Szia Antee
Bocsánat, néhány hónapot csúsztam a válasszal. Jó válaszhoz idő kell
Kíváncsi vagyok, egyetértesz-e az alábbiakkal: ( én pillanatnyilag ebben hiszek
)
Lynnford Beachy "Az igazság Isten személyéről" (részlet) I. rész
Minden vallás egy Istenről alkotott felfogáson alapul. Ha tehát a kereszténységről van szó, akkor először is az Istenre vonatkozó keresztény nézetekkel kell kezdenünk, és azzal, kicsoda az Isten. A legtöbben úgy vélik, valamennyi keresztény egyforma nézetet vall Istenről és az ő tulajdonságairól. Mégis elképesztő, hogy a kereszténységen belül hányféle, az Istenről szóló elképzelés uralkodik. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja, a Biblia milyen igazságot nyilatkoztat ki számunkra Istenről. Nézzük meg először is,Isten hogyan adta át Mózesnek a Tízparancsolatot a Sínai hegyen:
„És szólta Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” (II.Móz.20:1-3) Ki beszél itt? Az ÚR (héberül Jahve), a te Istened mondta: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Figyeljük meg, hogyan válaszolt Jézus az írástudónak, aki minden hívő legfontosabb kötelessége felől kérdezte.
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolat között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.” (Mk.12:28-32)
Kit szeressünk teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből? Ha azt a parancsolatot kapjuk, hogy teljes szívünkből szeressük Istenünket, akkor először is tudnunk kell, kicsoda Ő. Nagyon nehéz valakit úgy szeretni, hogy nem ismerjük, teljes szívünkből szeretni pedig egyenesen lehetetlen. Ha Istent valóban teljes szívünkből akarjuk szeretni, akkor mindenekelőtt meg kell tanulnunk ismerni és becsülni őt. Erre csak akkor leszünk képesek, ha elfogadjuk a Biblia rá vonatkozó tanúságtételét.
Azt a parancsolatot kaptuk, hogy kövessük Krisztust, a mi példaképünket: „Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” (I.Jn.2:6) Kit szeretett és imádott Jézus teljes szívéből? Atyját! Jézus így szólt a samaritánus asszonyhoz Jákób kútjánál: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.” (Jn.4:22-23) Krisztus mondja, hogy ő az Atyát imádja.
A mi Urunk, Jézus Krisztus Istene
Miután Krisztust az Atya halottaiból feltámasztotta, így szólt Máriához: „Ne illess engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz: Hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn.20:17) Jézus kijelenti, hogy az Atya nemcsak Atyja, hanem Istene is.
Pál apostol azért imádkozott, „hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az ő megismerésében.” (Ef.1:17)
Jézus így szól a filadelfiai gyülekezethez: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét nem jő ki; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel.3:12)
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk fia által, Akit tett mindeneknek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása [minden tekintetben tökéletes reprodukciója], aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén [életet nyert] az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.” (Zsid.1:1-4)
Isten Fia Atyja (jogos) örökségébe lépett (a fiúság jogán). Így kapott örökségként kiváló nevet.
„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról így szól... Ámde a fiúról így: A te királyi széked, óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. ... Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid.1:5-13) Figyeljük meg, hogy az Atya Fiát „Istennek” nevezi, de mégsem az „én Istenemnek”.
Dávid így írta: „Monda az Úr [Jahve = a „VAGYOK”, az egyedül igaz Isten tulajdonneve] az én uramnak [Adonai]: Ülj az én jobbomon, míg az ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” (Zsolt.110:1) Az Atya (Jahve) szól Fiához (Adonai): Ülj az én jobbomra!
„Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova [Jahve], egymagad vagy felséges ÚR az egész földön.” (Zsolt.83:19)
Egy megszállott ember jött Jézushoz „és fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.” (Mk.5:7) Nyilvánvaló, hogy Jézus Atyja a leghatalmasabb Úr.
János apostol mennyei látomást kapott és így kiáltott fel: „És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel.21:22) Isten, az Atya az Úr mindenek felett.
