TÉKOZLÓ FIÚ
1.
Mi ütött belé? Hazarohan;
koldusként sír a kapuban;
nem érdemelt ő ünnepet...
Álmodik. Vagy újjászületett.
2.
Szabadság hogyha
éhség és magány,
lemondok róla.
Vár Édesapám.
.....................
JÓFIÚ
Ebből az egészből semmit sem értek.
Én, aki itthon szolgálok,
munkából jövet mit látok:
ünneplik tékozló öcsémet.
Ettöl féltem: egyszer visszajön.
Pedig mióta elment,
rend volt itthon és csend.
Most meg botrányos öröm.
Ó, Apám, ezt magyarázd meg! Sőt,
engem vigasztalj; mert aki valamit
letett az asztalra, az én voltam itt.
Nálad utolsókból lesznek az elsők?
Látod, régi keserűség bennem feljött;
sajnálom, de kihagyom ezt az ünnepet.
Öcsém mikor elment, nem sírtam Veled;
nem tudok most együtt örülni, hogy megjött.
Látni se akarom, köszönöm szépen,
szégyellje magát a tékozló öcs;
"előre bolond, ki utólag bölcs";
rossz példát mutatni mért volna érdem?
Ja, hogy megbánta? Mondanám én is.
Tőlem bocsánatot ne kérjen, hiába.
Míg ő szórakozott kint a világba',
itthon savanyodtam. S ki a kedvenc mégis?! -
(Nem tudok szeretni, nem tudok örülni,
nem tudom mi a bocsánat.
Sok-sok év után meg kéne térnem,
megismernem végre Apánkat?...)
.. ..............................
HETTITA ÚRIÁS
Sajnos belekerültem a történetbe.
Hogyha rajtam múlik, elkerültem volna.
Ilyen a világ: a kicsit eltapossa.
Szent föld takar. Befogadott Jahve.
