Sziasztok. Akkor kezdeném a folytatást ,bocsánat,hogy csak így több részben írom le , ahogy időm engedi írom,bár ahogy írom,úgy újulok meg én is az Úrban :)
Végre hazahoztuk őt is a kórházból,és végre velünk lehetett. Ahogy telt az idő a házasságunk teljesen mély pontra került ,éreztem én is ,hogy nem csak én vagyok az életében,és már ő sem volt olyan mint az elején. Bevallotta ,hogy megcsalt engem nagyon hosszú időn keresztül. 13 évnyi házasságból mindössze 3 év mondható jónak,amiből 10 év megcsalás volt . Teljesen összetörtem ,és már akárhogy is akartam nem tudtam már rá úgy tekinteni ahogy szerettem volna,és ő se rám. Ennyi évig is csak a gyerekek miatt voltunk már együtt. Közös megegyezéssel elváltunk. A gyerekek nálam voltak ,és egyre nehezebb volt ,mivel nem tudtam őket úgy eltartani ahogy szerettem volna, volt,hogy nem tudtam mit enni adni nekik. Végső döntés az volt,hogy akkor az apukájuknál lesznek amíg én nem állok talpra. Akkora fájdalmat amit akkor éltem át ,senkinek nem kívánom. A gyerekeim kezét elengedtem,és nem voltak már velem. Nem tudtam,hogy elmondani nekik,hogy én nem hagyom el őket. Megígértem nekik,hogy nem sok idő és velem lesznek örökre! A lakásunk elúszott,nem tudtam fizetni a rezsi költségeket, így ezek után a gyerekeimmel hol itt,hol ott aludtunk. Ezt nem tehettem meg velük ,nekem csak az volt a fontos,hogy fedél legyen e fejük fölött és legyen mit enniük.Így jobbnak láttam ha az apjuknál lesznek egy kis ideig.Én is itt is ott is aludtam ,de ez nem volt lényeg ,mert csak a gyerekek számítottak. Volt,hogy az utcán voltam,és csak imádkoztam és könyörögtem az Úrhoz. Egyetlen egy pillanatra sem hagytam őt figyelmen kívül,és tudtam,hogy ő segíteni fog nekem. Érdekes így visszagondolva, mekkora erőt adott nekem mindig ,a leges legnagyobb gyengeségemben voltam mindig nagyon erős általa! Dicsőség neki !! Szóval így ment ez egy ideig , sikerült találnom alkalmi munkákat ,jó volt hogy amikor mentem e gyerekekhez mindig tudtam nekik venni valamit. Akkoriban befogadott a volt férjem rokona és ott lehettem náluk .Nagyon hálás voltam érte Istennek,és persze nekik is . Ők nagyon szerettek volna gyereket már 8 éve próbálkoztak ,de sajnos nem sikerült nekik. Amikor eljöttem onnan szólt az úr hozzájuk rajtam keresztül :Máté evangéliuma.25.rész.35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
De erre még visszatérek. Ez időben össze találkoztam egy olyan fiúval akit 17 éves koromban ismertem meg ,és nagyon mély nyomott hagyott bennem . Tudtam,hogy ő része lett az életemnek,már akkor. De milyen furcsa is az élet újra összetalálkoztunk ennyi év után. 2009-et írunk és ő is ahogy én is egyedül pont egy olyan helyzetben voltunk ahonnan tényleg csak Istennel lehetett kijönni . Ő kábítószer függő volt ,heroin függő. én akkor még nem tudtam ez mit jelent ,mit von maga után ,mivel jár ez. De valahogy csak összehozott minket az élet újra. Találkozgattunk és megismerte ő is a gyerekeimet, jól kijöttek egymással ,megkedvelték egymást ők is . Pár megbeszélt találkozás után, megkérdezte ,hogy leszek-e a felesége ? Én rögtön igent mondtam. És tudtuk,hogy ez innen már örökké tart. Nem tudtam miért ,és hogyan ,főleg,úgy hogy a gyerekeim nincsenek velem és elkezdek mély érzelmeket táplálni egy olyan ember iránt aki kábítószer függő. Oda költöztem hozzá,és elválaszthatatlanok lettünk. A gyerekeket odavittük magunkhoz ,ami hatalmas nagy csoda volt számomra hiszen nem is olyan rég még el kellett engednem a kezüket. Sokat imádkoztam