Téma: Márk evangéliuma

[Antee]

Márk Evangéliuma 1,34
"Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt."


Mennyire jó lenne ezt sűrűn megélni körülöttünk. De miért nem tapasztaljuk úton, útfélen mindezt?
A hitünkkel van baj? A beteg hitével van baj? Honnan jön a hit? Mit jelent hinni?

A hit ajándék, a hit, Istentől van (Róm 12,3; 1Kor 12,9; Ef 2,8)!
A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés (Zsid 11,1). Tehát nem hiszékenység, hanem ismeret!
Mit ismerhet aki gyógyít? Pontosabban Kit? Aki Istent ismeri, annak hite valódi!
Nem lökdösésre, rákiabálásra, rázkódásokra van szükség, hanem Isten ismeretre!
Olyan ismeretre, amely tudja, hogy mi Isten akarata.

Azt hiszed közöd volt ahhoz, ha általad bárki is meggyógyult?
Semmi! Egy eszköz vagy, akit Isten használ. Ha megszenteljük magunkat Isten iránt való kedvességben, akkor olyanok leszünk, akiket Isten örömmel vesz elő mindenféle használatra. Ez a mi örömünk, hogy Isten kedvességet leljen bennünk. Ez mind, amit adhatunk Neki!

[Antee]

Márk Evangéliuma 1,35-37
"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres."

Jézus nem volt rest. Hajnalban felkelt csak azért, hogy az Atyával töltse az idejét imádkozáson keresztül.
Ha Neki ennyire szüksége volt erre, akkor talán nekünk kevésbé? Jézussal minden rendben volt, nem a bűnei felsorolásával töltötte meg az imádságait! Jézus az Atya akaratát kereste minden pillanatban.
Ahogy növekszünk az Úrban, úgy válik egyre szükségesebbé az imaéletünk. Időt kell szakítanunk az imádkozásra,
minden mást félre kell tolni érte. Az imádkozás nem csupán kérésre használható, nem csak bűnvallásra, hanem dicsőítésre, erősödésre és táplálkozásra. De amikor imádkozunk, az ellenség is harcba lendül. Megpróbálja elterelni a figyelmünket, megpróbál megzavarni valamivel.

[Antee]

Márk evangéliuma 1,38-39
"Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket."

Van amikor Isten kihív minket egy helyről, hogy máshol használjon minket. Ha átadott életünk van amely csak is Istenen függ, akkor használni fog minket! Legyünk érzékenyek az Úrra, értsük meg azt, hogy mi az Ő akarata (Ef 5,17). Láthatjuk, hogy az evangélium hirdetéséhez az Úr ereje is társult. A munkaterület nagy, a feladat is sok, így ahová Ő elhív, ott fontos munkálatok várnak minket.

[Antee]

Márk evangéliuma 1,40
"Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani."

Krisztus feltámadása után ez az ige egy új képet ad nekünk. A lepra ugyanis a bűn jelképe.
Kimondhatjuk, hogy megtérésünk előtt mindannyian "leprások" voltunk.
Viszont odaléptünk Jézus elé és kértük, hogy tisztítson meg minket. Mondanom sem kell, hogy vajon akarta-e!
Mi váltunk Jézus hirdetőivé, a megtisztulás bizonysága a Világ számára.

Hirdetjük?

[Antee]

Márk evangéliuma 1,41-42
"Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult."

Jézus csodálatos szeretetét az apróságokban is megismerhetjük. Egy napon, egy leprás ment elébe és kérte, hogy ha akarja, akkor gyógyítsa meg.
Többször olvastam ezt a részt az igéből, de nem láttam mást ebben a történetben, egy gyógyításon kívül. Viszont jóval több van ott, mint egy leprából való meggyógyulás. Először tudnunk kell azt, hogy mi volt a sorsa abban az időben egy leprásnak. A mózesi törvényekben olvashatjuk, hogy ha valaki leprásnak bizonyult, azt kizárták a közösségből. Jelét kellett adniuk annak, hogy leprások. Gondozatlannak kellett kinézniük és kiáltaniuk kellett, hogy tisztátalanok! Az emberek féltek a közelükben lenni. Nem bántak velük emberségesen. A leheletüktől és az érintésüktől is rettegtek. De mit is akarok ezzel mondani?

Vegyük észre, hogy Jézus először megérinti a leprást és azután gyógyítja meg!
Értsük meg azt, hogy Jézus mit tett egyetlen érintésével, és most nem a gyógyításról beszélek.
Szüksége van a testnek is gyógyulásra, de még inkább a léleknek.

