Szerző Téma: Az Óemberünk visszaköszön!  (Megtekintve 59966 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető t.zoli

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 302
  • Vendég
    • www.szomjazokklubja.shp.hu
Az Óemberünk visszaköszön!
« Dátum: 2007 Január 20, 13:09:14 »
 :2smitten:
A szeretet soha el nem múlik. (Mk 14:1-9).

maria

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #1 Dátum: 2007 Május 29, 18:52:11 »
Engem annyira megtud döbbenteni a felismerés, amikor mi keresztények a szeretetről beszélünk, hogy  "mennyire szeretlek téged", közben meg a szívünk távol van attól. Az is megtud döbbenteni, mennyire nem vagyunk képesek felvállalni ha hibázunk. Mennyi testiség uralkodik még bennünk. Olyan sok a viszálykodás, "nemt tűröm el", szeretetlen hangvétel, egymás hátamögötti duruzsolás, inkább a sátánnak engedve mintsem Istennek.. Egyetlen parancsunk van, a Szeretet. Olyan nehéz azt betartani, de olyan jó, hogy kegyelem alatt vagyunk. Mi a véleményetek erről?

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #2 Dátum: 2007 Május 30, 00:31:43 »
Sajnos a keresztény emberekben ugyan úgy megtalálható a szeretetlenség. Ahogy az írásban is olvashatjuk azért szeretjük Istent, mert Ő hamarabb szeretett minket. Ha szeretjük Istent, képesek vagyunk szeretni a felebarátainkat is. Mikor felismerjük azt, hogy Isten szeretete milyen nagy irántunk, akkor mi is szeretetre indulunk.
Testben élünk és ebből következésképpen testiesen viselkedünk olykor. Szerintem van különbség keresztény és keresztény között is.
Ahogyan ismerjük Istent egyre jobban és jobban, ahogyan szeretetét megismerjük fokozatosan, úgy arra a képmásra formálódunk át.
Ennek következménye a szeretet növekedése életünkben. A szeretet gyümölcs, amit a Szentlélek munkál ki életünkben.

Természetesen lehet egy keresztényben indulat, ami a saját "kényelmét" keresi. Lehet ez egy keresztény ember életében gyakori és hébe-hóba feltűnő jelenség. Azonban ha a feltünése után megvalljuk szívvel, új lapot kapunk és vigyázunk hogy legközelebb ne csússzunk bele ( de megtörténik ). De szerintem nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal történik meg velünk.

Szeretetlenségünket Isten elé kell vinni és kérni, hogy formálja át szívünket ( ezt csak Ő tudja megtenni, az ember képtelen rá ).
A kereszténység előtt, a bűn elkövetése után zavartalanul tudunk aludni, azonban a kereszténységben élőknek ez nem így megy.
Érzékenyek vagyunk a bűnre és vágyunk elhagyni.

Isten áldását!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #3 Dátum: 2007 Május 30, 19:41:22 »
T.Zoli!

Nagyon örülök a hozzászólásodnak! Építő volt számomra!
Isten hatalmas ereje éljen életedben!

 :thanks:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #4 Dátum: 2007 Május 30, 21:36:51 »
T. Zoli!

Kerülünk ilyen helyzetbe egy páran, de jó az Úr kegyelme.

Nem elérhető warriorofthegod

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #5 Dátum: 2007 Október 06, 13:52:47 »
Hi!!

Nekem ezzel kapcsolatban annyi megtapasztalásom van, hogy amikor nem Istenre figyelek, akkor tuti, hogy egy lelki gödörbe esek. Az óemberünkön keresztül a sátán újra és újra támadni fog bennünket. Ami nagyon fontos az az, hogy ha vétkeztünk, akkor bánjuk meg őszintén, rendezzük Istennel és ha szükséges, akkor másokkal is rendezzük.


A hozzászólásodban a betűszínt átszerkesztettem a jobb láthatóság szempontjából.
 --- moderátor ---

kövecske

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #6 Dátum: 2007 Október 06, 15:13:15 »
Kedves Warriorofthegod!

