Evangélium > Gondolatok Isten Igéjéről

Jelenések könyve

<< < (3/5) > >>

Sofia:
A Jelenések könyve első három fejezete 7 üzenet 7 egyházközségnek, vagyis a 7 levél.
A negyedik fejezet egy mennyei istentisztelet.

"Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. A trón előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló. A trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlény arca olyan volt, mint egy emberé, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett."(Jelenések 4)

Egy örömhírrel kezdődik a fejezet: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben…” Ez azért nagy evangélium, mert amikor az ember fellázadt Isten ellen, akkor becsukta maga mögött a mennyország kapuját, és semmi lehetőségünk nem maradt arra, hogy visszataláljunk Istenhez. Viszont Isten hiánya gyötri meg az emberiséget. Minden nyomorúságunk gyökérbaja az, hogy Isten nélkül próbálunk élni. Jézus Krisztus azért jött, hogy lehetővé tegye, hogy visszataláljunk Istenhez. Amikor Ő meghalt a kereszten, a jeruzsálemi templomban a vastag kárpit, ami elválasztotta a szentek szentjét a templom egyéb helyiségeitől, kettéhasadt, jelezvén azt, hogy megnyílt az út a bűnös előtt a hatalmas Istenhez. Nyitva van a menny kapuja, vissza lehet menni!
János azonban nemcsak lát valamit, hanem hall is. Isten kimondhatatlan ajándéka, hogy újra szóba áll az emberrel. Kijelentést hall a mennyből. És mi tudjuk, éppen János evangéliumából, hogy maga Jézus: Isten beszéde. Ő az az Ige, akiben mindent elmondott nekünk Isten, amit tudnunk kell. Ezt a mennyei kijelentést azonban csak az érti, akiben ott van Isten Szentlelke. Az újjá nem született embernek — ahogy olvassuk az 1Kor 2-ben — egyenesen bolondságnak tűnik az, amit Isten mond.
És mit lát János, amikor bepillanthat a mennybe és a mennyei istentiszteletből láthat valamit?
„Elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz, a karneolhoz…” „Hasonlónak látszott.” Nem lehet leírni pontosan. Istent nem is nevezi meg, de nem is írja le, mert az Isten Lélek, és óvakodjunk mi is attól, hogy bármilyen elképzelésünk legyen Istenről. A második parancsolatban a mi Urunk ezt határozottan megtiltja nekünk. Ne próbáljuk elképzelni, hogy milyen Ő, mert abból csak torzó lesz. Sajnos, sok hamis elképzelés él az emberekben. Az Isten Lélek, Őt nem láthatta és láthatja senki, de a hitünkkel komolyan vehetjük azt, amit önmagáról mond.
A trónból mennydörgés és villámlás jön ki. Ez arra utal, hogy Isten ítéletre készül. De a trón felett ott van a szivárvány, és a szivárványban a zöld szín a leghangsúlyosabb. Vagyis Isten, miközben ítéletre készül, sem feledkezik meg a szövetségéről, az ígéreteiről, és van reménye a tőle elszakadt embernek arra, hogy kegyelmet kap Istentől. A trón körül huszonnégy vén helyezkedett el, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. Kik ezek? Vannak, akik azt mondják: ezek angyalfejedelmek. Izráelben huszonnégy papi rend volt. Lehet, hogy a huszonnégyes szám erre emlékeztet. Vagy eszünkbe juthat: ha a tizenkét ószövetségi pátriárka és a tizenkét újszövetségi apostol adja ki a huszonnégyes számot, akkor még inkább arra utal ez, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség hívői, az üdvözültek serege dicsőíti Istent a mennyben. És mi az a négy különös állat, amiről ezután olvasunk? Az oroszlán a fizikai erőnek a jelképe volt, a bika a nemző erőnek, a sas a szárnyaló szellemi erőnek a képviselője, és ez a különös ember az egész emberiség megtestesítője. Ez pedig azt fejezi ki, hogy az egész teremtett mindenség hódol az Isten előtt. A huszonnégy vén a mennyei világ képviselői, a négy élőlény pedig az egész kozmosz, az egész teremtett valóság reprezentánsa. Ezeknek az élőlényeknek különös szemeik vannak, mindent látnak, bárhova gyorsan oda tudnak menni. Mint az Isten trónállói állnak rendelkezésére. És mit tesznek a mennyei világ és az egész teremtett világ képviselői? Imádják az örökkön-örökké élőt.
A Jelenések 4. része arról szól, hogy Isten magasságban és szentségben lakozik, de ez nem azt jelenti, hogy elérhetetlen távolságra tőlünk. Ha a koronámat leteszem, ha őszinte alázattal nézek rá, és így viszonyulok a többiekhez is, akkor átélem az Ő jelenlétét, az Ő közelségét.

