"Immanuel = velünk az Isten
Gödáljá, Smuél ("Isten a nevünk"), Jesájá ("Isten segítségével") - talán ők is mind istenek, mert a nevük jelentésében szerepel az Isten szó? Nem rossz megközelítés."
Nos, igaz ami igaz.
A baj testvérem azzal van, hogy Immanuel nevéhez tartozik egy prófécia, na meg az, hogy erre a próféciára hivatkozik az evangélista. Az általad felsorolt neveket, viszont nem olvasom az evangéliumban.
Tudod, a régi szövetséget meg lehet élni, mint jelen valóságot. Ezt úgy hívják, hogy zsidó vallás. (nagy vonalakban)
Meg úgy is mint idejét múlt, régi dolgot, ami helyett jött valami új, a mi esetünkben Jézus. (kereszténység, na persze ez sem fedi a teljes valóságot)
Nézzük ezt mint két halmazt. Az egyik halmaz a zsidóság a másik a pogányság. A halmazok találkozási pontja Jézus. Vagyis a közös halmaz Jézus. Ezért ha én Istennek a tanúja akarok lenni, akkor Jézust hirdetem, mert ez a közös a választottságban.
Mert a zsidók mint JHVH tisztelték az istenüket, a pogány meg ki mint, de mind a kettő kapott egy új nevet, ez pedig a Nazareti Jézus Krisztus, kinek egyik szinonimája az Immanuel!
Ebben a névben pedig nem csak igazság, de erő és hatalom van! Ez minden magát "kereszténynek" (krisztusinak) valló ember hit vallása.
Ha egy magát zsidónak valló ember azt mondja, "én Jehova tanúja vagyok" el is hiszem neki, hiszen ebben a "névben" hisz.
Én pedig a Jézus Krisztus tanúja vagyok, mert ebben a "névben" hiszek. Ettől vagyok "keresztény".
Ha Mária úgy hívta volna a fiát, hogy Immanuel, akkor tudtam volna hogy bóvli, butaság az egész. Ellenben a Jézus nevet adta neki, ami annyit tesz: menekülés, szabadulás, üdvösség.
Én ennek a szabadulásnak, menekülésnek akarok a tanúja lenni.
Akarjál te is az lenni, és legyél inkább Jézus tanúja.
Persze azzal sincs gond ha Jehova Tanúja leszel. (nekem legalább is)