Figyeljük meg Dániel látomását is: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.” (Dán.7:13)
Ezek a nevek, amelyek kizárólag az Atya Istenre vonatkoznak, mindenki mástól megkülönböztetik őt. Egyedül az Atyának jár hódolatunk – mint örökkévalónak, felségesnek, mindenek Istenének és Atyjának, a végtelen korúnak stb. Az Atya mindenek felett való (beleértve a Fiút is). Pál írta: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van.” (Ef.4:6) Isten, az Atya mindenek felett való.
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged. ... Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn.17:1-3) Kicsoda az egyedül igaz Isten? Az Atya! Egyesek talán ezt mondják erre: „Ha Krisztus Isten, és az Atya az egyedül igaz Isten, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus hamis Isten.” Egyáltalán nem. A görög „αληθινος” szó, amely „igaz”-ként fordítható, azt jelenti, hogy valósághű, igazi, a valóságot hű hasonmásával állítja szembe. Krisztus az egyedül igaz Isten képmása.
Isten a szeretet Istene, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten és egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.” (I.Tim.2:4-5) Ki az egyedüli Isten? Az Atya!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3:16) Ki az Isten ebben a versben? Az Atya!
„Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret.” (I.Kor.8:4-7) Ki az az Isten, akitől minden származik? Az Atya!
Mi áll Jn.1:1-ben? Nem Krisztusról, mint Istenről van itt szó? Nézzük meg az eredeti görög szövegben!
εν αρχη ην ο λογος και
Kezdetben vala az Ige, és
ο λογος ην προς τον θεον
az Ige vala az Istennél,
και θεος ην ο λογος ουτος
és Isten volt az Ige. Ez
ην εν αρχη προς τον θεον
volt kezdetben az Istennél,
„Kezdetben vala az Ige [Isten Fia], és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. [Nem pedig „az Isten” volt, akinél viszont az Ige volt!] Ez kezdetben az Istennél volt.” (Jn.1:1-2) Figyeljük meg a görög eredetiben szereplő „az” határozott névelővel jelzett különbségtételt.
Az Atya tulajdonságai
Figyeljünk meg néhány tulajdonságot, amelyek egyedül Istent, az Atyát jellemzik. „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak.1:13) Ki az az Isten, aki nem kísérthető? Az Isten, aki nem kísérthető, nem lehet Isten Fia, mert ő mindenekben megkísértetett hozzánk hasonlóan. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid.4:15.)
Látta valaha ember az Istent? „Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” (Jn.1:18) Ez nyilvánvalóan nem Isten Fiára vonatkozik, hiszen őt sok ember látta.
Pál apostol így int: „Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és uraknak Ura, kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.” (I.Tim.6:14-16) Isten, az Atya az egyetlen, aki semmilyen körülmények között nem halhat meg, hiszen Ő minden élet forrása és fenntartója: ha meghalna, akkor minden megszűnne létezni. E tulajdonság nem jellemzi a Fiút, hiszen ő halott volt!
Jézus világosan megmondta: „Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel.1:17-18) „A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust.” (Zsid.13:20)
Hogyan tette le Krisztus az életét?
„Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (Jn.5:26) Itt van a válasz: Jézus kapta az életét, ezért tudta letenni azt, és ezért tudta elszenvedni a halált. „Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.” (Zsid.2:9)
Kire hagyatkozott Krisztus mindenben, amit tett? Az Atya volt élete forrása és megtartója, és ez ránk nézve is igaz. Jézus mondta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (Jn.5:30) De ezt is mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn.5:30)
Mi van azzal az igehellyel, amelyben az áll, hogy Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége?
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.” (Kol.2:9) A görög „θεοτητος” szó, amelyet ebben a versben istenségnek fordítottak, az egész Bibliában csak egyszer fordul elő. De Pál világossá teszi számunkra, hogy mire utal levele első fejezetében. „Mert úgy tetszett..., hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség.” (Kol.1:19) E „teljességet” a következő versekben magyarázza meg: „És hogy Ő általa békéltessen meg mindent magával..., Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Kol.1:20) „Mert Isten [az Atya] volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.” (II.Kor.5:19)
Amikor azt mondja, hogy Krisztusban lakozik „az istenségnek egész teljessége testileg”, az „istenség” fogalma Istenre, az Atyára vonatkozik, aki a Fiú feje. „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (I.Kor.11:3)
A Biblia azt mondja, hogy az istenségnek egész teljessége lakhat mibennünk is: „És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Ef.3:19)
Ezt Isten viszi véghez azáltal, hogy isteni természete részesévé tesz minket. „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” (II.Pét.1:4) A görög szó, amelyet itt „isteni”-nek fordítanak, a Csel.17:29-ben „istenség”-ként fordítottak.
Isten Krisztusban volt és Krisztusnak bennünk kell lennie, hiszen ez a dicsőségnek reménysége. „Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, tudniillik, hogy Krisztus tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” (Kol.1:27 – a kiemelés az angol KJV fordítás szerint)
Olvassuk el figyelmesen a következő verseket, mert érdekes fényt vetnek mostani témánkra: „Aztán a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat, és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (I.Kor.15:24-28)
A Fiú most és mindörökké Atyjának van alávetve. A görög „υποτασσω” kifejezés, amit „alávettetik”-ként fordítanak, azt jelenti: „alárendelni magát, ellenőrzés alá vetni magát, engedelmeskedni.” Ez egy görög katonai kifejezés, „egy parancsnok vezetése alatt alakulatba [hadosztályokba] állni”.
Pál azt írja Krisztusról, hogy ő „képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született”. (Kol.1:15) Az itt szereplő görög szó, a „πρωτοτοκος”, amelyet „elsőszülöttként” is fordítanak, a következőt jelenti: „minden teremtés előtt született”. (Wigram görög lexikon) „Krisztust minden teremtmény Elsőszülöttjének nevezi, mert még a világegyetem teremtése előtt Istentől született!” (Thayer görög lexikon)
Mikeás így prófétált: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júdának ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” A német Eberfelder-Bibliában ez így áll: „és eredete az ősidőkből, az örökkévalóság napjaiból van”.
Ez a vers úgy beszél Isten Fiáról, mint akinek eredete (kezdete) – az általunk ismert – tér és idő kezdetétől jóval előbbre tehető. Tudjuk, hogy ez a vers Isten Fiára vonatkozik, mert Máté idézi is: „És [Heródes] egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, Izraelt.” (Mt.2:4-6)
A Biblia újra és újra megerősíti számunkra azt a csodálatos igazságot, hogy Krisztus valóságosan az Isten Fia, akit Isten nemzett. A Példabeszédek 8:1-ben a Bölcsesség szól hozzánk. Ki a Bölcsesség? A 8. vers leírja, hogy szája van és beszél. Pál apostol írja: „Ámde maguknak a hivatalosaknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét [prédikáljuk].” (I.Kor.1:24) „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.” (I.Kor.1:30) Jézus Krisztus a Bölcsesség, és így szól hozzánk (Péld.8.f.):
„Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.” (Péld.8:24-25) A héber ige, amit „születtem”-ként fordítottak, e formájában csak háromszor olvasható a Bibliában. Lássuk a két másik igét, amelyben használta a szerző:
„Te születtél-e az első embernek? Elébb formáltattál-é, mint a halmok?” (Jób 15:7) „Íme én vétekben fogantattam [bűnösként születtem] és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt.51:7) Világosan látható, hogy a „született” kifejezés, amely a Péld.8:24-25-ben szerepel, nem jelenthet mást, mint „világra jönni, vkit nemzeni”. Ha a Péld.8:24-25-ben kizárólag intellektuális bölcsességről lenne szó, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy Isten, léte egy bizonyos időpontjában bölcsességre tett szert, és ezen időpontig nem lett volna bölcsessége. Ezek a versek egyértelműen nem erről szólnak, hanem sokkal inkább Isten Fiának születéséről.