(részletek Cseri Kálmán 2009.02.22-i prédikációjából)

Sofia:
"És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből;" (Jelenések 5:6-7)

Az 5. részben, egy új szereplővel találkozunk. Itt jelenik meg először a Jelenések könyvében a Bárány. Minden akkori olvasó és hallgató számára egyértelmű volt, hogy itt Jézus Krisztusról van szó. Keresztelő János mutatta be így Jézust a sokaságnak még Jézus munkája előtt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi, magára veszi a világ bűnét. Ezzel János arra utalt, hogy Jézus földi küldetésének a célja, a legfontosabb, amit Ő itt elvégez, az, hogy mint egy áldozati bárány, önmagát áldozza oda, és így Isten igazságának eleget tesz. Jézus önmaga feláldozásával, kereszthalálával új világ kezdődik el, az új teremtésnek a kezdete ez: aki Krisztusban van, új teremtés az. Azzal kezdődik a fejezet: „Láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve;…” Az a könyvtekercs, amelyiknek mind a két oldalára írtak, illetve az azt védő tokra kívül is ráírták a belső tartalom lényegét, fontos dokumentum volt. Testamentum, végzés. Ez a könyv Isten végzése a történelmet és az üdvtörténetet illetően. A hét pecsét arra utal, hogy nagyon fontos tartalma van, illetve, hogy a tartalmát csak az ismeri, aki leírta. A pecséteket pedig csak az bonthatja fel, aki képes végrehajtani a benne foglaltakat. Ez sorsdöntő az emberiség jövőjét illetően. Mi van beleírva? Ki képes azt felbontani? Ettől függ az egész emberiség jövője. Senki sincs tehát, aki fel tudja törni a pecséteket és végrehajtani Isten akaratát? Ki alkalmas erre? Ki méltó? — kérdezi az angyal. Mert ha senki sincs, akkor nincs értelme a létnek. Akkor nincs gazdája a világnak. Akkor az életünk azt jelenti, hogy egy vég nélküli sötét alagútban száguldunk céltalanul. János mélyen átéli ennek a lehetőségét, hogy ha senki nincs, akkor az tragédia, és azt írja itt: nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet. És akkor odalép hozzá a vének közül az egyik és azt mondja: „Ne sírj. Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és a hét pecsétjét.” Két olyan megjelölés, amit az akkori keresztyének közül mindenki értett. Két olyan ószövetségi prófécia, ami a Messiás személyére vonatkozott. Itt megint Jézusról van szó. Jézus győzelmére emlékezteti a síró látnokot, Jánost, ez a mennyei lény. A Júda törzséből való oroszlán, Dávid utóda: az a Messiás, Jézus Krisztus. Van tehát megoldás. Van valaki, aki ki tudja nyitni a könyvet. Egy valaki van csak, aki erre képes, és aki erre kész is. Mert egyedül Jézus Krisztus képes visszaterelni a megtévedt embert az életnek az útjára. Egyedül Jézus volt képes kiengesztelni Isten velünk szembeni igazságos haragját. Egyedül Jézus volt kész odaállni arra a helyre, ahol az általunk megérdemelt, minket sújtó ítélet történt meg. Egyedül az Ő áldozatát fogadta el Isten érvényes, helyettünk bemutatott áldozatnak, mert egyedül Jézus az, aki ugyanolyan emberré lett, mint mi, de Ő az egyetlen, aki bűn nélküli, bűntelen volt. Ezért vállalhatta magára mindannyiunk bűnét és büntetését. Valóban Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. Milyennek írja le a Bárányt? „Láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.” A hét szarv az Ő isteni teljhatalmát jelenti. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A hét szeme, az Isten hét lelke, arra utal, hogy a Szentlélek teljességével bír Jézus Krisztus, ami azt jelenti: mindent lát, mindent tud, mindenütt jelen van, és mindenütt el tudja végezni azt, amit akar. És a Bárányon látszik: megölték. De a Bárány él, mert győzött mint oroszlán. Ez is a Jelenések könyve stílusára, egy sajátos irodalmi stílusra jellemző, hogy ugyanazt a dolgot különböző képekkel próbálja szemléltetni. Mert most akkor Jézus a Júda oroszlánja, vagy az Isten Báránya? Oroszlán vagy Bárány? Attól függ, hogy mit akar szemléltetni. Ha az Ő erejét, akkor azt mondja: oroszlán, ha az Ő áldozatát, önfeláldozását, akkor azt mondja: Isten Báránya. Ezek nem ellentmondások a Jelenések könyvében, hanem érteni kell annak a jelképes nyelvét. Itt kerül sor arra a páratlan jelenetre, ami éppen egyszerűségében megrendítő ebben az igerészben. „A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből.” Ennyi. Neki csak ennyi. Egyébként senki nincs égen, földön, föld alatt. Nincs olyan teremtmény, aki képes lenne Isten tervét megérteni és céljához vinni. A Bárány pedig odamegy, és egyszerű, természetes mozdulattal átveszi és elkezdi feltörni a pecsétjeit. Jézus egyedülálló nagyságát állítja elénk ez az egyszerű jelenet. Minden póz nélkül, minden erőlködés nélkül végzi azt, amit csak Ő tud elvégezni, amit Isten reá bízott.

