Találtam egy nagyon jó írást a neten, szeretném megosztani veletek, remélem, hogy ti is hasznosnak találjátok.
Tények és gyakori tévedések Izrael történetét illetően
A zsidók Izraelre vonatkozó jogait napjainkban sokan kétség bevonják. Sajnos a témát illetően rengeteg a téves információ, a félreértés és a pontatlanság. A továbbiakban a hét legtöbbet emlegetett történelmi vonatkozást szeretnénk pontosítani, az objektivitás talaján.
1. tény: Izrael a zsidók ősi földje:Krisztus előtt két ezer évvel a zsidók hozták itt létre Kánaánban a legelső fejlett civilizációt, megelőzve minden más ide tévedő népet, beleértve a palesztinok ősének tartott filiszteusokat is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy korábban ne éltek volna itt különböző szórványetnikumok, de az első fejlett, és máig folytonos kultúrát a zsidó törzsek teremtették meg Kánaán földjén. A kutatások legtöbbje szerint a legelső héber és sémi eredetű népelemek már Krisztus előtt 1800 körül ide vándoroltak, mégpedig Mezopotámiából. Ezt támasztja alá az Ábrahám-mondakör is (amennyiben nem tagadjuk az Ábrahámról szóló ősi írások forrás jellegét) Az is tény, hogy a zsidók előtt a térségben élő kánaánita népelemek beolvadtak más népekbe és eltűntek a térségből. Az első városokat az írásbeliséget és az első államot is a zsidók hozták létre Izrael ősi földjén. Második honfoglalásuk Krisztus előtt 1250 körül történt a Mózes vezette 12 zsidó törzs megjelenésével, akik Egyiptomból érkeztek a később Izraelnek nevezett vidékre. A térségre ma jogot formáló többi nép, így a palesztinok állítólagos ősei, illetve a föníciaiak, és pláne az arabok is sokkal később érkeztek (az arabok 1800 évvel később, a Krisztus UTÁNI 7. században) Ha a mózesi honfoglaláshoz viszonyítunk, akkor a filiszteusok 50 évvel, a föníciaiak 100 évvel, az arabok pedig 1800 évvel (!) érkeztek a zsidók után Izrael térségébe. Az egész terület legelső elnevezése Kánaán és Izrael volt, Palesztinának csak sokkal később, a rómaiak idején - egészen pontosan 1300 évvel Mózes törzseinek megjelenése után - kezdték szólítani.
2. tény: A zsidók a mai napig őseik jogán, törvényesen, és történelmi alapon birtokolhatják Izraelt:Ábrahám és Mózes népének nagy része ugyan elvándorolt a térségből a Krisztus utáni 2. században, de a legalitás kontinuitása (folytonossága) azért megmaradt, mivel mindig éltek zsidók a területen. Vagyis: folyamatos a zsidók törvényes igénye Izraelre, mégpedig őseik letelepedése okán. És ahogyan senki nem vitatja az angolok jogát Angliára, a Franciák jogát Franciaországra, így a zsidók is jogosan birtokolják Izraelt, mind a mai napig! Mindehhez hozzátartozik még egy mostanában - bizonyos körök által - gyakran emlegetett téves történelmi párhuzam is, mely a zsidók Izraelre vonatkozó igényét vonja kétségbe más népekhez hasonlítva helyzetüket. A párhuzam szerint az Izraelt évszázadokkal ezelőtt elhagyó zsidók és más, történelmi népek, így például