nem sokkal ezután meghívást kaptam börtönmissziós szolgálatra, egy szindarab egyik szerepére és előadtuk a Kozmai utcai börtönben a "Menny kapuja, pokol lángja" című szindarabot. Akkor és ott helyezte az Úr a szívemre, hogy evangélizációs szolgálatra hívott el.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #43 Dátum: 2014 Május 09, 11:35:52 »
Nagyszerű Testvérem, Isten megerősítette 3 ízben is az elhívásodat. Az elhívásunkat nem mi választjuk, nem kívánságműsor. Lehet vágyni rá (1Kor. 14,1), amelyet Isten megadhat, de ha nem kapunk rá elhívást, akkor jobb ha nem kezdünk el benne szolgálni, mert az csak emberi erőlködés lesz. A Lélek is akképpen ossza szét a lelki ajándékokat, amint akarja, nem ahogyan mi akarjuk.

1Korintusi levél 12,11
"De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja."


De vannak sokan olyanok is, akik nincsenek tisztában az elhívásukkal, de már abban járnak. Ugyanis Isten nem ad hozzá oklevelet, ő elhív, késszé tesz, és beállít a szolgálatba.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A megszentelődés útján
« Válasz #44 Dátum: 2014 Május 21, 08:49:57 »
Úgy gondolom, hogy Isten mindig megerősíti azt amivel meg akar minket bízni.
Egy velem történt eset kapcsán döbbentem rá erre.

Volt egy közösségi rendezvényünk, amelyen egyáltalán nem éreztem jól magam. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mi keresnivalóm van itt nekem? A gyerekek kreatív ajándékokat készítenek, amiben én nem veszek részt. A ki és bepakolást testvéreim nélkülem is elvégzik, fényképeket készíteni tud az akinél van fényképezőgép ...Vagyis értelmetlen itt lennem.

Az alkalom végén azonban megjelent egy ember, aki beszélgetni kezdett velünk, a többiek nem tudtak kielégítő választ adni kérdéseire, végül engem hívtak segítségül. Az Úr megnyitotta rajtam keresztül a mennyei csatornát, és az látogató aki elégedetlen volt minden eddigi válasszal, megdöbbenve tapasztalta, hogy eddigi ismeretei az Úrról mennyire tévesek és hibásak.
Ő, aki eddig csak a "Miatyánk"-ot tudta imádkozni, - mert azt tanították neki, hogy Istent megszólítani imában másként nem lehet -, most segítségért könyörgött az Úrhoz, saját szavait imádkozva.
Néhány nap múlva ez az ember ismét meglátogatott minket, hitben megújulva és bizalommal telve.

Ekkor értettem meg, hogy ez is egy megerősítés volt számomra az Úrtól, hogy nem felesleges a szolgálatom és az engedelmességem.

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12