Sokféle bizonytalanság, nagy lelki nyomás, sokféle nyomorúság között élünk mi is. Nem akarom magunkat az első keresztyének üldöztetéséhez hasonlítani, mert nem jó az analógia, de a lelki nyomás, a lelki helyzet, amibe belekényszerülünk, az sok tekintetben hasonló. Engedjük-e, hogy Istennek ezek a kijelentései és ígéretei felszabadító erővel hassanak ránk? Olyan sok szorongástól, félelemtől, aggodalmaskodástól, felesleges találgatástól megmenekül az, aki komolyan veszi, hogy ami Jézusról megvan írva, az igaz. Ma is igaz.
(részletek Cseri Kálmán 2009.március 1-i prédikációjából)

Sofia:
A következő szakasz, a 6.fejezet arról szól, hogy Jézus sorra feltöri a pecséteket, és ilyenkor mindig valamilyen ítéletes esemény megy végbe a földön.
Elöljáróban két megjegyzést hadd tegyek, és jó lenne, ha ezt megjegyeznénk az egész Jelenések könyvének a tanulmányozására nézve.
Az egyik, hogy mi nem vesszük komolyan a Bibliának azt az egyértelmű kijelentését, hogy Isten nemcsak a szeretet Istene, hanem az igazság Istene is. Nem lehet következmények nélkül vétkezni Isten rendelkezései ellen. Súlyos következménye van az Isten gyalázásának, káromlásának, semmibevételének. Azok az ítéletek, amik mai igénkben vannak leírva, még nem a végső nagy ítéletnek az eseményei, hanem azt megelőzően Isten szelídebb figyelmeztető intésekkel hívja magához a tőle elszakadt emberiséget. Ez a szakasz még csak a figyelmeztető ítéletek felsorolása, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen. A másik, amit meg kell jegyeznünk: Jézus mennybemenetele óta mi már az ún. utolsó időben élünk. A világtörténelemnek ez az utolsó korszaka, aminek Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele szab majd véget, s utána az örökkévalóság következik. Ezen belül is vannak szakaszok. Az a bizonyos nagy nyomorúság, amiről a Jelenések könyvének a későbbi fejezeteiben majd olvasunk, a legutolsó szakaszt jellemzi, de ezek a figyelmeztető ítéletek, amiről ma lesz szó, már most, napjainkban is történnek. Ezek folyamatosan, és ugyanakkor fokozódó mértékben következnek be. Ezt a hitetlen világ nem látja. A hitetlen ember politikai, gazdasági, katonai okokra vezeti vissza az eseményeket. A véletlennek, vagy bizonyos törvényszerűségeknek tulajdonítja.
Mi tehát az utolsó időkben élünk, és ezek a figyelmeztető ítéletek, amiket a 6. fejezetben felsorol János apostol a Szentlélek kijelentése nyomán, már napjainkban is folynak — majd látni fogjuk.
1. „Amikor feltörte az első pecsétet, láttam, hogy íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
Ez a kép megtévesztő, mert a Jelenések könyve végén, a 19. fejezetben, Jézus is fehér lovon jelenik meg az ige kardjával a szájában, mint győzelmes Úr. Igen ám, csakhogy ott többször is egyértelműen megnevezi Őt a Szentírás. Ez a fehér lovas pedig csak hasonlít hozzá. Ez névtelen. A névtelenség homályába burkolózik. Kik azok, akik csak hasonlítanak Krisztushoz, de nem azonosak vele? A hamis krisztusok, a tévtanitók. Az utolsó időkre tehát, amikben mi élünk, jellemző az, hogy fokozódó mértékben hangzik a tévtanítás, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott, de nem azonos azzal.
2. Amikor feltörte a második pecsétet, „kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek, és nagy kard adatott neki.”
Erről is szól Jézus: nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Fokozódik a háborúk száma és pusztító ereje. A veres szín a vérnek, a vérontásnak, a vérengzésnek, a háborúnak, az öldöklésnek a színe volt mindig. Isten nélkül csak erre képes az emberiség. Isten nélkül nem tudunk békességben élni egymással. A nemek harca, a nemzedékek, a nemzetek harca, a pártok harca jellemzi az együttélést. Ámokfutók lövöldöznek napjainkban is egyre gyakrabban, egyre többet pusztítva.
3. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete ló jelent meg, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szólt és ezt mondta: „Egy mérce búza egy dénár…”
A háborúkat éhínség követi. Ez a lovas az éhséget, az ínséget, a szűkölködést, az éhínséget jeleníti meg. Az, hogy a kezében mérleg van, azt jelenti, hogy megjelenik a fejadag. Az én kortársaim még emlékeznek arra, hogy a háború után jegyekkel a kezünkben álltunk sorba és kaptunk fejenként egy napra húsz deka kenyeret, és csak jegyre lehetett kenyeret kapni. A mérleg erre utal. Az pedig, hogy egy mérce búza egy dénár, azt jelenti, hogy napszámosnak az egész napi napszáma. Tehát az egész napi munkájának a béréért vehet magának kenyeret. És a családja mit eszik? A kenyér mellé mit eszik? Semmit. Az éhínséget akarja ez szemléltetni, amikor már nem űrmértékkel mérik a kenyérgabonát, hanem súlymértékkel. Erre is felfigyelhetünk itt. Az űrmértékkel általában egy kicsit többet adtak, mint amennyi pontosan kellett volna. Megtetézték. A súlymérték grammra adja. Minden szem kenyérgabona életet jelent.
4. Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam, hogy egy „fakó ló jön, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal…”
Egymásból következnek ezek a csapások. Előbb a tévtanítás, a hamis ideológia, az még inkább felingerli az embereket egymás ellen. Akkor jön a háború, utána az éhínség, utána a járványok és a halál. Összeomlik az egészségügy, új betegségek ütik fel a fejüket, elszaporodik a korai és az erőszakos halál. Tessék kinyitni egy-egy napilapot, illusztrációt bőven találhatunk hozzá.
5. „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg.”
Ezek szerint tehát a halálunk után tovább élünk? Ez a Bibliának egyértelmű és világos tanítása. Ami porból lett, ez a 60-70-80 kiló, ez porrá lesz, de a személyiségünk túléli ezt a halált, és a vértanúk lelke ott van az üdvösségben. A halál pillanatában eldől az örök sorsunk, és azon utána már nem lehet változtatni. Ez is benne van ebben a tanításban, ezt magától értetődőnek veszi a Biblia. A lényeg itt az, hogy a vértanúk lelke kéri Istent: vessen már véget ennek az öldöklésnek, hogy az ő hittestvéreiknek ezerszám kell meghalniuk pusztán azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Legyen már vége ennek! Isten csendesíti őket, hogy vége lesz, de még egy ideig sajnos tart ez az öldöklés, és még többeknek ide kell kerülniük hozzátok. Erről is beszél Jézus a Máté evangéliuma 24-ben. Előre megmondta: az én nevemért és az evangéliumért üldöznek és megölnek titeket. Sőt némelyek még azt is gondolják, hogy ezzel valami jót tesznek.
6. És amikor a „hatodik pecsétet feltörte, akkor nagy földrengés támadt, a nap elsötétült…” — és egy sor kozmikus katasztrófát sorol fel itt a Szentírás.
Kiterjed tehát Isten ítélete, az ember bűnének a következménye az egész kozmoszra. Megrendül minden, ami addig biztosnak látszott. Ez itt részletesen le van írva. Az ember istentelensége miatt nemcsak az erkölcsi rend borul fel, hanem felborul az éghajlat is, felborul és lehetetlenné válik az energiaforrások további rablógazdálkodással való kiaknázása. Megrendülnek a biztosnak hitt pénzintézetek, bankok, sőt megremeg az egész civilizáció, amit az ember alkotott. Nagyhatalmak, amikről azt lehetett gondolni, hogy még nagyon sokáig, vagy talán örökké nagyhatalmak maradnak, egyik hétről a másikra elbizonytalanodnak. A fakó lóvon ülőnek adatott hatalom a föld negyedrészén, hogy öljön és pusztítson éhínséggel, döghalállal és karddal. Ez nem ijesztgetés, hanem figyelmeztetés. Akinek van füle, hallja meg, mit mond Isten Lelke. Jogos tehát a kérdés: ki állhat meg, ki éli ezt túl, ki bírja ki?
Erről szól a 7. fejezet.
(részletek Cseri Kálmán 2009.március 15-i prédikációjából)

