Téma: Watchman Nee: Szellemi hatalom

[Kamilla]

  A szolgálatot Isten kezdeményezi

   Isten szolgálata és az idegen tűz áldozása nagyon hasonlónak tűnik, mégis világok választják el egymástól.

  Az igazi szolgálat Istenből indul ki. Amikor valaki Isten hatalma alatt szolgál, ezáltal elfogadott lesz.

  Az idegen tűz emberből indul. Nem kell hozzá ismerni Isten akaratát, vagy engedelmeskedni Isten hatalmának. Teljes egészében az ember saját buzgóságából fakad és halálban végződik.

   Ha az történik, hogy szolgálatunk és munkánk fokozatosan elhal, itt az ideje világosságot kérnünk Istentől, vajon a szolgálat igazi alapelve szerint szolgálunk-e, vagy az idegen tűz alapelve szerint.

    (folyt.köv.)     

[Kamilla]

    Isten munkája a hatalom összehangolása

   Nádáb és Abihu Árontól külön dolgoztak; így Istentől is független volt a munkájuk.
  Isten munkáját hatalom alatt kell összehangolni.
// Újszöv.: Barnabás és Pál; Pál és Timóteus; Péter és Márk; = néhányan felelősek, mások segítők voltak.

   Isten az Ő munkájában egyeseket hatalomba, másokat hatalom alá helyez. Isten arra hívott el minket, hogy Melkisédek rendje szerinti papok legyünk, ezért az összehangolt hatalom rendje szerint kell szolgálnunk Istent.

  Aki beképzelt és függetlenül cselekszik, az lázadó, aminek következménye halál.
  Aki anélkül próbál szolgálni, hogy előbb találkozott volna a hatalommal, annak az áldozata idegen tűz.
  Aki azt mondja: „Ha ő tudja, én is tudom”, az a lázadás állapotában van. Isten nem csak azt figyeli, hogy van-e tűz, de élesen megfigyeli a tűz természetét.
  Amit nem Jahve és Áron rendelt el, idegen tűz volt.
 Isten nem az áldozatot keresi, hanem a hatalom fenntartását.
   Ezért az embereknek azt kell megtanulniuk, hogyan kövessenek másokat és hogyan foglalják el a legkisebb helyet.

   Ahogyan az, aki átruházott hatalmat képvisel, követi Istent, így azok, akik hatalomnak vannak alávetve, követniük kell azt, akire Isten hatalmat ruházott. Nincs helye elszigetelt egyéni szolgálatoknak. A szellemi munkában mindenkinek összhangban kell szolgálnia.

  Azok, akik megsértik a hatalmat, el fognak pusztulni attól a tűztől, ami Isten színe elől jön..

            

[Kamilla]

      1.  ÁRON ÉS MIRIAM VÁDASKODÁSA – 4Móz 12;

  Az átruházott hatalom elleni beszéd Isten haragját vívja ki

  Áron és Miriam Mózes idősebb testvérei voltak, így otthon Mózesnek alá kellett magát rendelnie nekik, de Isten elhívásában és munkájában nekik kellett alárendelniük magukat Mózes hatalmának. Nem örültek az etióp asszonynak, akit Mózes feleségül vett, így Mózes ellen beszéltek, mondván: „Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Nem beszélt-e velünk is?” 

  Az etiópiak afrikaiak, Kám leszármazottai. Mózesnek nem kellett volna elvennie ezt az etióp asszonyt, gondolták. Idősebb nővérként Miriám megdorgálhatta öccsét a családi kapcsolat alapján. De amikor kinyitotta száját, Isten munkáját érintette meg, megkérdőjelezve Mózes tisztségét.

  Isten a munkában Mózesre bízta az Ő átruházott hatalmát.
Isten választotta Mózest, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból, mindazonáltal Miriám megvetette Mózest. Istennek ez nem nagyon tetszett. Testvérként kezelhette bátyját, de nem szidhatta Isten által kijelölt hatalmát. A probléma az volt, hogy sem Áron, sem Miriám nem ismerte fel Isten hatalmát. Mivel természeti alapon álltak, lázadó volt a szívük. 
 
   De Mózes nem válaszolt vissza. Tudta, ha Isten adott neki hatalmat, akkor nem szükséges védenie magát. Mindenki, aki gyalázta őt, a halált érintette meg. Amíg Isten hatalmat adott neki, ő csöndben maradhatott. Mózes hatalommal tudta Istent képviselni, mert előtte alávetette magát Isten hatalmának, mivel nagyon szelíd volt; minden embernél alázatosabb.

  Az a hatalom, amit Mózes képviselt, Isten sajátja volt, és senki nem tudja elvenni az Isten által adott hatalmat!

