Téma: Életjelek

[Guti Tünde]

Ha sziklaszilárdan kiállunk a szentség mellett, az hadüzenet az ördögnek. Ha radikálisan hirdetjük az Igazságot, az hadüzenet a világnak. Folytonos konfrontációban élünk. Nincs köztes út.
Akik próbálják összemosni a határokat, azok nem a mennyei értékrend képviselői. Azok csorbítják ki az evangélium élét, akik nem tűrik, hogy pengeként hasítson beléjük az Ige. Azok barátkoznak a világgal (isteneivel és szokásaival), akiknek túl nagy kihívás az élő Istennek való elkülönítettség. Azok halogatnák még Jézus visszajövetelét, akik nagyon jól érzik magukat ebben a torz, langyos, korrupt trón és oltár szövetségben.
Mit kiáltott Mózes, amikor a nép az aranyborjúval paráználkodott?
„Aki az Úré, ide hozzám!”
Ez hadüzenet a bűnnek és a bálványimádásnak.
Hamarosan felhangzik a kürtszó, és Jézus pontosan tudja, kik azok, akik a frontvonal mennyei oldalán állnak.

Guti Tünde – 2025. április 28.

[Guti Tünde]

Ha valaki esetleg örülne az izráeli tüzeknek…
Neveltetéstől, történelmi ismeretektől vagy politikai hovatartozástól függetlenül! Jó, ha szem előtt tartjuk Istenünk és Urunk véleményét, szívbeli hozzáállását Izráellel kapcsolatban!
„Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja.” Zakariás 2:8.
Hibáztak, vétkeztek sokszor. Mi talán nem? Ne feledjük, hogy szemükön a homály, a megkeményítés csak ideiglenes. ÉRTÜNK! A mi megmenekülésünkért! De Isten hűséges, változhatatlan az Ő választott népéhez, AMELYBE mi is beoltattunk.
„Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért! Legyenek boldogok a téged szeretők!” Zsoltárok 122:6.
A számonkérés, a dolgok helyreállítása és az ítélet pedig az Örökkévaló dolga és privát joga! Ígéreteit betartja!

Guti Tünde – 2025. április 28.

[Guti Tünde]

Napjainkról

Valami nagy, aljas dolog van kibontakozóban. Tudjuk jól az Írásokból, hogy a végidőkben tetőfokra hág a gonoszság, a jót rossznak mondják és a rosszat jónak. Törvény szintre emelik a törvénytiprást. Az Igazság útját a hazugság és megtévesztés bajnokai tapossák, követőket keresve és találva még az úgynevezett keresztyének között is. Miközben bolygónk, katasztrófák és járványok alatt rogyadozik.
Egyház és világ összefonódásával új oltár épült a Baálnak. Sok kis antikrisztus vonzza magához mágnesként a viszkető fülűeket. A Sátán, aki még a világosság angyalaként is képes megjelenni, emberek vak tömegeit hiteti el. De csak azok mennek utána, akik „nem fogadták be az Igazság szeretetét az ő üdvösségükre.” II. Thess. 2:10.
Azokról, akik az Ige által születtek az Igazságból, akik radikális elkötelezettséggel követik Krisztust, így szól Jézus:
„Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól.” János 10:5.
Testvéreim! Figyeljünk, vigyázzunk és imádkozzunk, hogy időben felismerjük az idegent:
„Akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány.” Jelenések 13:11.
Az igaz egyház győzelme elsősorban abban rejlik, hogy diadalmaskodik a bűn és a törvénytelenség felett. A hívők legyőzik saját egójukat, mert életük értelme és célja nem e világban keresendő. Ezért nem fognak kétségbeesni, amikor beteljesedik János apostol látomása a fenevadról:
„Az is adatik neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze.” Jelenések 13:7.
Isten üdvterve szerint halad minden. Ne rendezkedjünk be úgy e földön, mintha az ilyen-olyan járványok után visszatérnének „a régi szép idők”. Nem. Nem fognak visszatérni. Nem ringathatjuk magunkat illúziókba! Csak átmeneti otthonunk ez a szép bolygó. Ezért tehát:

„… erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” Jakab 3:8.