Sofia:
Folytassuk a Jelenések könyvének a tanulmányozását. Legutóbb a hétpecsétes könyv felbontásáról és annak következményeiről volt szó. Láttuk, hogy az a hét pecséttel lezárt könyvtekercs Isten tervét, Isten üdvtervét tartalmazza, és csak az törhette fel a pecsétjeit, aki végre tudja hajtani azt, ami benne foglaltatik. Erre egyedül Jézus Krisztus képes. És minden pecsét feltörésekor valami jelentős esemény történik a földön.
Ezek az ítéletes események már az úgynevezett utolsó idők történései. Láttuk azt is, hogy mi már ebben az utolsó időszakban élünk. Amikről itt a Jelenések könyvében olvastunk, azok már elkezdődtek.
Háromszor, egyenként hét-hét ítéletet tartalmazó sorozatot ír le a Jelenések könyve. A múltkor a hét pecsét felbontásáról volt szó, ma lesz szó a hét trombitaszóról és azok következményeiről, és majd következik az Isten haragja hét poharának a kiöntése.
A hatodik és a hetedik között mindig terjedelmes közjáték van, és ez teszi nehézzé, hogy aki olvassa a Jelenések könyvét, az világosan áttekinthesse az eseményeket. Ezt mindig be kell kalkulálnunk, hogy a hatodik után mintha elveszne a fonál, pedig nem vész el, csak valamit közbeiktat, és azután jön a hetedik, és az megnyitja a következő hetes sorozatot. Ez ma is így lesz. Az első kétszer hét ítéletsorozat még csak figyelmeztető ítélete Istennek. Az utolsó időkben azokat, akik az Ő szavára nem hallgattak, ítéletekkel figyelmezteti, hogy még vissza lehet térni hozzá. A harmadik sorozat a végleges, a megsemmisítő ítélet.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten sohasem az ítélettel kezdi. Először mindig az Ő szavával, igéjével szólítgatja azokat, akik a pusztulás útján járnak, és hívja vissza magához.
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.” (Jel. 8:1).
Nagy csend előzi meg a mennyben azt a vihart, ami hamarosan kitör a földön. Egy valami történik ezalatt a mennyben: (A folytatásból kiderül.) A földön üldözött, imádkozó keresztyének imádságai ott vannak a mennyei oltáron. Egy angyal megtisztítja azokat — mert még az imádságainkat is meg kell tisztítani, hiszen sokféle önzés, testiség, kishitűség keveredik azokba —, és megtisztított imádságaink oda kerülnek Isten elé. Sose felejtsük el, hogy kiknek és mikor íródott a Jelenések könyve. Állandó életveszélyben forgó, hitvalló keresztyéneket bátorított és vigasztalt Isten Szentlelke János apostolon keresztül. Micsoda vigasztalás volt ez! Készül a nagy vihar a földön, megáll minden a mennyben, s egy fontos dolog van, amit érdemes szóvá tenni: a ti imádságaitok megtisztított formában ott vannak a mindenható Isten előtt.
És akkor előáll hét angyal, mindegyiknél egy-egy trombita, s amikor megfújják a trombitákat, a földön valami ítélet következik be. Milyen ítéleteket olvashatunk itt a 8. és a 9. fejezetben? Az első angyal trombitált, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld egyharmad…
A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek is egyharmada…
A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira.
A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap egyharmadát, a hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük…
Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. Felnyitotta azt, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. Sáskák jöttek ki a füstből a földre… (8,7-10. 11. 9,1-3/a).
Aztán részletesen leírta, hogy ezek mit csináltak.
A hatodik angyal is trombitált, és eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. (13/a, 15).
Szörnyű csapások ezek. Hogyan kell őket értenünk: szó szerint, vagy jelképesen?