  A lázadó szavak feljutnak a mennybe és Isten hallja azokat.
Amikor valaki ellenáll Isten átruházott hatalmának, akkor az abban a személyben lévő Istenhez nyúl; vagyis az átruházott hatalom elleni bűn azonos az Isten elleni bűnnel.

                         

[Jules]

Ezt akkor tudom elfogadni, ha a vezető, aki az átruházott hatalmat bírja, olyan alázatos, és úgyanúgy az életével felel a népéért, mint Mózes.

Sajnos sok példát láttam már arra, hogy pásztorok erre az igére hivatkozva zsarolták a testvéreket, akik valamiért nem feleltek meg nekik. 

[Csaba]

Szép estét Mindenkinek!
Jules szavai mellé raknám a következő igei alátámasztást:
"Mert szűkséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő;
Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;
AKI A TUDOMÁNY SZERINT VALÓ IGAZ BESZÉDHEZ TARTJA MAGÁT, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket."
Tit.1:7-9
 A biblikus egyházvezetés az, amely Istentől rendeltetett és követendő.

[Kamilla]

  A hatalom Isten választása, nem az ember szerzeménye

  Isten behívta mindhármukat a Gyülekezet sátorába. Áron és Miriám habozás nélkül mentek, mert azt gondolták, Isten bizonyára az ő oldalukon áll, és azért is, mert sok mondanivalójuk volt Istennek, mivel olyan sok problémát okozott Mózes a családban az etióp asszonnyal kötött házasságával.

  De Isten kinyilvánította, ez Mózes, az Ő szolgája, aki hűséges az Ő egész házában.
   Hogyan merészelnek ők Isten szolgája ellen szólni?

  A szellemi hatalom nem olyan valami, ami emberi erőlködéssel nyerhető el. Azt Isten adja annak, akit kiválaszt.
  Mennyire különbözik a szellemi a természetitől!

  Isten maga a hatalom. Óvakodjunk, nehogy vétkezzünk.
 Aki Mózes ellen beszél, az Isten választottja ellen beszél.
 Soha ne vessük meg Isten választott edényét!

                       

[Kamilla]

  A lázadás leprában nyilvánult meg

  Az Úr haragja felgerjedt ellenük és a felhő eltávozott a sátor fölül. Isten jelenléte eltűnt és Miriám azonnal leprás lett, mint a hó.
 Isten fenyítése volt!
  Leprásnak lenni sem jobb, mint etióp asszonynak lenni. Miriám belső lázadása külső leprában nyilvánult meg….. „..Zárjátok ki a táborból hét napra és csak azután fogadjátok vissza”. Ennek eredményeképpen a sátor továbbhaladása hét napot késett.

   Amikor lázadás és gyalázkodás van közöttünk, Isten jelenlétét elveszítjük és a földi sátor mozdíthatatlanná válik. Isten felhősoszlopa nem ad jelt az indulásra, míg a gyalázkodás ügye el nem intéződik.

  Ha a hatalom ügye nincs megoldva, minden más üressé és hiábavalóvá válik!

    (folyt.köv.)             

[Kamilla]

  A közvetlen hatalom mellett légy alávetve az átruházott hatalomnak is

   Sokan engedelmesnek tartják magukat Isten iránt, bár valójában semmit nem tudnak az Istentől átruházott hatalom iránti alávetettségről.
  Azok, akik valóban engedelmesek, Isten hatalmát meg fogják találni minden körülményben; otthon és másutt.
  Isten azt kérdezte: „Hogy mertetek..beszélni az én szolgám…ellen?+ Különösen oda kell figyelni, amikor gyalázó szavak hangzanak el.

  A gyalázkodás azt bizonyítja, hogy lázadó szellem van bennünk; az a lázadás csírája.
 Félnünk kellene Istent és nem szabad felelőtlenül beszélnünk.
 De vannak ma olyanok, akik a gyülekezetben a vének ellen beszélnek, vagy más fölöttük állók ellen; ezek nem ismerik fel szavaik súlyát.
 Ha a gyülekezet megújult Isten kegyelmében, azokkal, akik gyalázkodtak, leprásként fog bánni.

  Ez nem testvéreink ügye, hanem Isten átruházott hatalmáé!!

  Miután találkoztunk a hatalommal, fel fogjuk ismerni, mennyit vétkeztünk Isten ellen. Bűnről alkotott fogalmunk drasztikus változáson fog átmenni.  Meg fogjuk látni, hogy az ember lázadása bűn, amit Isten elítél.

  (folyt.köv.)           

[Kamilla]

  5. KÓRÉ, DÁTÁN ÉS ABIRÁM LÁZADÁSA – 4Móz 16;

    Kollektív lázadás

   Kóré és csoportja a lévitákhoz tartozott = a szellemi embereket képviselték.