a Kárpát-medencét elhagyó avarok, hunok, morvák közt hasonló analógia vonható, ez pedig a következő: ha elfogadjuk, hogy a zsidók jogosan követelhetik vissza Izraelt, akkor azt is jogosnak kéne tekintenünk, hogy bizonyos korai népek - mint az említett hunok, avarok, besenyők, vagy morvák - jelentkezzenek és visszaköveteljék Magyarországot. (Már persze elméleti síkon, ha élnének ma is ezen etnikumok képviselői.) Csakhogy ez a párhuzam sok szempontból téves. Például azért, mert Izrael földjén az ókortól kezdve megmaradt egy bizonyos zsidó populáció, mely az évszázadok alatt a terület lakosságának mindig legalább 10-15 %-át képezte. Ez a helyzet az említett analógiára nem igaz, hisz nálunk a lakosságnak sohasem alkotta jelentékeny részét egyik elvándorolt nép sem. A másik probléma az elmélettel az, hogy míg a Magyar Királyság az államalapítástól kezdve önálló, szuverén államként létezett, és a magyar nép tulajdonában volt, addig Izrael-Palesztina a zsidó állam megszűnése utántól kezdve soha, egyetlen percig sem volt önálló, soha nem képezte a palesztinok tulajdonát. Mindig valamelyik környező nagyhatalom birtokolta: eleinte az asszírok, majd Babilónia, utána a perzsák, majd a makedónok, rómaiak, arabok, keresztesek, mamelukok, végül a a XVI. századra a törökök, és legvégül a britek. A palesztinok lakta térség mindig afféle kevert lakosságú, több világvallás metszéspontjában fekvő - és mindig másokhoz tartozó - heterogén vidék volt, melynek valójában az ókori időkben volt utoljára törvényes, - nem hódítás útján megjelenő - birtoklója, mégpedig a zsidóság. Természetesen hozzátehetjük: végső soron annak idején a zsidók is meghódították a területet a kánaáni őslakosoktól, és így a honfoglalás illetve hódítás fogalmai összekeveredhetnek (nem beszélve arról, hogy akkor mi sem honfoglalókként hanem hódítókként érkeztünk a Kárpát-medencébe), de ezzel vissza is érkezünk a kiindulóponthoz: nevezetesen ahhoz, hogy az első államot mégis csak a zsidók emelték Izraelben, és ezt az államot hódították meg később sorra a felemelkedő birodalmak. (A palesztinok viszont soha nem birtokolták.)
3. tény: A palesztinok hivatkozása történelmi jogaik alapján Izrael egészének birtoklására erősen vitatható:Sőt téves. A palesztin nép eredete ugyanis nem tisztázott, tudományos szempontból egyáltalán nem bizonyított hogy ők a filiszteusok leszármazottai volnának! Sokkal valószínűbb, hogy az arab népesség egy etnikumát alkotják. Nyelvük arab, szokásaik arab szokásokat követnek, vallásuk pedig muszlim. Az arabok pedig a világ két legnagyobb kontinensét lakják, a Föld legnagyobb vidékei vannak kezükön. Ezen gazdag területekből bármikor adhatnának a palesztinoknak. (Ebben a kérdésben főleg Jordánia és Egyiptom neve vetődhet fel, melyek birtokolják a szomszédos vidékeket.) Ám soha nem ajánlottak fel egyetlen darabnyi földet sem az általuk mindenben támogatott - és fegyveresen is segített - palesztin "testvéreiknek".