Örülök, hogy írtál.  :05:

Tényleg így van, ezt tapasztalom én is...

Előfordul,  hogy nem tudok elleneállní a támadásoknak, leveszem a tekintetem az Úrról és elejt a sátán... olyankor nincs békességem, és úgy érzem, úgy rossz az egész életem, ahogy van... az óemberem "legyőzhetetlen"...
Sátán meg röhög a markában. :04:

De a töredelmes bűnbánat után a békesség helyre áll...
Igen, csodálatos, hogy Jézusnak nem fogy el a tűrelme, újra és újra megbocsát..., és olyan jóó megtapasztalni, hogy kegyelme, szeretete megújúl percről percre, és soha el nem fogy!

Szeretettel:
kövecske

maria

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #7 Dátum: 2007 Október 06, 20:11:35 »
Kedves Warriorofthegod!

Én is örülök a hozzászólásodnak, mert látom, ismered Isten kegyelmét. A megbánás meghozza a megbocsátást. Olyan jó, hogy Isten a tenyerén hordoz bennünket. Legyen ezért hála Neki!

Mit jelent a neved? Nem is hallottam még.  :05:

Nem elérhető Péter tesó

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #8 Dátum: 2007 November 16, 19:42:25 »
Sziasztok kedves fórumos testvérek!

Olvasgatva írásaitokat úgy gondoltam talán én is tudnék hozzászólni, egy keveset.

Miután megismertük Istenünk kegyelméből az Igazságot és szellemi szemeink megnyíltak és valamiképp megláthatjuk a láthatatlant, azóta mássá lett az életünk.
Istenünk úgy látta jónak, hogy Jézusnak visszaadva eredeti dicsőségét a menyben, bennünket kik az övéi lettünk, mégsem hagyott árván. Szabad akaratunkból hozott döntésünkel, miszerint életünket átadjuk neki és az Isten értékrendje a fontos számunkra, ezt Ő a Szellemével pecsételte meg az életünkben. A szellem által születtünk újjá és lettünk szellemi emberekké (is).
Talán nem furcsa számotokra sem, hogy két személyiség viaskodik bennünk.
 Talán az is ismerős, amikor nem azt műveljük amit akarunk, hanem amit gyűlölünk azt cselekedjük.
Azt a részt is megtaláljuk magunkban, aki a jót akarja cselekedni, de sokszór a jó végezvitelét nehezen tudjuk megtenni.

A külső és belső, azaz az Ó ember és az Új ember harca ez. Kellemetlen az a tudat, hogy itt a földön ez egy véget nemérő küzdelem.
Ez egy olyan csata amelyben előfordúlhat hogy egyik, vagy másik kerül felűlre, vagy a győztes állapotba. Mindenkorra tudatosítanunk kell magunkban, hogy egy pillanatnyi csata elveszése, még nem jelenti azt, hogy az egész küzdelmet illetve a győztesnek járó pálmát elveszítettük. Ne felejtsük el, hogy nem kevesebb személy van a mi oldalunkon, mit a hatalmas Úr Jézus, aki azt igérte :

... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! ( Mt. 28/20 )

Magam is sokat küzködtem ezekkel a gondolatokkal:
- én nem vagyok jó keresztény....
- nem tudok jó lenni ....
- mindíg elbukok ...
- Istenünk szégyenére vagyok ...
stb.

Aztán megértettem, hogy a
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik
, mert nem is teheti.