és sokat voltam kapcsolatban az Úrral.Kértem Istent az imáimban ,hogy jó-e amit teszek . De az imáimra a válasz egyre erősebb lett, nekem őt adta páromnak,nekem őt rendelte el már a születésem óta. egyre jobban és jobban megszerettem ,a végén szerelem lett. A sok ima,a sok harc,és a HITEM,a kitartásom a bizalmam az Úrban és az ,hogy soha nem kételkedtem Istenbe meghozta a gyümölcsöt . Letette a drogot és megtért ő is ,befogadta Jézus Krisztus a szívébe. Ezek mint nagyon rövid időn belül történtek meg velünk,nagyon felgyorsultak az események. Azután kiderült ,hogy gyermeket várok. De a terhességem életveszélyes volt a számomra és a magzat számára is. Az orvosok nem vállaltak értem se a babáért felelősséget magas vérnyomásom miatt. 6 hetes voltam amikor kiírtak abortuszra mert elkezdtem vérezni,így amikor megvizsgáltak azt mondták,hogy beindult a spontán vetélés,és benn kell maradnom a kórházban. A párom aki akkor már meg volt keresztelkedve és ő is egy akaraton volt már velem ,megerősített abban ,hogy ez a gyermek megmarad és senki nem veheti el tőlünk. A páromnak egy kérése volt Istenhez,hogy egy kislány gyermeket adjon neki. Mivel nekem már 2 császárom volt így már ,ráadásul a magas vérnyomásom megmaradt a második gyermekem születése után . Elkezdtünk imádkozni a kórházban,és Isten küldte is a választ. Odaléptem a nővérhez ,és mondtam neki,hogy itt nem lesz semmilyen abortusz,hiszen ezt a kisbabát Istentől kaptuk és ő a mi életünkben egy nagy áldás. És amit Isten megígért azt megadja és nem veszi el . Ezért aláírtam a papírt,hogy saját felelősségemre hazajövök. És eljöttünk. Ez után nagyon nehéz terhesség várt rám. nagyon sok gyógyszert szedtem és nagyon rossz állapotba kerültem. Végig feküdnöm kellett és a vérzés is végig megvolt, fenn állt a vetélés veszélye. De én nagyon bíztam és hittem, és olyan hittel ami rendíthetetlen volt. Közben összeházasodtunk ,és elkezdtük a saját lakásunkat szépítgetni és elkészíteni mire a kisbabánk megszületik.A férjem dolgozott ,munka után meg ment csinálni a lakást. Nagyon sok teher volt rajta is ,de erős volt nagyon . Mindez kemény 3 hónap volt ,és Dicsőség az úrnak ami volt hematóma az felszívódott. Közben biztos emlékeztek rá ,említettem a párt akik befogadtak engem, 8 évnyi hosszas sikertelen próbálkozás után meg lett a jutalmuk. Kisbabát vártak,ráadásul ikerek ! Az idő ment erős hitünk volt , és megtudtuk azt is ,hogy kislányunk lesz . A gyerekek is nagyon örültek neki ,de a férjem még jobban,hiszen ez volt minden álma ! A terhességem utolsó hónapjaiban éreztem,hogy szivárog a magzatvizem,az orvosi vizsgálatok azt mutatták,ki ,hogy szó sincs ilyenről. De én biztos voltam benne,hogy valami nincs rendben. Eljött a terhességem 29-ik hete ,erős fájásokkal és vérzéssel kórházba kerültem, ott kiderült,hogy a magzatvizem kb : 3 hete szivárog, és a baba és én fertőzést kaptunk ,illetve a kisbaba sokkot is kapott. Azonnali császár metszést hajtottak végre. Olyan nagyon gyorsan történt minden , szinte észhez sem tértem,de tudtam,hogy semmi baj nem lesz . Megszületett a kislányom 2010. augusztusba ,1200 grammal és mindössze 40 centivel. Azonnal elvitték az intenzívre és elkezdték a vizsgálatokat. Utólag kiderült ,hogy a műtét közben én 2x elveszítettem az eszméletemet és a fertőzésem is igen nagy volt. De ez nekem mit sem számított,hiszen a kisbabám küszködött a kis életéért. Ugyanis nem fejlődött ki rendesen a tüdeje. A kislányom orvosa elmondott mindent a férjemnek,és ő megkérte ,hogy