A KÍSÉRTŐ A gonosz orvosilag képzett, idegrendszerünket nagyon jól ismerő, a vallást és a Bibliát tökéletesen ismerő, bukott angyalfejedelem. Okos. Ne becsüld le! A középkorban az ördögöt kigúnyolták. Aki gúnyolja, a csapdájába esik. Nagyon jó dolgunk lenne egy buta, lusta ördöggel. Az ördög azonban nem olyan lusta és nem olyan buta, mint amilyenek az emberek szoktak lenni az Isten iránti kötelességteljesítés terén. A Sátán nem olyan. Szorgalmas, okos, ravasz és türelmesen vár. Tud várni.
Nem tudjuk megfejteni a Biblia szövegéből, hogy hogyan történik a gonosz színre lépése. Csak azt tudjuk, hogy a negyvenedik napon lép színre. Sokan vitatkoznak, hogy emberi testet vesz-e fel az ördög, vagy a világosság angyalának képében jelenik meg? Mert ő arra is képes. Az antikrisztus majd így fog megtestesülni a végidőkben, és a névleg vallásos embereket így fogja becsapni. Sokan fognak utána futni. Azt fogják hinni, ő a Krisztus. Megjelenik, nem tudjuk hogyan, de látható formában. Én nem tudom elképzelni azt, hogy a gonosz a valóságos lényegét adná. Ő a hazugság atyja. Azt sem tudom elhinni, hogy ronda vagy visszataszító külsőben jelenne meg. A Sátánnak nem az a célja, hogy elborzasszon, elriasszon minket, hanem inkább vonzó álruhát vesz fel.
Nem is tudom honnan veszik, hogy a Sátán durva vagy ronda. Én azt látom, hogy a bűnt a Sátán mindig vonzó külsőbe öltözteti. Így kívánatos nekünk. Mi is így teszünk, amikor egérmérget teszünk fel a padlásra. Valami finom dologba, sonkába csomagoljuk, amit az egér szeret. Belül méreg, kívül finomság. A külseje vonzó legyen. A gonosz is valahogy így cselekszik. A Sátán veszélyesen szép és veszélyesen szép embereket szokott felhasználni a kísértései során. Ma is szép ajkakon át szokott suttogni látszólag jó dolgokat. Mindig úgy tesz, mintha a mi érdekeinket szolgálná. Ezért bukunk bele a kísértéseibe.
Figyeljük meg: Jézus kísértésében is a modora választékos. Nem úgy megy oda hozzá, hogy szitkozódna, káromkodna vagy gyalázná az Istent. Udvariasan beszél Jézussal. Egy kis tájékozatlanságot mímel, mintha nem tudná miről is van szó. S látszólag mintha jót akarna Jézusnak, segíteni akarna neki, együttérzést mímel. Szánalommal lép oda Jézushoz és úgy tesz, mintha Jézus érdekében beszélne. Ott van a szavai mögött a látszólagos jóakarat, amit sejtetni akar. Azt mondja: Ó, te szegény! Hát te Isten fia vagy! Nem kell neked így gyötrődnöd! Változtasd a követ kenyérré! – Nem tagadja itt a Sátán Jézus Isten-fiúságát, sőt, inkább meglebegtet Jézus előtt egy lehetőséget. Ez a kísértés leheletfinom. Látszólag semmi taszító nincs benne, inkább egy kis jóakarat: Gondolj magadra is Jézus! Ne tedd magad tönkre! Ezt az Atya se kívánja tőled. Ha Isten fia vagy, akkor megteheted. Érezzük, hogy a kísértés itt micsoda mestermunka? Ha igen, akkor egy kicsit rendüljünk meg, hogy velünk akkor mi mindent művelhet a gonosz, ha Jézussal ilyen mesterien bánik!
Nagyon erős a meggyőződésem, hogy az emberi testben lévő Jézus a kísértőt nem az alakjáról, hanem a szavairól ismeri fel. Te is így ismerheted fel. Amikor baráti ajkakról suttog látszólagos jóakarattal, hogy
„nem kell azt annyira komolyan venni. Ne tedd magad tönkre Isten szolgálatában, még az emberek is elborzadnak tőle, s akkor mi lesz, nem leszel népszerű”. Látszólagos jóakarattal el akar vonni a komoly Istenkövetéstől. S ezt sokszor baráti tanácsokon keresztül, baráti ajkakon át, nagy „jóakarattal” végzi a gonosz. Nagyon komoly imaéletnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt felismerje. Amikor a „barátok” azt mondják, hogy
„azért neked is jár valami”, finoman biztat, hogy ne bízd magad egészen az Istenre, mert ez túlzás. Igaz, hogy a Biblia így tanítja, de ez túlzás. Neked is meg kell tenned a magadét.
A Sátánnak jól bevált módszere az is-is keresztyénség. Megosztani. Megosztani a bizalmadat Isten is, meg valami más között is. Ez az is-is keresztyénség ez a Sátántól jön, ez a Sátán evangéliuma. Aki pedig ennek enged, az abban a pillanatban elszakad az Isten követésétől. Megosztott bizalommal nem lehet az Úrban bízni. Aki nem
teljesen veti bizalmát az Úrba, az nem bízik az Úrban. Bizalom tekintetében mi nem tudunk két-három féle dologtól függni. Ez lelki tény.
Jézus válaszából kiderül, hogy mi ebben a bűn. A bűnnek van egy misztériuma amit mi nem értünk. Van a dogmatikának egy olyan fejezete, hogy hamartiológia, azaz a bűnnek a tana. Minden egyházi tanító hangsúlyozza, hogy a bűn egy misztérium. És a bűn mélységét ugyanúgy nem értjük meg, mint ahogy Istent sem értjük meg tökéletesen, mert a bűn emberfölötti dolog. Hogy a bűn titkából valamit mégis megértsünk, Jézus válaszát kell nagyon komolyan venni.
Ádám a Sátánnak engedett, kivonta magát Isten gondviselése alól. Önmaga akarta irányítani önmagát. Ez jelentette azt, hogy evett a jó és rossz tudásának a fájáról. Aki önállósul, az sajnos nem lesz szabad ahogy képzeli, hanem csak az Istentől való függéstől szabadul meg, és teret nyer a feje fölött a Sátán. Ádám a Sátán fennhatósági területére lépett. Isten mondhatta volna, hogy ti akartátok a Sátánt a ti uratoknak, akkor legyen ő a ti uratok, akkor egyétek meg, amit a Sátán ad nektek. S akkor mi mit ennénk? Semmit. Óriási kegyelme az Istennek, hogy nem ezt tette, nem adott át bennünket egészen a Sátánnak. Mert akkor az egész föld sivatag és puszta lenne, az egész föld nem teremne semmit, akkor már emberiség sem lenne, mert
a Sátán embergyilkos – mondja Jézus.
