Egyéb > Dicsőítsük Istent!
Karácsony
Árvai Emil:
Babits Mihály: CSILLAG UTÁN
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
„Aranyad tilos kivinni!”
szólna ott a vámos rám.
„Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.”
Százszor megállítanának –
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.
Guti Tünde:
A karácsony eredete - Berkes Sándor
Árvai Emil:
János I. levele 4:9-10
"Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba,
hogy éljünk általa.
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy Ő szeretett minket,
é elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."
Árvai Emil:
Ézsaiás 63:15- 65:1 (részletek)
"Tekints le az égből,
nézz le szent és dicső hajlékodból.
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál,
hogy meginogjanak előtted a hegyek!"
"Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek..."
"Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott,
szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül,
aki ilyet tenne a benne bízókért."
Árvai Emil:
KARÁCSONY
Várván vártuk az Urat,
és hozzánk hajolt:
bűnből menteni sokunkat,
Fiára bízta a feladatot.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése