Úgy gondolom, hogy nincs vagy alig-alig van olyan napunk, amikor ne okoznánk csalódást égi Atyánknak. Vétkezünk gondolattal, szóval, cselekedettel. Vasárnaponként elmegyünk a templomba, magasztaljuk Istenünket, hallgatjuk igéjét, adományt adunk, megpihenünk, készülünk az elkövetkezendő dolgos napokra, áldást, erőt és támogatást kérünk. A mindennapjainkat nem a világtól távol, hanem abban benne éljük.
Befolyásolja-e a történéseket, hogy milyen környezetben vagyunk? Én úgy gondolom, hogy valamelyest igen. Egy nyugodtabb, rendezettebb, békésebb, barátságosabb környezetben mi is csendesebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Ha ideges, ingerült, rosszindulatú, beképzelt emberekkel vagyunk körülvéve, előbb-utóbb zaklatottak, feszültek leszünk, kezdjük magunkat rosszul érezni. Ilyenkor aztán az óemberünk felülkerekedhet az újemberünkön, megszomoríthatjuk Atyánkat helytelen, szentségtelen viselkedésünkkel. Mi a teendő ekkor? Ha valóban Isten megtért, újjászületett gyermekei vagyunk, akkor szinte azonnal lelkiismeretfurdalást érzünk, szégyelljük magunkat és azonnal őszintén megbánjuk a történteket. Drága égi Atyán ez esetben megígéri nekünk, hogy soha sem fog megemlékezni eme csúfos elbukásunkról. A Szentírás tele van olyan emberekkel, akik számtalanszor elbuktak, Isten mégis szerette őket. Biztatást és vigasztalást nyújthatnak ezek a történetek. Föl sem tudjuk fogni, hogyan bocsájthatja meg minden bűnünket Atyánk úgy, hogy végérvényesen elfelejti, többet nem fogja felemlegetni azokat. Mi emberek erre nem vagyunk képesek. Úgy gondolom, hogy a sérelmek, a bántások, a gonoszkodások szívünk legmélyén megmaradnak, bármekkora lakatot is tettünk rájuk, nincs garancia arra, hogy ez lakat örökké a helyén marad és a láda tartalma soha többet napvilágra nem kerül.
"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje." (1 János 1:8-10)