Szerző Téma: Versek  (Megtekintve 136660 alkalommal)

0 Felhasználó és 3 vendég van a témában

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Versek
« Válasz #1005 Dátum: 2020 Június 15, 07:59:31 »
Schvalm Rózsa: Létezik egy ország

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.


Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4164
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Versek
« Válasz #1006 Dátum: 2020 Augusztus 01, 13:25:22 »
 :317:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Versek
« Válasz #1007 Dátum: 2020 Augusztus 04, 07:02:38 »
Túrmezei Erzsébet:Add össze!

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly biztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény: „Hiszek uram. Igen.”

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4164
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Versek
« Válasz #1008 Dátum: 2020 Augusztus 06, 15:19:53 »
 :2smitten:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1009 Dátum: 2020 December 05, 11:41:10 »
Áprily Lajos: Menedék

S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1010 Dátum: 2021 Szeptember 30, 20:33:49 »
Rónay György: A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE

A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...

(forrás: Rónay Gy.: Téltemető c. kötet)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1011 Dátum: 2021 December 22, 07:21:37 »

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1012 Dátum: 2021 December 22, 07:30:15 »

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1013 Dátum: 2021 December 31, 15:59:04 »
Reményik Sándor: CSENDES CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
 
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
 
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
 
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
 
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1014 Dátum: 2022 Január 14, 22:38:16 »

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1015 Dátum: 2022 Február 15, 09:53:44 »
Kerekes Ernő:  ÓVÓRENDSZABÁLYOK

A végtelen fényesség
szükségszerűen
elvakítja a szemünket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
a szeretet szűrőjével szemlélhető.

A végtelen tágasság
szükségszerűen
iszonnyal tölt el minket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
saját személyével mérhető.

A végtelen gazdagság
szükségszerűen
eltorzítaná lelkünket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
cserépedényekbe tölthető.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1016 Dátum: 2022 Február 25, 05:56:21 »
Túrmezei Erzsébet:
"IMÁDKOZZUNK, TESTVÉREK!"

Afrikából Európa felé
útban a gép.
Luanda fölött viharba kerül.
Villámok cikáznak szüntelenül,
és egyre mennydörög.
Új és új leszállási kísérlet.
Egyik sem sikerül.
S a gép többször nagyot zuhan.
"Nyugalom! Nincsen ok az aggodalomra!"
- hullnak a rémült szívekre
bizonytalan, erőtlen biztatások.
Bekapcsolják a harsány beat-zenét,
felszolgálják a legerősebb
italokat. És a légikisasszony
szétosztja a tenger felett
a mentőöveket.
Percről-percre nő a félelem.

Lelkészházaspár ül a gépen,
s az asszony odasúgja hirtelen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?"
A férfi feláll csendesen:
"Imádkozzunk, testvérek!"

"Köszönöm!" - nyújtja kezét a pilóta,
amikor Las Palmasban földet érnek.

+ + +

Sokszor úgy éreztem,
rajta vagyunk mi mind,
minden világrész minden embere,
ezen a veszedelembe,
viharba került gépen.
Egész világunk rajta van.
Kiszállni nem lehet,
s talán leszállni sem.

"Nyugalom! Nyugalom!"
Kábító italok és zsongító zene...
De a szíveken félelem-bilincs.
És valamit mondani kellene...
Bent egy titkos hang kérdez csendesen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?!"

Most, amikor
a pillanatok öröklétet érnek,
van-e aki feláll,
és elkiáltja
a viharokkal küzdő világ-gépen:
"Imádkozzunk, Testvérek!"?

(1971.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1658
Re:Versek
« Válasz #1017 Dátum: 2022 Július 28, 05:50:06 »

Reményik Sándor: LEFELÉ MENET
Máté 17:2

1

"Elváltozék...” Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, –
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.

2

Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.

Nem elérhető Zsotza

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 300
  • kistestvér
    • Zsotza kísérleti  web-kunyhója
Versek
« Válasz #1018 Dátum: 2022 Július 28, 20:53:36 »
Reményik Sándor:
Mi mindíg búcsuzunk


Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.


Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
http://zsotza.fora24.pl/

Személyes,kísérleti honlap

Nem elérhető Zsotza

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 300
  • kistestvér
    • Zsotza kísérleti  web-kunyhója
Versek
« Válasz #1019 Dátum: Tegnap - 17:22:19 »
Túrmezei    Erzsébet:  Hiába  vár

Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom: Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.
S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!

Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel...
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért...csendesen ült mellettem
s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Azután...egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult...hangtalanul, csendesen.

Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!- ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,
Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák,földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat...

Hogy várt mindeddig....
hogyne várna rám:
Haza vár most is az ÉDESANYÁM!
http://zsotza.fora24.pl/

Személyes,kísérleti honlap