készítsen fel engem a legrosszabbra, miszerint a kislányomnak körülbelül 2 napja van hátra .A férjem nem tudta elmondani,hogy mi is történt ,talán nem volt hozzá ereje,így várt vele. Másnap bementem a kislányomhoz ,ott feküdt az inkubátorban ,a pici kis törékeny teste tele volt csövekkel, és mindenféle műszerrel. Gépek lélegeztették, és olyan kicsi volt,hogy amikor ránéztem olyan volt mintha csak álmodnék. Odamentem hozzá ,rátettem a kezem az inkubátorra,és elkezdtem hangosan imádkozni. Az én gyönyörű pici babám elkezdett mosolyogni, meg is van örökítve az a pillanat ,felvettük kamerára. Miközben imádkoztam ,éreztem a Szent Szellem jelenlétét , éreztem ahogy ő jön és átjárja az én kicsi kislányomat ,tudtam,hogy nem lesz semmi baj ,tudtam,hogy ő jó kezekben van. Tudtam,hogy Isten gondot visel róla ,és a kezeiben tartja őt ! Mikor kijöttünk ,nagyon nagy békesség volt bennem ,mert tudtam most már minden jó lesz . „Boldog az az ember, aki az Úrban bízik.” Én bíztam és hittem ! Mindig tudtam,hogy a hit nagyon nagy dolgokra képes. A kislányomat 2 nap múlva levették a lélegeztetőről és egyedül lélegzett ! Dicsőség Istennek ! Ezek után amikor már stabilizálódott az állapota , és a fertőzés sem ált fenn,átszállították egy másik kórházba ,ahol szintén sok időt töltöttünk,jártam hozzá a férjemmel minden nap ,és végre megfoghattam,végre a karjaimba tarthattam. Egy csoda volt,egy pici kis élet ,amit Isten védett ,Isten óvott és megtartotta őt! Annyira pici volt. Majd hetekkel később kiderült,hogy nagy mértékű vérszegénysége van,így én adtam neki vérátömlesztést . A legszebb tanulság ebben,hogy az én gyermekemnek adtam a véremből,hogy felépüljön ,hogy meggyógyuljon. Jézus Krisztus is a vérét adta azért ,hogy nekünk örök életünk legyen ! Hogy nekünk még egy esélyt adjon ! Mennyire nagyon szeretett és szeret minket ! Ez felfoghatatlan ! Csodálatos . Nem sokra rá haza is jöhetett mivel teljesen egészséges volt már ,és a súlya is elérte a 2500 grammot :) Nagyon nagyon boldogok voltunk ,hiszen végre együtt volt a család a három gyerek én és a férjem. Ő dolgozott és mindenünk megvolt ,és a szeretet amiben mi éltünk az nem fogható semmihez.nem tudtuk,hogy a pici lányom tej allergiás ,és mivel ő tápszert kapott ,ami persze nem volt allergia mentes így mindig visszabukta a tejet . Mi sem tudtuk ezt,és az orvosa sem,hogy ez lehetséges ok lett volna. Egyszer az egyik ilyen bukása közben hirtelen elzáródtak a nyelőcsövei és az orrán sem vett levegőt, visszament neki minden ,ekkor volt alig 3 hónapos. Hirtelen nem tudtunk mit csinálni,azt sem tudtuk mi a baj ,mi lehet vele. Láttuk,hogy a kis teste kezd élettelenné válni az apukája karjaiban volt,és csak nézett a férjem szemeibe ,olyan szemekkel,hogy apa segíts,hívtuk a mentőket ,akik azonnal elindultak,de mivel a légzése is leállt a kislányomnak ,így a telefonon keresztül segítettek,hogyan kell megkezdeni az újra élesztést. Mindent úgy csináltunk ahogy mondták. Mire a férjemnek eszébe jutott,hogy a porszívós orrszívót amit biztos sokan ismertek ,nyomjuk a kis orrába és a szájába is . Megtettük,és kijött belőle a tápszer ,sikerült!!! Ekkor elkezdett lélegezni ,vette a levegőt ,és jött vissza a színe is . Mire jobban lett a mentősök is megérkeztek. Megvizsgálták és Hála az Istennek,semmi baj nem történt. Mi csak utána kezdtük felfogni ,hogy mi is történt. Azt hittem,hogy ezek amik velem megtörténtek, már nem múlja fel semmi ,de a megpróbáltatások még csak most kezdődtek igazán ! Jön a folytatás is...