Guti Tünde

[Guti Tünde]

Akármerre nézek, káosz a politikában, az oktatásban és az egészségügyben, vészharangot kongatnak a gazdaságban, az erkölcsi morál sötét, mint az éjszaka, rázkódik a föld, mintha le akarná dobni hátáról ezt a megromlott világot.
Bármerre tekintek, még a hívők között is dúlnak harcok… Versengés, öntömjénezés és hamis tanok rontották meg az egyházat.
Sokan tengődnek kísértésekben, s még többen szenvednek – szinte – erő feletti próbákban, csalódásokban, csüggedésekben, betegségekben, a jövő felőli bizonytalanságban.
Tömegeket a pásztorok (inkább béresek!) hitettek el, mások a „prófétákat” követték vakon, holott Isten áldott Lelke mindenkit elvezet az Igazságra. De némelyek inkább hallgatnak jópofa prédikátorok fülcsiklandozó meséire, mint az Írások radikális figyelmeztetéseire. Vesztükre.
A káosz begyűrűzik mindenhova. A templomok, iskolák, kórházak falai közé is. Erről beszélünk évek óta, hogy ne az „aranykort” várjuk, ne zökkenőmentes ösvényeket keressünk, ne járjunk lila ködben, mert az örömteli, boldog Krisztus-követés megpróbáltatásokkal, lemondásokkal, kiközösítésekkel és üldözésekkel is jár.
Volt idő felkészülni Noé napjaira. Ám sokan nem hitték, nem merték hinni, hogy eljönnek. De megérkeztek. Benne vagyunk. Mint ahogy a Jelenések könyve is körülöttünk zajlik.
Ajánlom magamnak is és minden hittestvéremnek, hogy erősítsük meg reménységünk karjait, rendezzünk el minden elrendezendőt, és emeljük szívünket az ég felé egymást bátorítva, ahonnan erőt kapunk a ránk következő világméretű felfordulásban a mindvégig kitartásra.

Guti Tünde – 2025. május 13.

[Guti Tünde]

Háborúban állunk. A front egyre durvább. Brutális támadások érnek mindenhonnan. Nem tankok, nem drónok, repülők, rakéták. Ez szellemi hadviselés.

„Elesnek mellőled ezren, és jobbkezed felől tízezren…” Zsoltárok 11:7.
Már előre lesújtóan gondolok arra, hogy tele lesz a fb a legfrissebb és legrosszabb hírrel. Igen, jogos a felháborodás. Elkeserítő! Engem is mélyen megdöbbentett, amit Pintér Béláról olvastam. Sajnálom is. Ám első felháborodásomból kijózanodva azon tűnődtem, hogy miért csodálkozom annyira, mikor rendszeresen hallunk, olvasunk a „nagy szolgálók” bukásairól. (David Wilkerson is prófétált erről.) S mire jutottam?
Arra, hogy – talán – mindez a karizmatikus „showműsorok” mellékterméke. A mozgalmak, fesztiválok, koncertek magukban hordoznak egy rendkívül alattomos veszélyt. Rengeteg hívő énekes, zenész lesz a keresztyén rajongók sztárja. S ez a tömjénfelhős légkör melegágya a büszkeségnek, az elbizakodottságának, a hírességek egymás közti versengésének és a lelátón csápolók érzelmi rohamainak.
Még a legkülönbeket is megkísérti a hírnév, az egonak hízelgő elismertség. Abban a tömegben, abban a felemeltetésben már nagyon nehézkes alább szállni, hogy csak Jézusé legyen minden dicsőség. Az emelvényen megvakít(hat)ja a szemeket a rivaldafény. Becsap(hat)ja a szíveket a sok csillogó szem és vaku, ezrek éneklése és bekiabálása. Van ebben némi tömegpszichózis.

Amíg a pénz a fontos, a lekötött koncertek és kibérelt csarnokok, amíg az fáj, hogy mennyit bukik majd ezen az „Ez az a nap” vagy más projekt, addig nehezen indulhat el az őszinte összetöretés. Főleg, ha a nyilvánosság előtti „bocsánatkérésnek” azért kellett megjelennie, mert már mindenki erről beszél a háttérben… Isten legyen irgalmas!
Tanulság?
Ezekben a végnapokban még inkább keresi az ördög, hogy kit nyeljen el ordító oroszlánként. Már előre sajnálom a megbotránkozókat, a csalódott hitben kezdőket. Legyünk résen! Fontosabb Jézus közelgő visszajövetelére készülni, mint a különböző egyházi tömegrendezvény szervezésében elmerülni.
S még valami! Mindnyájunkat csak Isten kegyelme tart meg.

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!” I. Kor. 10:12.

Guti Tünde – 2025. május 26.