Mind a két értelmezés lehetséges és helyes. A szó szerinti beteljesedésüknek sajnos máris szomorú tanúi vagyunk, hiszen hihetetlen tempóban pusztítjuk a természetet magunk körül. Egyre fokozódó gyorsasággal fogy az ivóvíz, mérgezzük a tengereket, írtjuk a növényeket és az állatfajokat. Azt mondják a természettudósok, hogy ha ez így folytatódik, belátható időn belül csakugyan pusztulás fenyegeti az élővilág és az emberiség egyharmadát.
 Az első négy trombitaszó következményeképpen a fizikai környezetünk sérül vagy semmisül meg. Az ötödik és hatodik trombitaszó után azonban már szellemi támadás következik. Démonok szabadulnak az embervilágra, amik, akik az ember gondolkozását rontják meg. Hamis ideológiák, hazug propaganda kap tágas teret, és az emberek azt gondolják, hogy az a normális, ami abnormális. Ezoterikus ördöghit ejt rabul és téveszt meg tömegeket, és mindez megfertőzi a nevelést, a művészetet, az egész kultúrát és civilizációt. Feje tetejére áll a jogrend, ami addig igazság volt, az tűnik most hamisságnak és fordítva. És mindezek a szörnyek, amiknek a munkájáról itt szó van, emberszabásúak. Emberhez hasonló arcuk van, humán jellegűek, de oroszlán fogaik vannak és ezzel gyötrik az embereket. A Jelenések könyve jelképes nyelvén így próbálja érzékeltetni, hogy mit ártanak ezek az embereknek. Ugyanakkor itt hangzik el a figyelmeztetés: nem lesz többé idő. A Jelenések könyvének ez a megállapítása azt jelenti, hogy egyszer véget ér az az idő, amin belül még van lehetősége az embernek visszatérnie Istenhez. Egyszer ez az idő befejeződik.
A hatodik és a hetedik trombitaszó közé iktat be, itt különösen is terjedelmes, eseményeket. Ez a közjáték azonban Isten kegyelmét ragyogtatja fel. Arról szól, hogy e felett a sok szörnyűség felett is ott ragyog Isten szeretetének a napja. Már dühöng, és még jobban dühöngeni fog az ítélet vihara, de Isten nem engedi szabadjára a pusztító erőket sem. Mindent Ő tart kezében, és az övéire különös gondja van. Isten gondoskodik arról, hogy az utolsó idők szörnyűségei között is hangozzék a tiszta ige erővel és hatalommal, mert Ő minél többeket ki akar menteni a halálból. Ez is lelkigondozói bátorítás, mert megölik ugyan a bizonyságtevő tanúkat, de feltámadnak, és Isten magához veszi őket. Elpusztíthatatlan a Krisztus egyháza! Lehet üldözni, sanyargatni, megtizedelni. Lehet szaporítani a vértanúk számát, mint ahogy ez ma is történik nagy számban, de a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta, mert Jézus Krisztus a feje az egyháznak.
És akkor megszólal a hetedik trombita. (11:15).
„A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az Ő Krisztusáé lett, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké.”
Ez a könyvnek a csúcsa. Ez a Jelenések könyvének a központi üzenete. Ezt a részt könyv nélkül érdemes megtanulnunk. A világ országai feletti uralom Krisztusé, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké. Hangzik ez akkor, amikor a római császár a római birodalmat a világgal azonosította, ő az egész világ ura, és azt gondolta: örökké uralkodik.
Erre János legyint, és azt mondja: testvérek, ti tudjátok, hogy nem így van. Először is nem uralkodik az egész világ felett, aztán nem uralkodik örökké, hanem ettől-addig, 86-91-ig, meg így tovább, mint Domitianus, és neki is van Ura. Az ő Ura az a Krisztus, akihez mi tartozunk. Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, hanem ragaszkodjatok a világmindenség Urához, Jézushoz. Mi tudjuk, hogy Ő már most is a világ Ura. Ezek a szerencsétlenek nem tudják. Azt hiszik, hogy ők királykodnak a maguk kisebb-nagyobb területén, és pozíciójában, de mi már most tudjuk: mindeneknek Ura az, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk.

