Köszönöm a válaszotokat!
Ez az egész azért merült fel, amit Mária írt. Írta, hogy volt egy srác aki már sok gyüliben megfordult, és úgymond nem tudtak rajta segíteni. Mária átlátott rajta,
hogy rombolásnak tudatos szándékával jött, és elzavarta. Ha ez így van, helyesen tette.
Ugyanakkor én jártam így egy gyüliben. Jött egy pasi, akit nem ismertem, mivel friss megtérő voltam, de nem ismertem a gyülekezetet, tévedtem. Az az ember odajött hozzám, és faggatni kezdett a múltamról. Nem ismertem, és olyan határozott volt, azt hittem, egy gyülekezeti vezető, és engedelmesen válaszoltam. Ültünk a folyósón, és beszélgettünk. Ő észrevett bizonyos dolgot a kezemen (nem mágia, aki látott személyesen, tudja, miről van szó
), jeleket, hogy régen baj volt. Odarángatta azt a srácot, aki által megtértem, és követelte tőle, hogy azonnal részesítsenek szabadító szolgálatba... Én mondtam, hogy nincs baj, nem én kértem, és azóta nem csinálok olyasmit a kezemmel, (összevagdostam anno), és ha baj lenne, szólnék. A srác, aki által megtértem elment, de helyeselt.
Megvárta, hogy mindenki elmenjen a gyüliből, és amikor a terem már üres volt, a folyósón nekem szegezett egy mondatot:
Én azért jöttem, hogy a gyülekezetnek ártsak, igaz? Szóval elhangzott az a mondat, amit Mária írt arról a srácról, akit elzavartak. Amikor az a férfi ezt elmondta, én köpni-nyelni nem bírtam, (bocsi...
), és csak azt tudtam mondogatni, hogy mégis hogy gondolja, én nem...
És tényleg így érzem, és vallom: nem azért mentem abba a gyülekezetbe, ahonnan később kirúgtak, hogy ártsak nekik! Ha mégis bármiben ártottam, az nem volt szándékos, tudatos, mert azért tisztában vagyok azzal, hogy volt ilyen. Nem abba a gyülibe, hanem abban, ahová most járok. De azt ki tudom mondani:
nem áll szándékomban sem Isten emberének, sem gyülekeztnek ártani! Ha ilyesmit mégis csinálok, azt nem élvezem, nem vagyok elégedett, hanem fáj a lelkemnek. (a felkiáltójelek, és a vastagítások nem azért vannak, mert haragszom rátok, hanem a nyomaték kedvéért. Nem érzem azt, hogy bármelyiktek bármivel megvádolt volna. Hatalmas adag kedvességet, szeretetet, és bíztatást kaptam tőletek, és köszönöm nektek!
)
Azért befejezem a férfi és az én történetemet, mert lehet, hogy lesznek benne "érdekes" részek. Akkor, amikor kitiltakoztam magam, olyan voltam, mint akit szédszedtek, és ráültek, és a földbe tapostak (nem tudom érzékeltetni másképp
). Akkor levitt az utcára, és arról beszélt hány emberből űzött már démont. Rajtam is megpróbálta. Kényszerített, hogy nézzek a szemébe, de nem bírtam megtenni, rettegtem, és csak imákdoztam magamban, hogy Istenem, segíts, mit akar ez az ember?
Aztán feladta, és látszólag ennyi. De onnantól kezdve minden házcsoporton minden próféciája, tanítása hozzám, és mégegy másik kínlódó testvérhez szólt. Amikor beszélt, szabályosan rosszul voltam, alig bírtam a széken megülni. Szédültem, hányingerem volt. Akkor már tudtam, hogy nem gyülekezeti vezető, és hogy már a sokadik gyüliét tapossa, de azt gondoltam, csak keres, mint én.
Nagyon gyorsan fogadta el a vezetőség, és bíztak rá szolgálatot, amibe egyszer (nem vagyok büszke rá), beleszóltam. Elég határozottan. Belekötöttem egy kijelentésébe, amit egy srác felé való szolgálatának első mondata volt. Nem voltam akkor jó én sem. Érdekes dolog volt, mert visszatámadott. A mondat ez volt: "Minden katolikus bálványimádó". Tisztában vagyok bizonyos dolgokkal, de ismerek pár katolikust akik nem azok. Erre mondtam azt, hogy amíg nem ismer minden katolikus testvért a földön, addig ezt nem jelentheti így ki!
Hát nem volt jogom beleszólni, az tuti. De ami utána jött, azt gondolom, érdekes. Arra számítottam, hogy nekiáll kiűzni belőlem valamit, vagy elküld, hogy hagyjam békén, és ha nem megyek, szól, hogy távolítsanak el. Erre az történt, hogy elfordult a sráctól, és engem kezdett támdadni. Elmondott mindennek, katolikuspártolónak, bálványimádónak, és felszólított, hogy térjek meg belőle. Én meg csak lestem: sosem pártoltam a bálványimádást, és sosem voltam katolikus, meg sem kereszteltek...
Aztán bepanaszolt a pesti vezetőnek, aki jól megszidott, és vigyorogva közölte, hogy nem kell mindenen besértődni, ezzel csak magamnak ártok. Pár hét múlva kirúgtak közösségrombolásésrt, és még azt a szerencsétlen keresőt, akiről a srác tanításai szóltak. Engem megvádoltak azzal, hogy miattam az a fiú aki felé a fura emberke szolgálni akart, miattam elveszett.
Ennyi volt. Nem érintkezhettem a gyülekezti tagokkal. Később megtudtam, hogy ez fura férfi volt a harmadik, akit a gyülekezet kirúgott. Amikor nyilvánosan közölte, hogy ezt a gyülekezetet neki kell vezetnie, mert a vezető alkalmatlan rá...
Nem tudom, hol van azóta, de nem is kívánom látni. Szóval az ő szájából hangzott el az a mondat, hogy én azért jöttem, hogy ártsak a gyülekezetnek.
(ja, csak annyit, hogy amivel megvádoltak, nem volt igaz, a fiú nem veszett el, hanem áthelyezte székhelyét a pesti gyülijükbe, ott járt házcsoportba, mert ott lakik, nálunk csak tanult
)
Bocsánat a hosszú történetért.
