ITT JÁRT AZ ÚR
Itt járt az Úr: borrá vált a víz,
s két part között híddá;
vaknak szeme megnyílt,
leprás lett tisztává,
énekelt a néma,
süket tisztán hallott;
fölugrott a béna,
föltámadt a halott.
Okos Nikodémus
tanulásba kezdett,
büszke farizeus
(s ez még csak a kezdet)
porba hullt Előtte
damaszkusznak által.
Szívem is ellőtte
szeretet nyilával,
lándzsa szúrta sebbel,
szöggel átvert kézzel;
könyörgéses csenddel,
könnyel, drága vérrel.
.....................................
BARTIMEUS
Én voltam, ki vakbuzgón kiáltott:
arra jött a Mester s nagy öröm ért.
Ment tovább, megváltani világot;
meg kellett még halnia bűnömért.