[Guti Tünde]

Végső csatáink

Nincs kétségem afelől, hogy a Sátán kíméletlen csatát indít ellenünk, s ez utolsó harcaink legalább olyan kemények lesznek, mint az elsők. Mert „… nagy haraggal teljes, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.” Jelenések 12:12.
Olyan kísértésekkel közelít hozzánk, melyekről azt gondoltuk, már régen nem probléma. Legyünk résen! Az óemberünket naponta kell megfeszítenünk és halálba adnunk! A Sátán gyűlöl minket, örömét leli az odaszánt Krisztus-követők bukásában.
Előtte észrevétlenül próbál becserkészni, lassan, apránként szövi gonosz hálóját, és a végén csak azt érezzük, hogy kiüresedtünk. Meglangyosodtunk. Elkedvetlenedtünk. Ez élet és a világ gondjaitól, híreitől, hazugságaitól megcsömörlöttünk, testvérekben megbotránkoztunk, majd ezt felismerve csüggedés környékez. Egy mentálisan kifárasztott harcossal már könnyebb dolga van az ellenségnek…
„Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát…” Lukács 22:31.
DE!
Isten nem dob oda prédaként! „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzon a hited” – mondta Jézus Péternek, és ezzel minket is biztat. Isten jobbján ülve közbenjár értünk az Atyánál.

Leplezzük le az ördög alattomos tervét, ragadjuk galléron magunkat, és ne hagyjuk, hogy elbánjon velünk a gonosz! Csodálatos mennyei örökség vár ránk Krisztusban, aki mindennel felruházott a győztes életre.
Őrködjünk éberen hitünk bástyáján! Imádkozzunk buzgóbban és gyakrabban! Töltsük meg gondolatainkat az Igével, járjunk igazságban és jócselekedetekben, hogy a végnapok célirányos támadásaiban sziklaszilárdak maradhassunk!
„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek!”        5. Mózes 31:6.


Guti Tünde – 2025. május 29.

[Guti Tünde]

Törések, repedések vannak a falakon!

Néha azért engedi meg az Úr, hogy ismert hívő emberek bukásai nagy nyilvánosság elé kerüljenek, hogy elgondolkodjunk az egyház romlásán, és még nagyobb istenfélelemmel tartsunk rendet saját házunk táján.
Jézus figyelmeztet, hogy „Jaj pedig annak, aki által a botránkozás esik.” Máté 18:8.
Pál apostol szerint a szakadásokra is azért van szükség, hogy nyilvánvalóvá legyenek a valóban kipróbáltak. Azért, hogy „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen!” I. Kor. 10:12.

Sokan vitatkoznak, nem akarják, hogy nagyobbra dagadjon a botrány. Számonkérnek, hogy ne ítélgessünk. Igékre hivatkoznak. Igéket akarnak eltüntetni. Igéket vágnak azokhoz, akik ragaszkodnak az Igazsághoz és az Úrnak a gyermekei felé megfogalmazott elvárásaihoz. Mindhiába. Egymást érik az újabb botránkoztató testvérek hírei. Furcsa paradoxon, hogy pont pünkösd ünnepe körül.
 „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?” I. Péter 4:17.

Elkezdődött!

Guti Tünde – 2025. június 7.

[Guti Tünde]

Annyi fájdalom, annyi csalódás, annyi botránkozás ért már az utóbbi években, hogy azt hittem, már nem csodálkozom semmin. De mégis. Sőt, a csodálkozáson túl meg is csömörlöttem mind az e világi (politikai, egészségügyi, oktatásügyi, jogi témákban), mind a vallásos berkek dolgaitól. Persze tudom, hogy a végső napok jellemzője ez a káosz is. Mégis szomorú vagyok, és ez a szívbeli fájdalom már csak akkor fog feloldódni, amikor "Isten sátora az emberekkel van". Addig is még szenvedélyesebben akarok megállni az Igazságban.

Jöjj, Úr Jézus, hamar!

Guti Tünde - 2025. június 13.

[Guti Tünde]

A Krisztusban nyert szabadságunk soha nem lehet egyenlő egy világias szabadossággal! Sőt! Jézus csodálatos NEVE alatt csak egy Istennek megszentelt, neki teljességgel elkülönített élet maradhat meg. Minden más, ami Jézusról nevezi magát (s közben átveszi és gyakorolja a világ és a test szokásait), hamisítvány.
„Akik hozzám közel vannak, azokban kell nekem megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” III. Mózes 10:3.
Ezt akkor mondta Isten, amikor megölte Nádábot és Abihut, amiért idegen tüzet vittek oltárára. A mi tüzünk tiszta? Szent? Igazságunk az Úr igazsága?
Elkezdődött az ítélet Isten házán! Nincs már sok idő hátra.
A Messiás szórólapátja kemény lesz!

Guti Tünde – 2025. június 14.

[Guti Tünde]

Sokan nem kedvelik ezt a szót, de a „szabályok” Isten végtelen szeretetének és kegyelmének az útmutatói. A mi védelmünkre. Összességében ez az ÚT, maga Jézus, aki a testté lett Ige. A szívünkbe írt törvényre és az adatott, írott Igére a Szent Lélek emlékeztet. Nem riaszthat el ez a SZÓ, mert ahogy a szőlővessző egy a szőlőtőkével, úgy mi is eggyé váltunk az újjászülő Igével, így lényünk része. Nem csak betű.
Beépített iránytű, mely vezet ezekben a kaotikus végnapokban. Élet, mely szívünk hústábláin lüktet, figyelmeztet, nehogy elbukjunk, tanácsol a hazugság áradatában, leleplezi a világ képmutató kérkedését, bálványimádását és Sátánt, a világosság angyalát, vigasztal szívünket remegtető csüggedésünkben, és összekapcsol Jézus Krisztussal, aki nemsokára megérkezik Övéiért.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
János 14:21.
Ha kijelentést várunk az Úrtól, szeressük parancsolatait! Mint látjuk, elképzelhetetlen sötétség és ördögi megtévesztés, a bűn gigantikus mocska önti el a földet, mely alatt nyögnek a katasztrófák és háborúk által IS sújtott népek, és csak az tud kitartani az Istennel kötött szövetségben, aki őrködve vigyáz, mert befogadta az Igazság szeretetét.
Meg vannak számlálva a napok…

Guti Tünde – 2025. június 18.

[Guti Tünde]

KERESZTMETSZET

Az első csalódások nagyon fájnak. Az első pofonok nagyot ütnek váratlanságukban. Az első megbotránkozások nagyon mélyen megrázzák a lelket. Úgy gyűrűznek a szívben, mint a vízbe dobott lapos kavics. Kimondatlanul is kétségbeesetten keresünk ilyenkor hiteles szolgálót. Lelkipásztort, de nem bérest. Tanítót, aki nem bort iszik és vizet prédikál.

A második körben ért csalódások elkeserítenek. Ezek a kegyetlen pofonok maradandó nyomokat hagynak lelkünk arcán, az ilyen botránkozások felháborítanak, mert nem számítottunk rájuk. Kezdünk begubózni. Védelmi mechanizmust építünk ki, hogy ne sérüljünk többet s mélyebben. Óvatosak leszünk. Nem nyitunk könnyen mások felé, és sokáig figyelünk, mielőtt beszélgetnénk valakivel. Kezdünk magunkra maradni, amikor gyanakvónak, negatívnak, antiszociálisnak bélyegeznek.
De mindeközben megtanultunk igazi táplálékkal élni. Mennyei mannával a hígított evangélium helyett. Felismerjük messziről a hamis prófétákat, mentálisan fárasztanak a gyülekezeti show műsorok. Megismerkedünk hozzánk hasonlóan traumatizálódott emberekkel.

A harmadik szintű csalódások már nem döntenek le a lábunkról. Kimondhatatlanul fáj a szívünk a testvéri árulások miatt, de már nem roppanunk össze. Kerüljük a tömeget és a fesztiválozó rendezvényeket. Átéljük a „ketten-hárman gyülekezet” során Jézus jelenlétét. Magányunk nem száraz, mert az Ige gyönyörűségével telítődik. Megtapasztaljuk, hogy „örvény örvényt hív elő” Isten zuhatagszerű kinyilatkoztatásait tanulmányozva. Érezzük, hogy mi senkik, de Ő MINDEN.
Többet vagyunk csendben, egyedül. Imádságaink rövidebbek. Leperegnek a karizmatikus megszokások sallangjai. Az Úr a kevesebb, egyszerűbb és őszintébb imádságot is pontosan érti. Sőt!
Élesen elkülönül meghatározásainkban az általános keresztyén és az igazi Krisztus-követő fogalma. Hömpölygő öröm tölt el, ha ez utóbbival találkozunk. Vágyaink letisztulnak. Várakozásunk erőteljesebb. Reménységünk dinamikusabb. Radikalizálódunk hitelveinkben. Szenvedélyesen kiállunk az Igazság mellett, de már távol tartjuk magunkat az értelmetlen vitáktól, az energiát elszívó, rendkívül fárasztó szóharcoktól.