Legyünk mi is olyanok, akik nem csak cselekednek, hanem mindent szeretetben visznek véghez (1Korintusi levél 16,14).
Az Ő szeretete már bizonyított. Most mi következünk. Az iránta való szeretetünk az, ha a parancsolatait megtartjuk.
Azt pedig tudjuk, hogy nem nehezek a parancsolatai. (1János levele 5,3).

[Antee]

Márk evangéliuma 1,43-45
"Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!" Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől."

Jézus az imént egy Messiási csodát tett. Ugyanis a leprából való gyógyulás a Messiási csoda egyike!
Megmondta ennek a férfinak, hogy menjen el a paphoz és mutassa meg magát neki (bizonyságul nekik).
Miért is? Mint azt előbb írtam, ez egy messiási csoda volt, és ezzel azt üzente Jézus a leprából megtisztult által a papoknak, hogy itt a Messiás. Isten rendelete szerint a leprából megtisztult embert úgy kell felkenni, mint Isten papját!

[Antee]

Márk evangéliuma 2. fejezet

Márk evangéliuma 2,1-2
"Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét."

Sokan akarták látni Jézust, mert úgy tanította az embereket, mint akinek hatalma volt (Mt 7,29)!
Többen csak a ház körül találtak helyet maguknak, hogy ha már nem is látnak semmit Jézusból, legalább
hadd hallják beszédeit. Lehet te is eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy bárcsak beszélhettél volna
Jézussal vagy esetleg a tanítványa lehettél volna...
Akkor mi lett volna Testvérem? Talán máshogy alakultak volna dolgok? Bölcsebb és alázatosabb lennél?

Mi megkaptuk Jézust, megkaptuk igéjét és minden mást, ami a nevéhez fűződik!
Töltsünk időt Jézussal, hiszen Ő az Ige, olvassuk hát és ne hagyjuk porosodni a Bibliát!

[Antee]

Márk evangéliuma 2,3-4
"Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt."

Erről a történetről Isten indíttatása jut eszembe. Hányszor volt az én életemben, mikor az Úr indított valamire és a körülményekre tekintve elbátortalanodtam és megkérdőjeleztem azt, hogy vajon az Úr szólt!? Az a baj, hogy sokszor nézünk a láthatókra.
Ha az Úr indít valamire, akkor tegyük meg. Ez a négy ember nem kullogott vissza az ágyon fekvő bénával, mert nem tudtak bemenni az ajtón. Nem gondolkoztak úgy, hogy majd holnap visszajönnek, sem azt, hogy valószínűleg az Úr is így akarta.

Ha elindulunk az Úr indíttatására egy nemes cél érdekében, akkor az előttünk levő akadályokat küzdjük le!
Tanuljuk meg felismerni az Úr hangját, hogy ne váljunk szél ingatta nádszállá.

[Antee]

Márk evangéliuma 2,5
"Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy nem azért bocsáttatott meg a beteg ember bűnei, mert Jézus látta a másik négy ember hitét.
Az ige ugyan nem árulja el nekünk hogy Jézus olvasott volna a beteg szívéből vagy a beteg mondott esetleg valamit, de egy biztos: bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat!

Akaratlanul is az jut eszembe, hogy vannak testvéreink, akiknek a hívő életük nagy részében a gyógyulásokra és a gyógyításokra teszik a hangsúlyt. Fontos? De még mennyire! Viszont semmiképpen sem szabadna engedni, hogy elvigye a fókuszt a lényegről.

Sajnos a lényeget tekintve még mindig nincs egység a kereszténységben. Beszélünk mi szent életről, testvéri szeretetről, de ezeket épp megélni kellene és nem csupán beszélni róla!

Lássuk meg az Úr fontossági sorrendjét. Előbb a lélek, majd látjuk a következőkben, hogy aztán a test.

[Antee]

Márk evangéliuma 2,6-7
"Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"

Teljesen igazuk volt abban, hogy csak Isten bocsáthat meg bűnöket.
Ámde a sajnálatos az volt, hogy nem ismerték fel, hogy Jézus Isten.
Jól ismerték az írásokat, de inkább csak betű szerint. A lélek viszont megelevenít!
Őrizkedjünk a hasonló megnyilvánulásoktól, ne vonjuk kérdőre Istent.
Ne higgyük azt, hogy messze áll tőlünk mindez. Ha odaadtuk magunkat Istennek, ha döntéseinket
és életutunkat a kezébe tettük, akkor ne vonjuk kérdőre tetteit.
Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, hasonlítsuk magunkat inkább Istenhez és azután rögtön
szégyelljük el magunkat. Vajon megállhatunk egy ponton?
Mondhatjuk-e Istennek, hogy eddig és ne tovább?