4. tény: A palesztinok és arabok maguk utasították el az ENSZ javaslatát arról, hogy a zsidók mellett létrejöjjön egy palesztin állam: A zsidók sok évszázadon keresztül éltek távol ősi földjüktől, ahol csekély közösségük maradt csupán. Így a terület fokozatosan elarabosodott és jelentős többségbe kerültek a palesztinok és arabok. Közben azonban a cionista eszmék, melyek a zsidók számára újra Izraelt ajánlották hazájuknak, a századfordulón terjedni kezdtek, és ezzel megkezdődött a zsidók tömeges visszavándorlása Izraelbe. A második világháborúban a zsidók elleni tömeges népirtás felgyorsította a folyamatot. A háború kezdetén (1939) Izrael-Palesztina lakosságának egynegyede volt zsidó, ám 1948 -ra az izraeliták aránya már 30% körülire nőtt! A folyamatosan Izraelbe érkező zsidóknak viszonylag könnyen sikerült földet szerezniük, mert a palesztin fellahok (parasztok) gazdaságai többségében a csőddel küszködtek, így szívesen adták el azokat a világ minden tájáról érkező zsidóknak. Idővel azonban a két etnikum közt feszültség keletkezett, és mindennaposakká váltak a zsidó - palesztin összecsapások. A gonddal eleinte a Török Birodalomnak kellett szembenéznie (hiszen a 16. századtól egészen az 1. világháborúig birtokolta Palesztinát), majd az angolok feladata lett a konfliktus megoldása (Törökország első világháborús veresége utána briteké lett a terület). Végül az ENSZ vállalta a helyzet igazságos rendezését. Az ENSZ 1947 november 29 -én határozatban (18. számú ENSZ határozat) engedélyezte, hogy Palesztina területén két független, önálló állam alakuljon: egy zsidó és egy palesztin. A zsidók éltek is ezzel a lehetőséggel amikor 1948 május 14-én kikiáltották saját államukat, Izrael Államot. Ugyanakkor a palesztinok elutasították a "két állam koncepció" elfogadását mondván: ők senkivel nem osztoznak Palesztinán, mely kizárólag csak őket illeti! Amellett az Arab Liga is hasonlóan nyilatkozott! Tehát az 1947 -es ENSZ határozat alapján valóban létrejöhetett volna két külön ország, de maguk a palesztinok nem akarták ezt a megoldást, mert az egész területet akarták! (Ahogyan most is.)
5. Gyakori tévedés, hogy Izrael miért szállta meg az 1947 -es ENSZ határozat szerint palesztinoknak "adott" területeket.(Ciszjordániát és Gázát). Izrael állam kikiáltása után, a környező arab államok - Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia - mind, egyidejűleg, óriási számbeli túlerővel támadtak Izraelre. Megkezdődött a harc, melynek során 1949 -re Izrael képes volt magát megvédeni, és modernebb hadseregével kiűznie a minden irányból támadó arabokat! A háború során viszont a Jordán folyó nyugati vidéke (azaz Ciszjordánia) és Gáza a támadó arab államok kezére kerül. Ciszjordániát a szomszédos Jordán királyság, Gázát pedig Egyiptom szállta meg. Tehát az ENSZ által megálmodott Palesztin Államot először nem is Izrael, hanem a környező arab államok foglalták el 1949-ben! Éppen 18 évvel később, 1967 -ben az arabok újabb nagyarányú támadást indítottak Izrael ellen, ám most is vereséget szenvedtek. Ezúttal azonban a zsidó állam, saját biztonsága érdekében elfoglalta Ciszjordániát és Gázát. A két területet Izrael azóta is megszállva tartja, de az 1993 -as oslói békefolyamatok keretében 1994 május 4-én autonómiát adott a palesztinoknak! Ez volt a máig érvényes Gáza-Jerikó autonómia egyezmény! A szerződés teljes önrendelkezést biztosít a 2 millió megszállás alatt élő palesztin számára, amibe beleértendő, hogy a palesztinoknak saját kormányszerveik, minisztériumaik, és rendőrségük is lehet. Ugyanakkor tény, hogy a palesztinok nem elégednek meg ennyivel, teljes Izraelt akarják. Az általuk 2006 -ban Palesztina élére megválasztott Hamasz hallani sem akar békéről, és folyamatos harcra buzdít a zsidók ellen. Gázából rendszeresen löveti a zsidó városokat úgy, hogy a rakétaindító állásokat többnyire iskolák, mecsetek és kórházak épületeiben helyezi el. (Ezzel "két legyet üt egy csapásra", hisz az izraeliek így nem támadhatnak vissza, ám ha mégis megteszik, akkor a palesztinok telekürtölhetik a világsajtót azzal, hogy a zsidók aljas módon palesztin iskolákat, kórházakat és mecseteket bombáznak.)
