Téma: Új verseim

[Árvai Emil]

BARTIMEUS

Útszéli koldus vaksötétben;
hömpölygő zsivaj közelít;
túlkiabálva sok zajos beszéden,
meg kell találni a Názáretit!

(Márk ev. 10:46-52)

[Árvai Emil]

VÁMSZEDŐ A TEMPLOMBAN

Hátul megállva meghajol,
könnyek között motyogja:
Irgalom nekem, Mindenható,
szolgád, lásd, bűnöknek foglya!
(Kérelme fölszáll az Égig:
jókor jó helyen; intézik.)

(Lukács ev. 18:13-14)

[Árvai Emil]

MINDEN JÉZUSÉ

"Krisztus szeretete szorongat minket",
kötelez a végtelen tartozás.
Magasztalni Őt, legnagyobb vágyunk;
s Övé a csendben a szívdobbanás.

[Árvai Emil]

ERŐSÍTÉS

Vádolónk, ha kikér minket
megrostálni, mint a búzát:
hitünk el ne fogyatkozzék;
erősítsük azért egymást.

(Lukács 22:31-32 után)

[Árvai Emil]

MÉLYPONT

- Rajtunk már csak csoda segíthet!
- A megtérés is csoda szerinted?

*

A TÉKOZLÓ FIÚ HAZAÉRKEZÉSE

Kínzó éhség, halovány remény
hajszol haza. Apám fut elém,
átölel. Sírunk mind a ketten.
Ünnepi asztal vár odabenn.

[Árvai Emil]

REMÉNYFUTAM

Az általam ismert
legesendőbb ember,
az én vagyok.

A tét nagy, ok
arra: ne adjam fel.
Sok gyönge már így nyert.

[Árvai Emil]

PASSIÓ

Amikor meghalt a királyok Királya,
reszketett a föld, szemet hunyt a nap.

Elmentek a nézők. Három halott maradt,
s fuldokló csend. Feltámadásra várva.

[Árvai Emil]

A TÉKOZLÓ FIÚ MAGÁNYOSSÁGA

Kint a nagyvilágban, az élet alján
ábrándozom egy régi házról.
Édesapám, nagyon hiányzol!
Itt rám se néznek. Te még szeretsz talán...

[Árvai Emil]

TÉKOZLÓ FIÚ MONOLÓG (1)

Nem tudom mért, de egyre inkább
vágyódom vissza megunt Apámhoz.
Nem bírtam Benne az egyszerűt, tisztát;
tegnap taszított, s íme, ma már vonz.

[Árvai Emil]

EGY RÉGI ADVENT

Készülődtek napkeleti bölcsek:
aranyat, tömjént, mirhát is pakoltak.

Fenn is készült Valaki, legtöbbet
Ő hozott: magát, váltságul sokaknak.

[Árvai Emil]

TÉRJÜNK A TÉNYEKRE

Azt vallja sok keresztény,
jászolbölcső, kereszt: tény.
Sőt, az üres sír is az!
Nincs jobb hír, nincs más vigasz.

[Árvai Emil]

VAKÍT

Vakít a világ: "Szabadnak születtél!
Isten országa csupa tiltás!"

Bűnben születtem, szól a Szentírás;
megmenekül, aki megtér.

[Árvai Emil]

ELIZEUS

Felmondott Illés; elmegy a mester.
Őrá szakad minden felelősség.
Vállalja mégis, egy feltétellel:
két rész a Lélekből! - S megnyílt az ég.

[Árvai Emil]

JÓTESTVÉR MONOLÓG
(a tékozló fiú bátyja mondja)

Nem értem én apámat:
azt, aki nyíltan lázadt,
visszafogadja. Remek!
Én meg itthon szenvedek.

[Árvai Emil]

A TÉKOZLÓ FIÚ APJA (1. változat)

Néz ki az ablakon a tékozló apja,
nem hisz a szemének: talán fia jön?
Ő lesz az! - ugrik fel, fut le az udvarra...
Bámulja a háznép, mért e nagy öröm.

A TÉKOZLÓ FIÚ APJA. (2. változat)

Áll ablakba, néz messze újra meg újra
túl esti párán, hajnali ködön...
Míg egyszer tár kaput, fut ki az útra;
háznép pedig ámul, mért e nagy öröm.

A TÉKOZLÓ FIÚ APJA. (3. változat)

Ablaknál meg-megáll, törli szemét,
távolba réved: hátha fia jön.

Egy nap fut s tárja ajtaját, kezét...
Ház népe ámul, mért e nagy öröm.