[Antee]

Márk evangéliuma 2,8-9
"Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?"


Te szoktál tanakodni Isten hatalmán? Vajon egy fejfájással meg tud küzdeni de egy rákos embert már nem mindig képes meggyógyítani? Mi korlátok között mozgunk, de Isten hatalmának nincsenek korlátjai. Isten nem a legkönnyebb utat választja hanem a legjobb utat. Van mit tanulnunk Tőle!

Vágyunk és éhezünk látni Isten csodáit amelyek megnyilvánulnak fizikai szemünk előtt, viszont Isten leghatalmasabb munkái sokszor láthatatlanok a szemeink előtt. De mit is mondott Jézus?

"...boldogok, akik nem látnak és hisznek."
(János evangéliuma 20,29)

[Antee]

Márk evangéliuma 2,10-12
"Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"

Jézus nem csupán beszélt, hanem meg is cselekedte azt. Óriási különbség ami a mai egyházban van. Prófétálgatnak, ítélkeznek, "nyelveken" szólnak, hittel parancsolnak és sok egyéb hangzatos dolgokat művelnek, de a gyümölcsök elmaradnak. A gyümölcsöket pedig próbálják utánozni különféle testi megnyilvánulásokkal. De ezek férges gyümölcsök, aki megnézni ezeket az Ige tükrében, az nem fog belőlük enni. Viszont akik nem ismerik Istent, azok nem látnak elég jól, nem tudják megkülönböztetni hogy Istentől való-e vagy sem. De mi legyünk azok, akik meg akarják ismerni Istent! Keressük a vele való közösséget, ismerjük meg Őt az Igéjén keresztül.

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."
(Máté evangéliuma 5,6)

[Antee]

Márk evangéliuma 2,13
"Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket."

Ha éhesek vagyunk, akkor az étel forrásához megyünk. Ugyanígy van a lelkünkkel is, ha éhesek vagyunk Istenre, akkor Isten jelenlétébe megyünk. Ezt tette ez a sokaság is. Milyen jó lett volna ott lenni, Jézust hallgatni! Erre a legtöbben nagyokat bólogatnak, de közülük sokan alig veszik kezükbe az Igét, azaz Jézust. Nekünk nem kell kilométereket megtenni ahhoz, hogy halljuk Jézust. Megkaptuk, kézbe vehetjük, kevés az a ház ahol nincs legalább egy szentírás. De ez fog megítélni sokakat. Hiszen megkapták Isten igéjét, mégsem méltatják arra Istent, hogy az akaratában járva engedelmességben szolgálják Őt.

"Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala. És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle. És monda nékem: Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, aki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni. Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit."
(Zakariás könyve 5,1-4)

[Antee]

Márk evangéliuma 2,14
"Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt."

Na ez, Jézus követése. Felkelt és követte Jézust, nem kért időt és megértést a jelenlegi helyzetét illetően. Nagy üzenet van ebben a kis részben elrejtve. Ugyancsak ez egy felhívás a mai nemzedéknek. Ha követni szándékszol Jézust, akkor azt tedd azonnal. Nem a szádra kíváncsi, hogy mit ígérgetsz azzal, hanem hogy megteszed-e azt, amire elhívott téged. Talán te is azt mondod: "ááá, engem nem hívott el semmi komoly dologra!" Azt te csak gondolod! Jézus elhívott mindenkit az Ő követésére, a nyomdokaiban való járásra. Aki követni akarja Jézust, akkor az kövesse is Őt. Ha pedig valaki nem veszi komolyan, akkor azt Isten sem fogja komolyan venni.

"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból." (Jelenések könyve 3,15-16)

[Antee]

Márk evangéliuma 2,15
"És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt."

Jézus nem zárkózott el azoktól, akik követni akarták Őt. Akik nem követték Jézust, azok a saját elhatározásuk miatt döntöttek úgy. Nem terhelt, nem akadályozott senkit sem felesleges dolgokkal. Ezt ma sok gyülekezeti vezetőnek is meg kellene tanulnia. Jézus a lelket nézte és nem a testet ami esetlegesen nem volt bemerítve. Jézus nem vizsgálódott hogy méltó-e Júdás az úrvacsorára. Nagyon nem tetszett neki, mikor akadályozták az embereket és az emberi parancsolatokkal rombolták Isten munkáját. Mi is csak az Úr igéjéhez ragaszkodjunk és vizsgáljunk meg mindent. Ne akadályozzunk azokat, akik keresik Istent.