Milyen békességet, vigasztalást, reménységet, tartást és kitartást, állhatatosságot adott ez az akkori hívőknek! Ad-e vajon nekünk is?

(Részletek Cseri Kálmán 2009. március 29-i prédikációjából)

Sofia:
Az első tizenegy fejezetből láttuk, hogy az élő Isten változatlanul gazdája ennek a világnak, amit Ő teremtett. Kezében tartja a történelem irányítását, és nagy szeretettel, isteni teljhatalommal viszi azt célja felé. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy az ember, aki fellázadt Isten ellen és megpróbálja a lehetetlent, hogy Isten nélkül váljék emberré, milyen messze sodródott tőle és milyen sok bajt zúdított lázadásával saját fejére. Isten azonban mindent megtett és megtesz azért, hogy a végzetes helyzetbe került ember visszataláljon teremtő Istenéhez, értelmesen töltse el ezt a néhány évtizedet itt a földön, és Jézus Krisztus érdeméért örök életet kapjanak azok, akik hisznek Őbenne. Az első tizenegy fejezet summásan erről tett bizonyosakká bennünket.
A tizenkettedik és tizenharmadik fejezet pedig arról szól, hogy ki az, aki mindent elkövet ennek érdekében, hogy megakadályozza, hogy az Istentől elszakadt ember visszataláljon Urához, és újra emberi életet tudjon élni. Olyan jó, hogy a Biblia erről is szól, hiszen ha valaki nem tudja, hogy ki a legfőbb ellensége és mi annak a szándéka, nem tud védekezni ellene. Azt olvastuk a 12. fejezet elején, hogy egy asszony gyermeket vár és egy szörnyű sárkány ott áll előtte, hogy felfalja a gyermekét, mihelyt az megszületik. Ki ez az asszony, és ki ez a sárkány?  A fejezetnek az utolsó verse, ahol ezt olvassuk: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele.” Ennek az asszonynak az utódai tehát azok, akiknél megvan a Jézusról való bizonyságtétel. Akik hisznek Jézus Krisztusban, akik vállalták Őt akkor a keresztyénüldözés idején is, és vállalják Őt azóta is. Kik azok, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele? A Jézusban hívők közössége. Ahogy a Hiszek egyben mondjuk: a szentek közössége, az igazi egyház. Ez az asszony tehát, akiről itt olvasunk, az igazi egyházat, ahogy olykor mondani szokták: a lelki Izráelt jelképezi. Azoknak a közösségéről van itt szó, akik Jézus Krisztust követik, benne hisznek. Az asszony, akiről itt szó van, az anyaszentegyház, a hívők közössége. És ki a sárkány? Azt olvastuk a 9. versben: „És levetetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget.” A Szentírás felsorolja itt a Sátán összes nevét, ahogyan a Biblia említi őt, és úgy ír róla, mint aki személyes, szellemi hatalom, aki angyal volt, de fellázadt Isten ellen, vele együtt fellázadt az angyaloknak egy része, és mivel Isten mérhetetlenül hatalmasabb, mint ők, hiszen Ő a Teremtő, levettette őket a mennyből, kizárta őket a mennyei világból, és azóta ez a sötét szellemi hatalom a földön, az emberek között végzi romboló munkáját. Célja, hogy szembeállítsa az embert Istennel, szembeállítsa egyik embert a másikkal, még a legmeghittebb közösségekben, például a házasságban is, sőt képes egy emberen belül is hasadást, szakadást, skizoid állapotot előidézni. Mindig a szakítás, a szétdobálás, a rombolás, a pusztítás a célja. A 13. fejezet arról szó, hogy a Sátán sok mindenben igyekszik utánozni Istent, már csak azért is, hogy a tudatlanokat megtévessze, egyebek közt abban is, hogy a Szentháromsághoz hasonlóan egy ördögi hármasságot hozott létre. A 13. fejezetben van szó két vadállatról, az egyik a tengerből jön elő, a másik a földből bújik elő. Az előbbi az, akinek a sárkány átadja a hatalmát, ezzel az ördögi hatalommal csodákat is tud tenni. Benne koncentrálódik minden ördögi gonoszság és hatalom. Egy személyben mintegy testet ölt, inkarnálódik a Sátán, mint szellemi hatalom. Ő az Antikrisztus, aki különösen az utolsó időkben, a Krisztus visszajövetelét közvetlenül megelőző időszakban sokat árt majd a hívőknek. A földből előjövő vadállat pedig az úgynevezett hamis próféta. A Sátánnak és az Antikrisztusnak a fő ideológusa, akinek a célja, hogy megtévesszen mindenkit, akit csak lehet. Akár Bibliával a kezében is előáll és hirdeti a maga tévtanításait, hogy megtévessze azokat, akik nem ismerik igazán a Szentírást. Azt akarja, hogy az emberek higgyenek az ördögnek, és ne higgyenek Istennek. Jézus így jellemezte: Két legfőbb tulajdonsága van: emberölő és hazug. Célja: az ember elpusztítása minden lehető módon. Eszköze: a hazugság, annak minden fajtájával. Azt olvassuk: csodákat is tesznek, a csodáik láttán az emberek elkezdik imádni Isten helyett a Sátánt. A Sátán ezért elpecsételi magának őket, megjelöli őket, és lesz olyan idő, amikor az ördögi jel az embereken nemcsak előnyöket jelent, hanem csak azok élhetnek bizonyos jogokkal, akik behódoltak az ördögnek és imádták őt.