6. A világ népességének egy része részrehajlóan, a körülmények és történelem pontos ismerete nélkül ítéli el az izraeli konfliktus okozójának kikiáltott zsidókat. A világnak nagy felelőssége van abban, hogy a két nemzet - a zsidó és a palesztin - egymás mellett tudjon élni, de ez csak úgy lehetséges, ha a Föld népessége objektívan viszonyul a két etnikumhoz, és ismeri történetüket is! Sajnos azonban a világ egy része kizárólag a rossz körülmények közt élő palesztinokat látja, azt már nem, hogy a Palesztinát 2006 óta vezető radikális Hamasz szervezete tagadja Izrael puszta létjogosultságát is, egyértelműen deklarálva: célja örökre elűzni a zsidókat Izraelből. Semminemű együttműködést, megegyezést nem akarnak csak harcot és gyilkolást, terrorista eszközökkel harcolva Izrael és más képzelt ellenségeik ellen!
7. Sok a téveszme, a téves berögződés a zsidók történetét illetően. Az egyik a zsidók két részre osztása körül alakult ki, mely a szefard és askenázi zsidók eredetét félremagyarázza, és két eltérő eredetű és leszármazású csoportnak állítja be őket. Valójában nincs ilyesmiről szó. A zsidók egységes népként a római időkben – egészen pontosan a Krisztus utáni 2. században, a rómaiak által kegyetlenül levert Bar-Kochba felkelést követően – vándoroltak el tömegesen Izrael területéről, és szóródtak szét a római provinciákban. (Persze zsidó széttelepülések, vagy erőszakos deportálások korábban is zajlottak, például Krisztus előtti 8. században, amikor az asszírok, vagy a Krisztus előtti 6. században, amikor a babilóniaiak hurcolták el őket. Mégis kijelenthető: az utolsó és legnagyobb szétszóródás a Krisztus utáni 2. században következett be. Európa területeire ekkor kerültek tömegével a zsidó közösségek.)
A 2. században bekövetkező széttelepülésben a zsidók nagyobb része német ajkú területeken próbált beilleszkedni a középkori társadalmakba, és a német illetve héber nyelv összeolvadásából létrejött speciális nyelvük a jiddis. (Főként Németország és Kelet-Európa vidékein élték életüket.) A zsidók kisebb része Dél-Európában - Spanyolországban, Görögországban - telepedett le, vagy visszatért Izraelbe. Az előbbi csoportot nevezték askenázi (jiddist beszélő, németajkú), az utóbbi csoportot szefárd zsidóknak. (A szefárd elnevezést a spanyolországi zsidók vették fel, utalva arra, hogy az asszírok áttelepítették őseiket.) Napjainkban sokan – tévesen – kizárólag a szefárd zsidókat tekintik a zsidó történelem örököseinek, azaz a valódi zsidóknak, és az askenázi zsidók eredetét félremagyarázzák. Természetesen ez történelmileg teljesen helytelen, hisz a zsidóság egységes maradt, és attól, hogy egy részük a német területeken, más részük Dél-Európában, vagy újra Izraelben kereste a boldogulás lehetőségeit, még nyilván nem beszélhetünk két külön zsidó népről. Az is lényeges, hogy miközben a zsidók letelepedtek a középkori Európa országaiban, szembesülniük kellett azzal a helyzettel, hogy a keresztény királyságok nem engedik meg számukra, hogy földművelésből éljenek. Ez a tiltás vezetett oda, hogy kényszerűségből – életben maradásuk érdekében – más foglalkozásokat kellett kitanulniuk. Így váltak a zsidók idővel a pénzkölcsönzés (uzsora), kereskedés, aranyművesség, később pedig más polgári foglalkozások (ügyvédkedés, tanítás, művészetek) szakértőivé, nagyarányú művelőivé.
forrás:
http://tortenelemcikkek.hu/node/616