  Dátán és Abirám Rúben fiai voltak = a vezetőket jelképezték.

  Ezek összegyűltek a gyülekezet 250 vezetőjével, hogy fellázadjanak Mózes és Áron ellen. Önkényesen megtámadták őket: „Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé? Hiszen az egész közösség a maga egészében szent és közöttük van az Úr!”   

  Tiszteletlenek voltak Mózessel és Áronnal. Lehet, hogy egész őszinték voltak abban, amit mondtak, de nem látták meg az Úr hatalmát.
Ezt az ügyet csak személyes problémának tekinteték, mintha nem lett volna Isten népe között hatalom. Támadásukban nem említették Mózes kapcsolatát Istennel, sem Isten parancsát.

  Mindazonáltal Mózes még ilyen súlyos vádak miatt sem lett mérges és nem veszítette el türelmét. Egyszerűen arcra borult az Úr előtt.
 Mivel a hatalom az Úré, magától semmiféle hatalmat nem akart gyakorolni, és tenni sem akart semmit magáért.
  Azt mondta a lázadóknak, hogy várjanak másnap reggelig, amikor az Úr meg fogja mutatni, ki az Övé és ki szent.
Így a rossz szellemiségre jó szellemiséggel válaszolt. 

  (folyt.köv.)      

[Jules]

Ezzel nagyon-nagyon egyet tudok érteni. Ha Isten képviseletében járunk el, nem szabad a kritikákat személyes sérelemként felfogni. Ha az Úrtól van, amit teszünk, majd Ő bizonyságot fog tenni mellettünk.

Sok szolgálót láttam már minden erejével emberileg védelmezni a szolgálatát a kritikusokkal szemben. Ez fölösleges. Isten nem szorul védelemre, legfeljebb a mi saját egónk.

[Kamilla]

  Amit Kóré és pártja mondott, a józan észen és feltevésen alapult;

 Mózes azonban azt válaszolta: „Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az Övé, ki a szent, és ki közeledhet Hozzá. Az közeledhet Hozzá, akit kiválasztott.”
  Az emberek azt gondolták, csupán Mózessel és Áronnal állnak szemben; a legcsekélyebb szándékuk sem volt Isten ellen lázadni, mivel még mindig szolgálni akarták Őt. Ők csak Mózest és Áront vetették meg.

  De Isten átruházott hatalma szétválaszthatatlan. Lehetetlen egyfajta viselkedést tanúsítani Isten iránt, és másfajta viselkedést Mózes és Áron iránt.
   Senki sem utasíthatja el egyik kezével Isten átruházott hatalmát és fogadhatja el Istent a másik kezével!
    Ha alávetették volna magukat Mózes és Áron hatalmának, akkor Isten felé  is alávetettségben lettek volna.

  Mózes megalázta magát Isten hatalma alatt és támadóinak szelíden válaszolt: „Ezt tegyétek, Kóré és egész csoportja! Fogjátok a szenes serpenyőtöket, tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az Úr színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az Úr!”
  Mivel érettebb volt, előre látta a következményt, így szólt: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izrael Istene Izrael közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!..Bizony az Úr ellen fogtatok össze, te és egész csoportod”   

  Dátán és Abirám nem voltak ekkor jelen. Amikor Mózes értük küldött, visszautasították, hogy jöjjenek; ahelyett így morgolódtak:
 „Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!”
  Viselkedésük nagyon lázadó volt. Nem hittek Isten ígéretében, földi áldást vártak. Elfelejtették, hogy saját vétkük miatt nem léphettek be Kánaánba és keményen beszéltek Mózes ellen

  (folyt.köv.)         

[Kamilla]

    Isten kiirtotta a lázadást népe közül

   Ebben a kritikus helyzetben feltámadt Mózes haragja. Ahelyett, hogy hozzájuk beszélt volna, Istenhez kezdett Imádkozni.
  Az emberi lázadás olyan gyakran kikényszeríti Isten ítélő kezét.
Az izraeliták tízszer kísértették meg az Istent és ötször nem hittek benne és Isten eltűrte és megbocsátotta, de ez alkalommal a lázadás miatt Isten ítélete jött. „Szólt az Úr: Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!”
  Ki akarta irtani a lázadást népe közül.
  De Mózes és Áron arcukra borultak és imádkoztak: „Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett?”
  Isten válaszolt imájukra, de megítélte Kóré és csoportját.
  Akinek Isten hatalmat adott, arra kellett Izraelnek hallgatnia.
  Még maga Isten is bebizonyította az izraeliták előtt, hogy Ő elfogadja Mózes szavait[/b].

    A lázadás a pokol alapelve. Ezek az emberek fellázadtak és így megnyílt a holtak hazájának kapuja. A föld megnyitotta száját és elnyelte mindazokat, akik Kóréhoz, Dátánhoz és Abirámhoz tatoztak és minden javukat.