Érzékenyebbek vagyunk a bűnre. Főleg a sajátunkra. Szívünkbe mar a jogtalanság. Lelkünket hasítja mások hűtlensége, és felismert, saját gyarlóságunk. A kérkedő világra és a képmutató egyházra tekintve szenvedünk, mint Lót Sodomában. Sóhajtozunk: Jöjj, Úr Jézus, hamar! Azt hisszük, már semmin sem csodálkozhatunk, semmin sem botránkozhatunk meg, senkiben sem csalódhatunk, ám rádöbbenünk, hogy az egész lényünk egy merő fájdalom. Kívánkozik abba a valóságba, ahol nem lesz több könny. Sem testi, sem lelki, mert ott „az Isten sátora az emberekkel van”.
Tudjuk, hogy mindennél jobb az Úrral lenni, Ő az élet forrása. De mivel még maradnunk kell, felértékelődnek a napok. A kapott kegyelmi lehetőségek. A sebeinket gyógyító vigasztalások és a megtisztulásunkért elhangzó intések, tanácsok. Mérhetetlenül elszomorítanak mulasztásaink. Porszemnek érezzük magunkat. Máskor mégis világító fáklyának.

Csak megyünk az Igazság zászlajával, megyünk tovább rendíthetetlenül. Olykor roskadozva, kitikkadva, viharverten, beszáradt sebekkel. Néha látjuk, hogy mások is jönnek kis csoportokban. Időről-időre nyílzápor zúdul felénk, amit az Ige pajzsával védünk ki. Vészjósló, koromfekete felhők tornyosulnak felettünk, és félelmetes, hazug hangok akarnak megdermeszteni.
Hátunk mögött lángokban áll az összedőlt Babilon…
Előttünk pedig hitünk célja ragyog, lelkünk üdvössége: a legcsodálatosabb, leírhatatlan, a megöletett Bárány, akiért mindent kárba veszni hagytunk. Igaz és szent. Övé minden dicsőség, hódolat, áldás, és az Örökkévaló Istené, aki Atyánk lett Jézus Krisztusban.

Guti Tünde – 2025. június 21.

[Guti Tünde]

„Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.”
Franz Werfel

2016-ban olvastam először ezt az idézetet, és volt alkalmam tapasztalni igazságát, ami mély alázatra int. Sok kisebb megpróbáltatásra van szükségünk, hogy győzzünk az emberfelettiekben is!
"Aki mindvégig kitart, az üdvözül" - mondja Jézus. A nehézségek formálják a jellemünket, és erősítik a hitünket. Aki nem küzd meg ezekkel a "Góliátokkal", nem tudhatja, hogy fogja elviselni a végső hitpróbákat.

Guti Tünde

[Guti Tünde]

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll..." ❤
Zsoltárok 1:1.

Isten teljesen másképp definiálja a boldogság fogalmát és mikéntjét, mint mi, az érzelmekre fókuszáló emberek. Jézus véleményét ismerjük a Hegyi beszédből. Vágyva várjuk az örök élet ígéretének beteljesülését? Akkor itt, e földön is csak az Úr szerinti, valóságos boldogság elégítheti meg a szívünket.
S még egy csodálatos tény:

"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, elveszi az élet koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek."
Jakab 1:12.

Guti Tünde - 2025. július 12.

[Guti Tünde]

Túlélés vagy diadalmenet?

Sokan osztják Derek Prince nézetét, hogy Jézus olyan dicsőséges egyházért jön vissza, mint amit itt hagyott. Kérdés, mit értünk dicsőség alatt.
Hosszú időn keresztül figyelték a tudósok az átlagember tűrőképességét, amikor a stressz különböző fajtáit, szintjeit és mértékét éli át. Szerintük egyet, kettőt elvisel egyszerre, de ha többféle módon éri trauma, a megoldatlanság kétségbeejtő érzete depressziót vált ki.
Keresztyénként sem vagyunk mentesek ettől (ó, hányszor tapasztaltam!), de Jézus figyelmeztet: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől...”     Máté 6:34.

Krisztus követése soha nem dezertálás. Még ha e földi mérce szerint vert seregnek tűnünk is. De nem az! Újra és újra emlékeztetni kell magunkat elődeink péládjára. Az ó- és újszövetségi hithősök közül is keveseknek adatott meg, hogy itt, e „siralomvölgyben” láthassák meg reménységük beteljesülését. Legtöbben vajúdtak, és vajúdnak ma is, mint Lót Sodomában. Illés prófétához hasonlóan menekülünk Jézabel, Akháb, Heródes, Néró, Hitler, vagy napjaink fenevadai elől. Olykor szükségünk van az Istentől küldött hollók általi táplálékra. Azzal kibírjuk mi is szolgálatunk befejezéséig.
A hatalmas munkát elvégző Pál azt írja, hogy „kívül harc, belül félelem.” II. Kor. 7:5. Hányszor érezzük így magunkat! Saját küzdelmeink épp oly nagynak tűnnek, mint az apostolnak a sajátja. Fizikailag is elfáradunk, ahogy korban idősödünk, és bizony halmozottan jönnek a hétköznapi problémákkal a stressz szintjei. Ám hitben érettebbek, előrelátóbbak, bölcsebbek lettünk, rengeteg harc, kísértés, megpróbáltatás van már mögöttünk, ezért az Úr Lelke által felismerjük a szívünknek készült csapdákat.

Vándorok vagyunk ezen az „elaknásított” földön, ahol nem büszke fejtartással, magas lovon járjuk utunkat, hanem fejünket alázatosan lehajtva, testi vágyainkat halálba adva, néha szorongva, de félelmeinket foglyul ejtve, e világ kérkedését legyőzve sóvárgunk hitünk célja felé. Ez a dicsőség, amitől Jézus tanítványa BELÜL ég és ragyog!
Egyszerre felfegyverzett katona és pásztorlásra váró juh a Krisztus-követő ember. Mélyen átérzi a föld és a rajta élő társadalmak fájdalmas pusztulását. A vészterhes, veszélyes és visszafordíthatatlan jövőkép ellenére bízik Istenében és megbátorodik. A végső kataklizma elől kiragadja, elviszi Jézus az Ő gyülekezetét.

Tartsunk ki hittel, buzdítva egymást, még ha a stressz és sötétség mesterfokon akarna is ledönteni lábunkról! Közeledik megváltásunk!
„… el ne csüggedjetek, lelketekben elalélván!” Zsidók 12:3.

Guti Tünde – 2025. július 15.

[Guti Tünde]

Kiolvastam Francine Rivers: Hangok a szélben c. könyvét. A kezdeti viszolygás után magával ragadott a történet. Felért egy dinamikus történelem órával. Ismét beigazolódott: „Nincs semmi új a nap alatt.” Prédikátor 1:9. 
Az ókori Római Birodalom területén játszódó események korhű látleletet adnak az akkori romlottságról, és a sorok között olvasva kivetíthetők napjaink elzüllött, kegyetlen, istentelen és bálványimádó társadalmaira is. Beleértve politikát, vallást és a jellembeli torzulásokat. Tetten érhető a levegőbeli hatalmasságok aljas munkája, ami félelmetesen gyomorforgató.

Látom, ahogy a mai Róma is fenevadként kebelezi be a népeket, egyházakat… Ez az út szélesre készült, perverz istenek és istennők márványoszlopaival szegélyezve, valamint a gőgös ÉN-kultusz hatalmas kőlapjaival kirakva, miközben pokoli fáklyafények világítják be a kísérteties lármában tülekedő embereket… Vakon haladnak a kárhozat felé…

Nincs más igaz ÚT, nincs más megmenekülés, nincs más MEGOLDÁS, kizárólag Jézus Krisztus: az egyetlen, igaz, élő Isten Fia.
Földünk pusztulóban, nyakunkon a végső kataklizma. Világunk nyakig merült bele Sodoma és Gomora bűneibe. Látjuk, ahogy Isten haragpohara betelik. A hazugságoknak behódolt tömegek még mindig azt hiszik, hogy irányíthatják sorsukat. Pedig nem. A Dániel könyvéből és a Jelenésekből ismert fenevad mindent összetipor, felfal.
Ma még hátat lehet fordítani az istentelenségnek, hazugságnak és képmutatásnak. MA!
Ma még le lehet borulni a kereszt alatt bűnbocsánatért, megváltásért. A holnap senkinek sincs biztosítva. S mi, Jézus Krisztus követői, övezzük fel magunkat hittel, hűséggel, bátorsággal… az aréna kapujában…

„Íme Bíró az ajtó előtt áll.” Jakab 5:9.

Guti Tünde – 2025. aug. 9.