Ennek a fejezetnek a végén olvasunk a 666-os számról, amiről rengeteg fantazmagória szállong a levegőben. Mindenki a maga elképzelése szerint mond valami ostobaságot. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az ókori nyelvekben, így a latinban is, a betűknek számértéke is volt. Tehát, ha valakinek a nevében szereplő betűk számértékét összeadták, akkor kijött egy szám. A pompeji ásatásoknál például találtak egy ilyen feliratot (akkor is írogattak már a falra az emberek): szeretem azt, akinek a száma 545. Ugyanilyen ez a 666 is, csakhogy többféle névben szereplő betűk számértékének az összege lehet 666. Éppen ezért teljesen felesleges találgatni, hogy ez kinek a személyére utalhat, és még inkább felesleges, sőt káros, magunknak behelyettesíteni, vagy valakit odaképzelni. Az akkori olvasók valószínűleg tudták, hogy kiről van szó. Ez a számunkra ma már homályos. Abból viszont semmi nem homályos, ami a Jelenések könyvében, mint Isten igéjében a mi javunkra, és a mi hitünk erősödésére le van írva. Éppen ezért ebből a két fejezetből azt a nagyon komoly figyelmeztetést gondoljuk meg, és vigyük magunkkal, amiről igen sokan elfeledkeznek, és ebből a tudatlanságból sok kár származik, hogy létezik és működik ma is ezen a világon egy sötét szellemi hatalom, amelyik emberellenes, életellenes, amelyik igyekszik észrevétlenül, nagyon rafináltan, ravasz módon hatása alá keríteni tömegeket, és a célja mindig az, hogy tönkretegyen minket, elszakítson Istentől, vagy megakadályozza azt, hogy Istentől távol élő emberek odataláljanak hozzá.
És nagyon találó, mai, ha tetszik: modern ez a kép, amit itt olvastunk a maga teljes szörnyűségében is, hogy odaáll a szülő asszony elé, hogy mihelyt világra jön egy új élet, azt felfalja. A Sátánnak ma is az a célja, hogy lehetőleg ne foganjon meg új élet, ha megfogant, ne jöjjön a világra, ha pedig a világra jött, akkor majd ő gondoskodik arról, hogyan kell elpusztítani, és óvodás koruktól kezdve igyekszik a gyermekeinket hatása alá keríteni, megfertőzni. Meg ne ismerjék a megváltó Krisztust. Ha hallanak róla, komolyan ne vegyék, amit hallottak. Ha felnőtté válnak, tartsák magukat nagyon okosaknak, és kételkedjenek mindabban, amit Isten mondott. Ugyanazt teszi, amit a Biblia első lapjain olvasunk, amikor az első embertől azt kérdezi: csakugyan azt mondta Isten? — és akkor mond egy nagy hazugságot. Ez a csakugyan, ami az Isten kijelentő mondatai után egy odagörbített kérdőjelet jelent, ez az ő módszere. Ezzel kezdődik, azután a kérdőjel kiegyenesedik, felkiáltójellé válik és tagadás lesz belőle: Nem igaz, amit az Isten nektek mondott. Pontosan ugyanez a módszere ma is, és sajnos sokan esnek áldozatul, mert sokan nem ismerik azt, amit a Szentírás a mi ősellenségünkről mond, vagy pedig nem veszik komolyan. Áthatja ez a démoni szellemiség az egész világot. Árad a médiából, hiszékeny emberek pedig hódolnak neki. Az ördög ügyesen álcázza magát. A Szentírásra hivatkozva előadja magát mint teológus. Áltudományos hazugságokat hirdetve megjelenik, mint természettudós. Melyik korban, mi adható el legjobban. És legfőképpen segítséget kínál mindig. Évának is segítséget kínált, nem? Ha rám hallgattok, olyanok lesztek, mint az Isten. Hát mi rossz van abban? Éppen ezt nem vette észre az ember, hogy ez mindenestől rossz.
Krisztus sokszor bátorította az övéit: Legyetek éberek! Legyetek józanok!
Egyedül Jézusról olvassuk azt, hogy azért jött az Emberfia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Az egyes ember életében is, a világ életében is.
Éppen ezért nekünk is az a fontos, amire a Szentlélek János apostolon keresztül a Jelenések könyvének a címzettjeit bátorította: Jézushoz ragaszkodjatok, benne bízzatok, neki higgyetek, tőle kérjetek segítséget, és csak tőle, mert Ő általában még többet is ad, mint amennyit kértek, és Ő nem nyújtja be utána a számlát. Ő szeretetből segít, és mindig a mi javunkat munkálja.
Aki győz — mondja Jézus egy helyen — megadom annak, hogy üljön az én királyi székemben velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyám királyi székébe.

(Részletek Cseri Kálmán 2009. május 17-i prédikációjából)

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal