Az ember igényli a csodákat.
Az embert egy csodatevő Isten teremtette. A csoda alkotóeleme az embernek.
Az ember vágyakozik arra, hogy csodákat vigyen végbe, hogy a természetfeletti légkörében éljen.
Ez az alkotóelem tette feltalálóvá, felfedezővé, kutatóvá. Ez késztette arra, hogy addig kísérletezzen, amíg hatalma alá nem veti a vegyszereket, az elektromosságot, a levegőt.
Ez adta nekünk a repülőgépet, a tengeralattjárót, a drótnélküli távírót, a rádiót és minden olyan eszközt, találmányt és felfedezést, ami létrehozta modern civilizációnkat.
A csodák birodalma az ember természetes birodalma — az ember teremtésénél fogva társa a csodatévő Atya Istennek.
A bűn megfosztotta az embert a csodák birodalmának trónjától, a kegyelem azonban visszaállítja az őt megillető helyre.
Igen nehéz volt számunkra e különös hitélet alapelveit felfogni.
A bűn munkásokká tett minket, a kegyelem bizakodóvá tehet minket.
Kezdetben az emberi szellem volt az uralkodó erő a világban; de amikor az ember bűnbeesett, az elméje vette át az uralmat. A bűn megfosztotta trónjától a szellemet, és az értelmet koronázta meg.
A kegyelem azonban visszaállítja a szellemet az uralom helyére, és amikor az ember elfogadja a szellem uralmát, minden erőlködés nélkül a természetfeletti világában él majd.
A hit nem lesz többé görcsös akarás és küzdelem, hanem szinte ösztönösen éljük meg Isten világát.
A szellemi világ az ember normális otthona.
Ez teszi őt arra a helyre, ahol az Istennel való közösség természetes megtapasztalás, ahol a legmagasabb szinten gyakorolja a hitet, mégis oly ösztönösen, mint amikor kiállít egy csekket.
Idézet:
"EW.KENYON
Jézus csodálatos Neve"
című könyvből