  A pokol kapui nem diadalmaskodhatnak a Gyülekezeten, de a lázadás szelleme megnyithatja kapuit. Egyik ok, amiért a Gyülekezet néha nem győzedelmes, hogy jelen van a lázadás szelleme.

   A föld nem nyitja meg a száját, csak ha jelen van a lázadás szelleme.

  Minden bűn a halál erejét szabadítja fel, de a lázadás bűne leginkább.

  Csak az engedelmesek zárhatják be a pokol kapuit és szabadíthatják fel az életet.

     (folyt.köv.)     

[Kamilla]

   Az engedelmesek a hitet követik, nem az okoskodást

  Az izraeliták panasza, hogy Mózes nem vitte be őket a tejjel és mézzel folyó földre, nem adott nekik örökségül földeket szőlőkkel, nem volt ok nélküli. Még mindig a pusztában voltak, és még nem léptek be a Ígért földre. De kérlek, vegyétek észre, hogy aki értelem és látás szerint megy, az az ész útját járja; csak aki engedelmeskedik a hatalomnak, lép be hit által Kánaán földjére.

  Senki, aki a józan észt követi, nem tud szellemi úton járni, mert a meghaladja és fölötte van az emberi okoskodásnak!

   Csak aki hűséges, az élvezheti a szellemi bővölködést; azok, akik hit által elfogadják a felhő- és tűzoszlopot, és azok vezetését, akikre Isten hatalmat ruházott, amire példa Mózes.

  A föld megnyitja száját, hogy siettesse az engedetlenek pokolba kerülését, mert azok a halál útján járnak. Az engedetleneknek éles a szemük, de sajnos csak a puszta kopáságát látják.

 Azok, akik hit által haladnak, lehet, hogy vakoknak tűnnek, mert nem veszik észre az előttük levő kopárságot, mégis a hit szemeivel látják a rájuk váró jobb ígéretet. Így lépnek be Kánaánba.
  Ezért az ember Isten hatalmának a korlátai alatt kell hogy legyen, és meg kellene tanulnia, hogy Isten átruházott hatalmát képviselő emberek vezessék. Azok, akik csak apákkal, nő- vagy férfi testvérekkel találkoznak, nem tudják, mi a hatalom, és ezért nem találkoznak Istennel sem.

  Röviden: a hatalom nem külső parancs dolga, hanem belső kinyilatkoztatás.

  (folyt.köv.)       

[Kamilla]

    A lázadás ragályos

  A 4Móz 16-27-ben 2 példa van a lázadásra. A 16:1-17:5-ben a vezetők lázadtak; a 17:6-15-ben az egész gyülekezet.
  A lázadás szelleme nagyon ragályos. A 250 vezető elleni ítélet nem állította le az egész gyülekezetet. Ők még mindig lázadók voltak, kijelentve, hogy Mózes ölte meg vezetőiket. Pedig Mózes és Áron nem tudták azt parancsolni a földnek, hogy nyissa meg a száját. Isten parancsolta. Mózes nem tudott tüzet lehívni, hogy elégesse az embereket. A tűz az Úr Istentől jött.
   Emberi szemek csak embereket látnak; nem tudják, hogy hatalom Istentől jön. Az ilyen emberek annyira bátrak, hogy nem félnek, bár már láttak ítéletet.

  Milyen veszélyes a hatalom ismeretének a hiánya! Amikor az egész gyülekezet összegyűlt Mózes és Áron ellen, az Úr dicsősége megjelent. Ez bebizonyította, hogy a hatalom Istentől volt. Isten eljött, hogy végrehajtsa az ítéletet. Elkezdődött a csapás és 14700 ember halt meg. Ennek közepette Mózes szellemi érzékelése nagyon éles volt; azonnal kérte Árontól, hogy vegye a tömjénezőjét, tegyen bele tüzet az oltárról, és rakjon bele füstölőszert, és vigye gyorsan a gyülekezethez, és szerezzen számukra engesztelést. És amint Áron ott ált a halottak ls élők között, megszűnt a csapás.
   Isten tízszer eltűrte a pusztában a zúgolódásukat, de nem engedte, hogy ellenszegüljenek a hatalmának. Isten sok bűnt el tud viselni és eltűr, de a lázadást nem, mert a lázadás a halál alapelve, a Sátán alapelve. [/color]
  Ezért a lázadás sokkal komolyabb bűn, mint bármely más.

Amikor valaki ellenáll a hatalomnak, Isten azonnal ítél. Mennyire komoly dolog ez!
 
  (folyt.köv.)      

[Guti Tünde]

nov. 5.:
" A lázadás a pokol alapelve. "   Ez nagyon komoly!