Aata írta:
Én pl. már rá kellett jöjjek, hogy a harcművészet nagyon rossz választásom volt, mert csak agresszívvé tett. Ez azonban csak rám vonatkozik, és nem mindenki hitének van itt a határa. Szükség van a hívő sportolókra, mert az ő sportban tanúsított higgadtságuk, szerénységük nagyon erős bizonyságtétel lehet mások számára. De sajnos ez kétélű fegyver, és könnyű eltévedni. A lényeg, hogy Isten hangját hallgasd, és akkor Ő kísér utadon. Ezt tudom csak javasolni azoknak, akik ilyen tevékenységeket űznek. Ha meg vannak arról győződve, hogy Isten ezen keresztül kívánja őket használni, akkor azt csinálni kell.'
Tesókám 20 éven keresztűl gyakoroltam a muay thait és a nihon jiu-jitsut.
Miféle higadságról és Krisztus melletti bizonyságról beszélünk?!
Soha nem gondoltam arra, hogy budhista, vagy shintoista legyek!
Valahogy még sem sikerűlt Krisztusról és Istenről bizonyságot tennem, miközben a könyököm, vagy a térdem az ellenfelem arcába landolt, esetleg az izűleteit csavarva, ínszalagait feszítve a földre kényszerítettem.
Ha gyakoroltál már harcművészetet, tudnod kell, hogy a gyakorlással is fájdalmat okozól másoknak, ez elkerűlhetetlen!
Mond már el nekem, hogy miként teszel itt bizonyságot Jézusról, vagy Isten szeretetéről?!
Az európai ökölvívás csak annyiban rosszabb a keletiharcművészeteknél, hogy ott nem az önvédelem, hanem a siker és a pénz a motivácíó!
Számomra a kűzdősportban és harcművészetben nem a filozófia okozza a próblémát , mert azt nem kell elfogadnunk.
A gond, az embertársunkkal szembeni viselkedés, amely ilyenkor messzeáll Krisztus szeretetétől!
Az Új Teremtésed napja, a 'halálod napja' is egyben, mert meghalsz mindennek, amely Krisztusban nem áll meg!
Kifogásokat keresni persze lehet!
Szeretettel:
Daba