A test nem is tud jó lenni mert nem is teheti!
Ennek a világosságnak a felismerése sokat segített rajtam, és bennem rendbetenni dolgokat.
Akkor mit is tegyünk? Ha a test nem is tud jó lenni, akkor minek erőlködni? Ami nem megy nem kell erőltetni.
NEM! Nem ez a megoldás. Megvan bennünk az a rész aki Istentől született és erőssebb az embernél. Az a Szellemi, Krisztusi természettel és jellemmel bíró új ember.
Mindkét részünk él, táplálkozik és cselekszi, a mindnnapok magvetéseit.
Ameddig az ó embert, a testi embert a világ és a test kívánságai táplálják, erősítik és edzik a rossz cselekedetek véghezvitelére, addig az új embert, a szellemit Isten beszéde, szelleme által kapott kijelentések és Isten jelenlétében tőltött idő táplálja és teszi képessé legyőzni a testünket.
A döntés rajtunk áll! Melyik részünket etetjük és mivel?
Sokáig úgy akartam jó lenni, hogy a testemet, az ó embert akartam "megjavítani", vagy úgymondd megtéríteni, hogy Isten szerint cselekedjen.
Ma már tudom, hogy ez nem így működik. :)

 Remélem érthetően sikerűl megosztanom veletek a gondolataimat és abban is reménykedek, hogy talán valakinek ez segítségére lehet.

maria

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #9 Dátum: 2007 November 16, 21:08:59 »
Péter, nem is keveset szóltál hozzá. Hisszük, hogy akik olvassák, velem együtt, épülésére lesz. Áldjon az Úr, és írjál sokat!  :happy02:

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #10 Dátum: 2007 November 16, 22:55:05 »
Kedves Péter tesó! :05:

Ez valóban így van! A testünkben semmi jó nem lakozik és szüntelen a vele való tusakodásunk.
Próbáljuk a jót tenni és saját erőnkből megfeszíteni magunkat, hogy szolgai engedelmességre adjuk testünket. De elbukunk...
Hol a hiba? Hogy a saját erőnkből próbáljuk.

Azonban Isten ígéjéből és a Szentlélek erejéből győzedelmeskedhetünk!

Legyünk azok, akik nem csak kenyérrel élnek, hanem mindabból, ami Isten szájából származik!!! :05:

Szeretettel,
Antee

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

emcsi1

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #11 Dátum: 2007 November 17, 13:53:32 »
Köszönöm, Péter tesó! Nekem most sokat jelentettek és aktuálisak a szavaid! :05:

Nem elérhető Zoli

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 47
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #12 Dátum: 2007 November 19, 10:19:33 »
Ámen! Látnunk és tudnunk kell, hogy - Luther szavaival - "bizony, koldusok vagyunk", Isten kegyelmét kolduljuk. Szükségesek a mindennapi kis megtérések, a döntő MEGTÉRÉS után is.  :zaszlo: Szeretettel: Zoli

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #13 Dátum: 2007 December 15, 10:47:56 »
Az Óemberünk mellé kaptuk az új életet. Azt hiszem, nem koldus vagyok - hanem rászorult a nagyra, a hatalmas dolgokra - és nem morzsákra. Hatalmas dolgokat cselekedjen velem, bennem - ó én nyomorult emberben. A szeretetlenség a legnagyobb romlottság.
Azt kell elhinni, merni elhinni - hogy Istennek semmi sem lehetetlen és megígérte, hogy be is fejezi amit elkezdett bennünk. Ha már tapasztaltuk - örüljetek, ismét mondom, örüljetek - minden nap. Tulajdonképpen állandóan örömmel ugrándoznunk kellene.
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

maria

  • Vendég
Re:Az Óemberünk visszaköszön!
« Válasz #14 Dátum: 2007 December 15, 11:35:54 »
Sándor, te írtad: "Tulajdonképpen állandóan örömmel ugrándoznunk kellene"

Én láttam gyülekezetben, ahol ezt teszik. Ugrándoznak az Úr jelenlétében a boldogságtól, telve a szívük vidámsággal. Mégis megbotránkoztat olyanokat, akik nem teszik. Tudok olyanra is pl.-t hozni, ahol boldogok a gyüliben az emberek, az is bontránkozást okoz másoknak. Ki érti ezt? Vannak ahol meg nagyon alszanak a gyüliben. A Mennyben nem hiszem, hogy olyan nagy csend lenne mint egy temetésen. Az Úr jelenléte nem hozhat bánatot. Kitörő örömmel kiálltanak, halleluja, méltó a Bárány...