EKLÉZSIA
Nem a csapatra vagyok büszke,
hanem a Vezérünkre.
Sok "kegyes kétbalkezest" toborzott össze;
engem is közte.
Nem is magamban bízom már,
én, repedt nádszál,
hanem Őbenne, hogy ne féljek semmitől;
ha minden összedől.
Mit várunk: Jézust? ébredést?
Olajunk kevés,
hát vitatkozunk, te meg én;
késik a Vőlegény.
Aztán, ha egyszer megjelen,
káprázatos reggelen,
fényében fényünk, bár Érte ég,
már semmiség.
Győztes Jézus diadalmenetében
elférünk szépen
mind, vérrel mosott fehér ruhások. -
Ma is csodára várok.