VISSZAPILLANTÓ
Amikor bűneimet megbánva megtértem és újjászülettem, magától értetődő volt, hogy hitvallást tegyek, amerre csak járok. Természetes módon osztottam meg bizonyságaimat, úton-útfélen, iskolában, munkahelyen, számban Jézus nevének jó ízével.
Házasságkötésünk után úgy éreztem, megmutathatjuk, hogy igenis lehet boldog kapcsolatban élni, és férjemmel szó szerint bizonyosak voltunk benne, hogy ketten olyan erősek és megállíthatatlanok vagyunk az Úrban, hogy változásokat hozunk a környezetünkbe. Szenvedélyesen, elkötelezetten indultunk a szolgálatokba, szívvel-lélekkel készen a harcokra, kihívásokra. Azt gondolom, hogy Isten ez idő alatt atyai mosollyal nézett ránk. S nagy szeretetéből és bölcsességéből fakadóan, később beleengedett kemény próbákba, komoly kísértésekbe, hogy mint aranyból a kohóban, kiégessen belőlünk minden salakot.
Mennyi kudarc, csalódás, megszégyenülés van mögöttünk! De rengeteg győzelem is, mert az Úr nem hagy feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetnénk. Nem a mi okosságunk vagy erőnk, hanem egyedül az Ő kegyelme tartott meg a bukásoktól.
Lassan a célegyenesbe érve, meggyőződéssel vallom:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Filippi 4:13.
Célkitűzésünk ugyanaz, mint az út kezdetén. Nem változott meg az évtizedek során. Lelassultunk, idősödünk, s olykor megfáradva, de a tapasztalatokból okulva megfontoltan, egyetlen vágy hajt:
Jézust követni, igazságban járni, szeretetben szolgálni mindhalálig. Ezt csak tele „tankkal” lehet. S valóban! Szívünkben tűz az Ige, kezünkben fáklya e sötét világ alattomos, gonosz, hazug útvesztőiben.
Az iránytű a bensőnkben van, Isten Lelke vezet. Ezért úszunk szemben az árral. Nagyok a hullámok, villámok csattognak felettünk, de a távolban látszik már a világítótorony fénye…
Ki kell tartanunk, és partot érünk!
2022. november 23. Guti Tünde